A szülői együttérzés nem csak a félelem és sírás esetén fontos

Lawrence J Cohen a „Játékos nevelés” és a „Legyőzzük a félelmet” című bestsellerek szerzője. Könyveinek sikere után számos workshopot tartott világszerte, hogy gyakorlatban is megismertesse módszereit, játékos gyakorlatait. Legújabb cikkében egy érdekes szülői reakcióra hívja fel a figyelmet, miszerint az együttérzésre – amelyet a magyar nyelvben is leginkább a „sajnálat” szinonimájaként használunk – nem csak a negatív érzések esetén van szükség.

2020.03.15 Hogyan mondjam el neked

Az egyik legutóbbi workshopunkon egy új gyakorlatot mutattunk be. A résztvevők párokat alkottak. A pár egyik tagja játszotta el a gyerek szerepét, a másik fél pedig a szülő bőrébe bújt. A „gyereknek” az volt a feladata, hogy lelkesen meséljen valamiről, ami miatt éppen boldog. A „szülő” pedig azt játszotta el, hogy nem érdeklődik túlságosan a gyerek beszámolója iránt. Először egyenesen ignorálta, szinte figyelembe se vette a gyereket, aztán viselkedést váltott, ráhangolódott, meghallgatta. Az volt a célunk ezzel a gyakorlattal, hogy átéljék, hogy milyen az, amikor ignorálnak, nem figyelnek ránk és átérezzék ezután azt, amikor elkezd épülni a kapcsolat a gyerekkel, akire odafigyelnek.

A workshop közben azonban egy egészen váratlan szülői reakció érkezett, amit mi magunk sem öntöttünk szavakba korábban. Egy anya fogalmazta meg, hogy a „játékbeli anyukája” ignoráló viselkedése közben egész egyszerűen elsírta magát. Egy vidám dologról mesélt neki, ami az iskolában történt vele, ő pedig úgy tett, mintha telefonon valami sürgős elintéznivalója lenne. Elgondolkodott, hogy ő hogyan szokott reagálni a gyereke pozitív érzelmeire. Az a kép élt benne, hogy az együttérzésre csak a negatív érzések esetén van szükség. Azt gondolta, hogyha a gyereke lelkes, nem szükségszerű ráhangolódni. "Egyszerűen gyakran azt szoktam neki mondani, hogy most éppen valami munkám van". Ekkor tudatosodott benne, hogy a gyerek pozitív élményei, érzései esetén is hasonló odafigyelés szükséges. Emiatt kezdett hát a workshopon sírni, hiszen szülőként megérezte, hogy milyen az, amikor valami jót akar megosztani és nem figyelnek rá.

Bennünk is az édesanyát hallgatva realizálódott, hogy mi is a negatív érzések, szomorúság, félelem, düh esetén szoktunk az empátia jelentőségéről beszélni. Az empátia egyik fontos funkciója, hogy segítsünk a gyerekeknek felismerni, hogy mit éreznek, hogy rendben van az is, ha erős érzelmek vannak bennük. Ennek minden érzelem esetén meg kell történnie.

A cikket Lawrence J. Cohen engedélyével közöljük.

Címlapkép: Pixabay