Gyereknevelés a négy fal közé zárva

Klienseim össze-vissza tologatják az időpontokat, amelyeket megbeszéltünk. A gyerekek anya fején ugrálnak, mindig van valami nyűgjük. A férj reggel óta online megbeszélésen van, ezért nem tudja lekötni őket, bár erre számítottak.

2020.03.24 Pethő Orsolya

Pár nap alatt felfordult a világ, és a gyereknevelésben is minden kiéleződött. Amivel eddig küzdöttünk, az most még inkább érvényes. Vannak, akik 2-3 gyerek mellett próbálnak otthon dolgozni, miközben valamit enni is kéne. A helyzetet tovább nehezíti, hogy nem tudjuk elméjüket lekötni külső, csilli-villi dolgokkal. Nincs játszóház, játszótér és a mozgásigényük is kisebb helyre szorult be.

Bár minden másnak tűnik, mégsem az. A gyereknevelés szabályai nem változtak, minden ugyanúgy igaz, mint eddig. Csak jobban fáj, ha valami nem működik. Most nagyítós tükörbe nézünk mindannyian.

Induljon el a nap

Online, videó chaten beszélünk, és mindenki szabadkozik, hogy hány napja nem mosott hajat, és még mindig otthonkában van. Szerintem érdemes megadni a módját, és úgy elindítani a napot. Persze ne magasarkúban és full sminkben üljünk otthon, de néhány rituáléból azért vegyük észre, hogy ez most nem a szokásos otthoni időtöltés. Legalább cseréld le a pizsamát egy másikra, fésülködj meg. Attól még, hogy nem kell elrohanni otthonról, ugyanúgy meghatározza a reggel az egész napot. Mennyire leszünk összeszedettek, vagy csak kapkodunk e és tüzet oltunk, vagy rugalmasan átúszunk a nehézségeken.

A szülők nyugalma, érzelmi stabilitása a legfontosabb

Anyukám mesélte, hogy az 56-os forradalom kisgyerekként megélve kifejezetten vicces volt. Az óvóhely játszótér, a lövések tűzijáték volt számára. Nekem szerencsére csak a költözés, vagy festés felfordulásáról vannak ilyen emlékeim, milyen izgalmas volt az összetolt bútorokon játszani, ugrálni. A gyerekek könnyen alkalmazkodnak bármihez, ha mi felnőttek nem ijesztgetjük őket. Éppen ezért most még inkább igaz, hogy igyekezzünk megtalálni belső stabilitásunkat. Rálelni ebben a furcsa helyzetben a jóra, a szépre, a kihívásra, hogy ezt tudjuk sugározni a kicsik felé. Eddig a nagyira, babysitterre tudtuk bízni a gyerekeket egy kis énidőért, most már ez sincs, így más módszerre lesz szükség. Sokat beszéltem, írtam már arról, hogy szülőként is fontosak a saját személyes határaink, s hogy igenis lehet több kisgyerek mellett is olvasni. Ám ez egy tanulási folyamat, nem várhatjuk, hogy elsőre tudják, mikor nem érdemes anyát, apát macerálni.

Ehhez először is el kell hinnünk, hogy jogosan kérünk magunknak néhány nyugodt percet. A lelkiismeretfurdalás olyan valami, amibe a kicsik bele tudnak kapaszkodni — Á, szóval ezzel ki tudom billenteni anyát — és már kezdődhet is az érzelmi libikóka. Nem, nincsen rá szükség, hogy a gyerekeket egész nap szórakoztassuk. Az önálló játék ugyanúgy elengedhetetlen a fejlődéshez, mint a közös hancúrozások. Meg kell tanulnunk nem nyűgként értékelni, amikor a gyerek unatkozik, hanem örülni neki. Ez az első lépés az önálló játék felé. Az unalom feszültsége fogja őt arra rávenni, hogy kitaláljon valamit, ami izgalmas a számára, amiből tanul.

Ehhez meg kell állnunk, hogy mindenképpen szórakoztatni akarjuk, vagy leszidjuk amiatt, mert unatkozik. Miért nem tudsz már valamit magaddal kezdeni? — így az önálló játék egyre inkább büntetésnek tetszik, nem örömnek.

Legyünk elfogadóak, — igen az unalom néha kellemetlen érzés, — és bátorítóak — de jó dolgokat találhatunk ki. Minél mérgesebb, elkeseredettebb leszel ilyenkor, annál szórakoztatóbb vagy a gyerek számára és egy önállóan játszani nem tudó gyerek ezt érdekesebbnek fogja találni, mint megküzdeni a helyzettel. Ezért érdemes megőrizni a nyugalmunkat és viszonylag szenvtelenül állni a kérdéshez. Ha legalább olyan unalmas vagy, mint, amitől épp szenved, akkor egyre kevésbé várja majd tőled a kész megoldást.

Digitális babysitter

Most mindannyiunknak megnőtt a képernyőideje. Jó lenne, ha ez nem azt jelentené, hogy egész nap a tévét bámulják a gyerekek. Ami fontos viszont, hogy utána menjetek ki a szabadba, mozogjatok, kergetőzzetek egy kicsit, amivel elősegítitek a termelődött stresszhormonok ürülését a szervezetből.

Kapcsolódási igény és mindfulness

De persze nem hagyhatjuk a kicsiket egész napra magukra, először mindig fel kell tölteni az érzelmi bögréjüket. A teli gyerek jobban viselkedik, könnyebben feltalálja magát. Reggel, és délutáni alvás után iktassunk be közös játékot. Lehetőleg olyat, amiben ténylegesen jelen tudunk lenni. Nem csak testileg, de lelkileg is. Valami olyat, ami alkalmas a feszültség levezetésére. Itt találsz napi játék tippeket hozzá: https://www.facebook.com/kolyokszerviz

Legyen ritmusa a napnak!

Számodra és a gyerekek számára is legyen világos, hogy most épp mire figyelsz, és igyekezzél a fókuszt megtartani. Amikor épp velük játszol, akkor velük játsszál teljes figyelmeddel, ne olvass sms-t, ne szaladgálj főzni. Amikor esztek, figyeljetek egymásra. A gyerekek érzelmi zsákja leginkább attól lyukas, hogy még rövid időkre sem figyelünk rájuk teljesen, miközben egész nap csak rájuk figyelünk, ám megosztva valami mással. Ettől a paradoxontól semmi sem lesz nekik elég, és a vérünket fogják szívni, hogy hozzájussanak a nap betevőhöz.

Rend, ritmus, rituálé

Az eddigi rend falai leomlottak. Ezek külső kapaszkodók voltak, mikor kezdődik az ovi, a munka. Most lehetőségünk van belső, saját rendet kialakítani. Kell egy jó terv! Biztonságos kapaszkodókat és belső nyugalmat jelenthet egy jó napirend mindannyiunk számára. Üljetek össze és állítsátok össze a saját keretrendszereteket!

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapkép: Pexels