Adna: a hely és a közösség, ahol mindenkinek jár egy második esély

A problémás szerhasználattal szemben a legjobb védettséget a közösség adja, legyen az egy elég jó család, vagy vallási gyülekezet. Az utóbbiak nehezen illeszkednek a mai időhiányos, a személyességet egyre inkább nélkülöző életformához. Különösen a fiatalokat nehéz elérni, akik a kütyüiket nyomkodják, és ha kimozdulnak, olyan helyet keresnek, ahol jó a zene, free a wifi, és a saját korosztályuk is ott van . Legegyszerűbb tehát ilyen helyet létrehozni. E gondolat mentén alapította az Adna kávézót a Református Egyház. A hely programszervező-mentálhigiénikus munkatársával, Dunai Marcellel beszélgettünk.

2019.01.29 Mihalicz Csilla

A külső szemlélő számára semmi nem árulkodik arról, hogy ennek a helynek küldetése van. Talán kicsit az alkoholos termékek hiánya. Mi az a plusz, ami a szemnek elsőre láthatatlan?

Az Adna kávézónak három olyan fő pillére van – nem fontossági sorrendben mondom –, amelyek egyedülállóvá teszik Budapesten. A pultosok közül többen a ráckeresztúri rehabon gyógyultak. (A Magyarországi Református Egyház Kallódó Ifjúságot Mentő Missziójának Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központját 1986-ban alapította Erdős Eszter lelkész. – A szerk.) Az intézmény elsősorban drog-, illetve alkoholbetegek számára biztosít csoportterápiás lehetőséget a gyógyulásra, de most van bent egy srác, aki számítógépes játékfüggő. Az egy év bentlakás után pedig lehetőség van itt a kávézóban – védett munkahelyen – dolgozni. Mivel a kávézóban nem árusítunk alkoholt, kevesebb a kísértés. Ami a felszínen kávézó, az valójában egy megtartó reintegrációs közeg.

Mennyi idő után kell továbblépni?

Az egyik srác már két éve itt van, a másik másfél éve, illetve fél évet dolgozott séfként egy harmadik fiú, aki már elment. Nem kötelező a rotáció, de azért van cserélődés, leginkább az igényeknek megfelelően. Mondják a srácok, mennyire jó, hogy itt meg tudják tapasztalni a közösség megtartó erejét, új kapcsolatokat tudnak kiépíteni, megtanulnak dolgozni, és – akár egy dobbantóról elrugaszkodva – tovább tudnak lépni. Ha a rehabról kikerülők közül valaki ide szeretne jönni pultosnak, baristának vagy séfnek, akkor megnézzük, van-e benne nyitottság, együttműködési készség, és egyéb képességek ahhoz, hogy emberekkel foglalkozzon. A második funkció az, ami a felszínen látszik: finom sütikkel, kávékkal várjuk a vendégeket. A harmadik pedig a közösségépítés. 2015 nyarán nyitottunk, és eleinte „szájreklámmal” terjedt a hír a környék egyetemistái és középiskolásai körében. Itt van velünk szemben a „Kisképző”, a Lónyai utcai Református Gimnázium száz méterre, közel a Corvinus, az ELTE, a Károli Egyetem… Őket céloztuk meg elsősorban: az egyetemista-gimnazista korosztályt.

De hogyan sikerül őket becsalogatni?

Ez programszervezőként elsősorban az én feladatom. Szervezünk koncerteket, beszélgetéseket a generációs különbségekről, az elmagányosodásról, illetve kifejezetten a kábítószer-használatról is. Volt egy filmklub is – Attól függ címmel – a mindennapi függőségeinkről, melyet egy filmtörténetet oktató tanárral együtt vezettük. Csupa különlegességet válogattunk be, nem a hollywoodi vonalat vittük. Most is fut egy filmprogram, amit a filmtekercs.hu online mozimagazinnal együtt csinálunk. Ebben nem a mentálhigiénés szempontok dominálnak, hanem inkább az, hogy elfogadják a meghívásunkat olyan alkotók, mint például Deák Kristóf, aki az Oscar-díjas Mindenki című kisfilmet rendezte, aztán a jó hírünket tudják vinni. Most azon dolgozunk, hogy a mellettünk lévő pincehelyiségben kialakítsunk egy közösségi teret, ahol fogadhatjuk azokat a tinédzsereket, akik betérnek, és tetszik nekik, amit itt látnak. Aki szeretne tanulni, vagy csak itt lenni, és olcsón meginni egy teát, vagy csocsózni, annak legyen itt egy biztonságos környezet, ahol tud kapcsolatot teremteni.

