50 éves a Kaláka zenekar – Ünnepeljünk együtt!

Az ötvenedik születésnap alkalmából egy szokatlanul bensőséges sajtótájékoztatón jártunk, és testközelből is meggyőződhettünk róla fotós kollégámmal, hogy ezek a „fiúk” még ma, ötven év elteltével sem unják az együttmuzsikálás semmihez sem fogható erejét. Rengeteg programmal készülnek az ünnepi évadra. Gryllus Dánielt kérdeztük hosszabban az előkészületekről, de a zenekar többi tagjának is feltettünk egy-egy kérdést.

2019.02.04 Both Gabi

Gryllus Vilmost kérdeztük a sajtótájékoztatón arról, hogy mit jelent számára ez a szó: Kaláka.

G. V.: Az életem jelentős részét. Amikor elkezdtük, még csak18 éves voltam, nem gondoltam, hogy egy egész életen át elkísér minket ez a zenekar.

Mi az, ami energiát ad neki, és továbbviszi a pályáján: – tettük fel neki a második kérdést

G. V.: Nagyon sokat játszom gyerekeknek a Kalákán kívül is, és rengeteget kapok tőlük. Nem mintha a felnőttektől nem kapnék sokat, csak a gyerekek ezt sokkal jobban ki tudják mutatni, egy gyerekből zsigerileg árad a szeretet és az öröm, aminek akkora ereje van, hogy ennyi idő után is életben tartja a zenekart.

Becze Gábor, a bőgős is válaszolt ugyanezekre a kérdésekre, ő 1979-ben csatlakozott a zenekarhoz.

B. G.: Nekem a közösséget, a munkát és a játékot jelenti a Kaláka. A játékos kedvem pedig sosem veszik el, hiszen értünk a gyerekek nyelvén, ahogyan a kortárs költők is, akiknek a verseit megzenésítjük, és ez a lendület mindig továbbvisz bennünket. Korábban jazzt játszottam, és sokat improvizáltam a hangszeremen, ez kicsit most is így van, mindig próbálok új színeket belevinni a játékba.

Radványi Balázs húros hangszereken játszik, ő fél évvel a Kaláka megalakulása után csatlakozott a zenekarhoz. Neki is ugyanazt a két kérdést tettem fel, mint Gryllus Vilmosnak.

R. B.: Valamit sikerült létrehozni, aminek szinte a kezdete óta benne vagyok. Azóta is nagy örömmel dolgozom a repertoár megújításán, naprakészségén, újszerűségén. Gyűjtöm hozzá a hangszereket, írom a dalokat, és hogyha gyerekekről van szó, próbálom felidézni azokat a gyerekkori versélményeimet, amelyeket megtanultam annak idején a zenei általános iskolai olvasókönyvekből. Eleinte tizenkilenc–húsz éves korunkban a saját egyetemi társainknak muzsikáltunk, majd elmúlt íz év, amikor a kortársak hozták a gyerekeiket, és nekik már kötelező volt olyat játszani, amire a gyerek is szívesen eljött, és engedte a szüleit is, hogy ott legyenek.

Sokat jelentenek az utazásaink is, olyan barátságokat, kapcsolatokat szakmai és művészi társakat eredményezett, amelyeket kér lett volna kihagyni. Vannak barátaim szerte a világon, nemcsak a környező országokban, hanem Európában, Amerikában, Ausztráliában és még Hawaiin is.

Az összetartás nagyon sokat jelent számunkra, különböző egyéniségek vagyunk, van, aki kicsit szögletesebb, van, aki oldottabb, de mindannyian összeadjuk az erőinket, amelyikünk ott van, az mindent belead. Tudja, hogy ez az egyetlen út ahhoz, hogy még sok-sok évig csinálhassuk azt, amit ennyire szeretünk.

Gryllus Dániel

Decemberben bejártátok Erdélyt a Szabad-e bejönni ide Betlehemmel? című műsorotokat. Hogy sikerült?

G. D.: Nagyon sok helyen jártunk Déván, Csíkban, Gyergyóban… Mindenütt remek volt a közönség, de Déva mindig közel áll a szívünkhöz. Ott igazán kedves a társaság. Egyszerűen önmaguktól jó hangulatúak az ottani koncertek. A gyerekek azért fegyelmezettek, mert úgy érzik jól magukat. Igen befogadó a közösség, amit Csaba testvér teremtett.

Vajon mi lehet az a titok, ami ennyi év után is összetartja a Kalákát?

G. D.: Ez szerintem nem olyan misztikus, mint amilyennek látszik. Valójában roppant egyszerű. Amikor összejön egy csapat, mindig a közös érdeklődés hozza őket össze. De az, hogy meddig maradnak együtt, az emberi tényezőn múlik, és mi tudtunk egymás mellett létezni, élni, dolgozni, élni, aludni, meg azért a siker is sokat jelent. Van közös múltunk, van mire gondolni, és előre is gondolkodhatunk. Tízezernél több koncertet adtunk, és negyvenvalahány országban jártunk.

Mennyit kell próbálnotok a fellépések előtt, és mi történik, ha egy dal szövegét elfelejtitek?