Mire jönnek be? Az árak azért annyira nem alacsonyak…

Rengeteget számít a földrajzi közelség. Amikor a Ferencvárosi Művelődési Központ közelében kitelepültünk, megtaláltak minket, de az már nem működik, hogy három megállót utazzanak metróval. Csak annak van esélye, ami útba esik, és ha bejön, akkor már nyertünk. Ezért nagyon fontos, hogy a pultnál olyanok dolgozzanak, akik meg tudják szólítani a betérőket. A Kisképzővel különösen szoros a kapcsolatunk: a közösségi munkáért felelős tanáron keresztül próbálunk bevonni diákokat a programjaink szervezésébe, akik ezt el tudják számolni közösségi munkaként. Így máris win-win helyzet állt elő, hiszen a gyerek azt érezheti, hogy nem a szabadidejét áldozta föl.

Ami az árakat illeti, a budapesti kávézókhoz képest olcsó a hely, de egy átlagos gimnazista nem tud itt mindennap fogyasztani. Épp ezért dolgozunk azon, hogy elkészüljön az a közösségi tér, ahol a szendvicsért, kannás teáért ki-ki annyit fizetne, amennyit tud.

Mikor lesz belőle valami?

Ez sajnos nem rajtunk áll. Az épületegyüttes a református egyház tulajdona, és ha megkaptuk, akkor kezdődhetnek az átalakítások.

A rehabilitációs központ és a kávézó világnézeti alapokon áll. Szerepet kap a mindennapokban a református vallás?

A Válaszút Drogkonzultációs Irodán keresztül lehet bekerülni a rehabra, és ebben nincs szerepe a vallásosságnak. A ráckeresztúri intézményben minden reggel van áhítat a gyűlések előtt, és van vasárnapi istentisztelet, bibliaóra is, amelyeken nem kötelező részt venni. Ez nem valami átnevelőtábor, hanem egy olyan hely, ahol segítséget kapnak azok is, akik itt találkoznak először a hittel, és esetleg utána sem lesznek hívők. A 18 év alattiaknak van egy külön részleg. A kávézóban sem nyomjuk direktben senki arcába az evangéliumot, de a könyvespolcokon sok a hitbéli könyv, van egy „hálafal”, és keddenként a református drogmisszió vezetője beszélget azokkal a srácokkal, akik már végeztek a rehabon, de nem találtak maguknak gyülekezetet, illetve a kávézó vendégei közül is sokan betérnek ilyenkor. Mindig van egy bizonyságtevő, aki elmondja, hogyan gyógyult ki a függőségből, és hogyan talált rá a hitre. Majd átveszünk a Bibliából egy részt, amelyről együtt gondolkodunk, aztán énekléssel zárjuk az együttlétet.

Az is kétségtelen, hogy épp a nehezen megszólítható serdülőkorúak vannak kiéhezve a lelki dolgokra és keresnek hiteles példaképeket. A film és a zene mellett – leszámítva a vallási alapú megközelítést – mi az, ami bevált?

Próbálunk húzóneveket találni és meghívni. Több olyan híres ember is volt már a vendégünk, aki korábban alkohol- vagy drogproblémával küzdött – például Szabó Győző vagy a Viszkis. Puzsér Róbertnek hatalmas követői tábora van a fiatalok közt, és mivel szerinte legalizálni kellene a marihuánát, rendeztünk erről egy vitát, amelyben partnere Zacher Gábor toxikológus volt. Vannak meglepő tapasztalataim is, például abszolút sikeresnek gondoltam előzetesen azt a beszélgetést, amelyre egy etikus hackert hívtam meg, aki a kíberbiztonságról adott elő: arról, hogyan ne posztold szét ész nélkül a faladat az online térben. Azt gondoltam, ez minden fiatalt érint, és hatalmas érdeklődés lesz. Ehelyett hatan jöttek el.

De miért? Te alig vagy pár évvel idősebb a serdülőknél – érted a gondolkodásukat?

Azért van közöttünk tíz év, és ez épp elég ahhoz, hogy én sem mindig értsem őket. De ha belegondolok abba, hogy amikor én gimis voltam, én is úgy gondolkodtam, ha volt valami jó program, hogy „még az is lehet, hogy tudok valami jobbat csinálni a szabadidőmben”. Tehát valahol értem őket, de azért valahogyan mégis csak el kellene érnünk, hogy jöjjenek rá: itt jó programok vannak, jó fej emberek, meghitt környezet…

Ami a véleményvezéreket illeti, olyan népszerű személyiségeket is meghívtok, akiknek a világszemlélete nem kifejezetten passzol a missziótokhoz?

Még nem volt példa rá, hogy valakit csak azért meghívjunk, mert sok a követője.

A Puzsér-Zacher vitára sokan bejöttek?

Nagyon. Az online élő vitát háromezren nézték, és utána Puzsér Róbert feltette a YouTube- csatornájára, ahol jelenleg több mint félmillió megtekintésnél tart. Mi magunk nem foglaltunk állást, nem akartuk eldönteni a vitát, csak az volt a célunk, hogy beszéljünk róla. Akik nézik, láthatják a háttérben az Adna Café logóját, és ha leveszik, hogy lám, van egy hely, ahova be lehet ülni beszélgetni, akkor a másodlagos célunk is teljesült. Sok olyan fiatal van, akinek a haverja lövi magát, az apja alkoholista, és nem tud kivel beszélni a félelmeiről. Nem jut el pszichológushoz, hogy segítséget kérjen – ide több eséllyel tér be.

A Viszkis meghívásának ötletéhez mit szólt a Református Misszió?

Volt róla vita, főleg amiatt, hogy ő már kicsit celebnek számít, a múltjából él. Ugyanakkor volt olyan mondanivalója – főleg a szerencsejáték-függőségről és arról, hogyan jött ki a bűnözői életformából –, ami miatt itt volt a helye. Hiszünk abban – és ezt mondjuk a rehabon levő srácoknak is –, hogy mindenkinek jár egy második esély, annak is, aki 15 évet végig bűnözött, de utána új életet tudott kezdeni.

A Református Egyház kommunikációs osztálya felügyeli az itteni programszervezést?

A drogmisszió értékeinek megfelelően működünk, jó a kapcsolatunk a misszió vezetőjével, rendszeresen egyeztettünk. Tehát olyan nincs, hogy én kitalálom, jöjjön ide az XY metál-punk banda.

Milyen tapasztalataitok vannak arról, hogy mennyire van szerepe a spirituális értékek megismerésének a leszokásban? Nagyobb a visszatartó ereje, mint pusztán a leszokás praktikus lépéseinek a „saját felfogásunk szerinti isteni gondviselés” erejébe vetett hit nélkül?

Abszolút! Ezt legszebben Kubiszyn Viktor fogalmazta meg, aki szintén a ráckeresztúri rehabon gyógyult, és aki azóta íróvá avanzsált. Az első könyve (Drognapló ) első kiadásának előszavában fogalmazza meg a különbséget a szer és a helyette támadt űrt betöltő hit között: az egyik lehúz és kifoszt, a másik betölt és felemel. Az ő történetéből is kitűnik, mennyire erős megtartó ereje van a gyógyuló szenvedélybetegek számára a közösségnek, és annak a bizonyos nagyobb erőnek, akinek fel tudják ajánlani az életüket. Ezzel más tudati síkra tud áthelyeződni minden, ami megtörtént.

Címlapkép forrása: Adna Café

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!