G. D.: Attól függ, mire készülünk, a Marczibányi téren minden hónap utolsó szombatján együtt játszunk, előtte persze felelevenítjük az aktuális fellépés dalait. A szezonális repertoár (karácsony, farsang stb) egyik évben abbahagyjuk, a következőben pedig folytatjuk. Nem kell nagyon koncentrálni, mert bennünk van.

Nem lehet felkészülni a memóriazavarra, de ehhez nem kell megöregedni. Ha mégis ritkán előfordul, akkor áthidaljuk, vagy olyan is van, hogy a közönség simán besúgja a szöveget. És megy minden tovább.

Hányféle furulyát használsz?

G. D.: A furulyáknak viszonylag kicsi a hangterjedelme, legtöbbször csak két oktáv van a rajtuk, nem pedig három, mint az egyéb fúvós hangszeren. Öt olyan furulyát használok, amelyeknek a hangterjedelmük megegyezik, de mégis más a hangzásuk, az egyik bársonyosabban szól, a másik meg virgoncabban. De játszom még klarinéton, pánsípon, citerán és különböző ütőhangszereken is.

Annyira sok lábon álltok. Van egy saját üzletetek, könyveitek, rengeteg lemezetek, és még több koncertetek. A szervezés és a sajtó általában a te dolgod. Hogy bírod fejben tartani ezt a rengeteg mindent, ami ezzel jár?

G. D.: Édesanyám azt mondta régebben, hogy: „egyik tevékenységemmel kipihenem a másikat”. Lehet, hogy én is önkéntelenül ugyanezt csinálom. Utazás közben például remekül ki tudom használni az időt. Reggel még Nagyenyeden voltunk, de közben már a nyári fesztivállal kapcsolatos dolgokat intéztem telefonon. A mai technika megkönnyíti azért az ember dolgát. A kiadványokkal, fesztiválokkal kapcsolatban valóban folyamatos az elfoglaltság. De azért pihenésre is jut idő. Január első két hetében például nem koncertezünk.

Mit csinálsz, ha elfáradsz?

G. D.: Szeretek aludni. Vagy elutazom kedvtelésből valahova, és nyaranta is van három hétnyi szabadságunk, amikor nem koncertezünk. Nem olyan misztikus az egész valójában, amilyennek kívülről látszik, de ezt már mondtam. Tényleg így van.

Mi jelenti az igazi felüdülést?

G. D.: Bármilyen furcsán hangzik, egy jó közönség mindig továbblendít bennünket, nagyon sok energiát ad az a szeretet, amit ilyenkor kapunk. A koncertek sem mindig egyformák, mindegyik más – és másért érdekes, jó vagy izgalmas.

Melyik az a program, amit nagyon vársz az idei jubileumi évből?

G. D.: Nemrégiben voltunk Kolozsváron, ahol Bogdán Zsolttal, a kiváló kolozsvári színésszel is találkoztunk. Vele készülünk egy Kányádi-estre, Kányádi Sándor kilencvenedik születésnapján a Vigadóban. Rá emlékezünk. Januárban a Kiss Anna-est. Anna 80. születésnapja, alkalmából. Január 28-án, szintén a Vigadóban Nem múlik el a világ címmel lesz egy koncert, amelyen velünk együtt fellép majd Ferenczi György és az 1-ső Pesti Rackák, Novák Péter, Bognár Szilvia, Pádár Júlia és az Ethnofon Társulás, az Eszter-lánc mesezenekar, Czakó Ferenc, valamint a Keleti István Művészeti Iskola színi-növendékei.

Ki az, aki a zenei örökségeteket továbbviszi?

G. D.: Vannak verséneklők, például a Mistral, és nem feltétlenül csak a fiatalok, például Ferenczi Gyuriék is szépen fordulnak a versek felé. Vagy Szabó Balázsék.

Kérnek tőled tanácsokat a fiatalok?

G. D.: Nem feltétlenül az én tanácsaimra vannak szorulva, ők már a saját történetüket élik, én legfeljebb a vers értelmezésében segíthetek. Nem tudok, és nem is akarok belenyúlni az ő elképzelésükbe, néha persze, ha van valami ötletem, azt megosztom azokkal, akik kérdeznek, de nem feltétlenül vagyok benne biztosa, hogy jót teszek azzal, ha „kalálákásítok” valamit.

Én is a ti dalaitokon nőttem fel, ahogy a gyerekeim is, és ha minden jól megy, akkor az ő gyerekeik is szeretni fogják a dalaitokat. A dalaitok időtlensége minden korosztályt ugyanúgy megszólít és fogva tart. A sajtótájékoztatón úgy láttam, hogy hiába múlt el ötven év, mégis gyermeki örömmel álltatok a színpadon. Megható volt.

G. D.: Ha nemcsak beszélünk, hanem dalolunk is, azzal néha sokkal többet tudunk mondani, mint a szavakkal. Ha a zenénk nem támasztja alá, azt, amit gondolunk, akkor fölösleges lenne beszélni. Van, amit elmondunk, van, amit elénekelünk.

Egy kívülálló számára varázslatosnak tűnik a Kaláka-jelenség. Mi az, ami ennyire pontosan megmutatja nektek, hogy ezt csak így lehet, és így kell csinálni?

G. D.: Biztos lehet máshogy is, de nekünk így jó.

Ez nekünk is jó így. Köszönöm a beszélgetést! Boldog ötvenedik születésnapot, kedves Kaláka!

Címlapfotó: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!