„Van köztünk olyan, aki a germánokhoz hasonlóan táncol, mások pedig úgy tangóznak, mint az olaszok” – A magyarok és a tangó

A tangó olyannyira a hagyományos szerepekre épít, hogy a magyar nyelvben megszokott „vezet” és „követ” fordításokkal ellentétben, a neolatin nyelvekben nemes egyszerűséggel férfi és női szerepekről beszélnek. De hogyan működhet a tangó két egyformán domináns személyiség között? Miért van az, hogy egy-egy új partnerrel jobban megy a tánc, mint a régivel? És mit üzen a magyarságunkról? A Tangó Stúdió Budapest vezetőjével, Huszár Tamással és partnerével Pálmai Adriennel beszélgettünk.

2019.04.02 Bakóczy Szilvia

Ne tolj már le! – szól szelíden Adrienn a tangópartnerére, pedig egy háromszemélyes kanapén ülnek ketten. Hogy tolnálak már le? Ne idegesíts! – válaszolja Tamás, aki Adrienn szerint úgy ül karba tett kézzel, mint aki fázik. Tánc közben is ekkora az összhang? – kérdezem félig komolyan félig viccesen, majd megállapodunk, hogy tök jó, hogy tudnak ütköztetni.

 

Sorra nyílnak itthon a tangóklubok. Mi lehet szerintetek a növekvő népszerűség oka?

Huszár Tamás: Ez egy nagyon összetett kérdés. Tény, hogy ma jóval népszerűbb maga a tánc, mint a rendszerváltás előtt volt. Ebben benne van a tangó is, ami mint szubkultúra egy teljesen különálló egységet alkot, annyira intenzív kapcsolatteremtési igényt ébreszt. De a népszerűségben a rendszerváltás is szerepet játszik, ami után a szabadságérzet valószínűleg további utakat keresett magának. A déliek ebben előrébb járnak, mint mi, jó hír viszont, hogy ez tanulható, illetve a szabadság csírája bennünk is megvan, legfeljebb még le kell hozzá dönteni néhány megmaradt gátat.

Pálmai Adrienn: Abban, hogy a tangó népszerűsége folyamatosan nő, bizonyosan szerepet játszik a média is. Emlékszem nekem is felkeltette egy-egy táncos film vagy tv-műsor anno az érdeklődésemet. Volt, amikor a fiúknál a tánc kínosnak számított, de ma már a társadalom többségének imponál, ha egy férfi tud táncolni, tud vezetni.

Az argentín tangó az improvizációra és a kreativitásra épít. Azok, akik ezeket nem sorolják az erősségeik közé, le merjenek menni egy klubba? Egyáltalán, van olyan, hogy a tangó valakinek nem való?

H. T. Akinek lába van, az tangózni is tud, hogy a nagyoktól idézzek. Mindössze az a kérdés, hogy ki mennyi energiát fektet a tanulásba. A tangó arra való, hogy a felszínre törhessen az, amit az ember a felszínre akar hozni. Ez pedig nem függ a képességektől, vagy az iskolai tapasztalatoktól.

  12 kép

Fotó: Milibák Tibor

Pálmai Adrienn, Huszár Tamás // Argentin tangó

A tangóban a férfi vezet, a nő követ. Hogyan működik ez azokban a modern párkapcsolatokban, ahol ezek a szerepek rendszeresen felcserélődnek?

P. A. Ütközésekkel. (Nevet.) Pedig vannak játékszabályok, amiket be kell tartani. Ilyen, a már említett férfi vezet, nő követ szerepmegosztás. Fontos, hogy ez nem alá-fölérendeltséget jelent, hanem bizalmat. Én legalábbis ezt annak élem meg. Kifejezetten élvezem, ahogy minden másodpercben történik valami, beleértve egy sor olyan mozdulatot, amit nem tudok előre.
Érdekesnek tartom, hogy szinte bármilyen tipusú, akár vezető beosztású nővel beszélgetek, amint kiderül rólam, hogy argentin tangózom, mindenkin látom a vágyakozást a nőiség ilyen fajta megélésére. Soha senki nem mondta még, hogy az borzasztó lehet. Legfeljebb azt mondják,  hogy nekik ez szerintük nem menne.

Az órákon mit látsz az embereken?

P.A. Szerintem amire mindenki vágyik szerepektől függetlenül, az az odafigyelés és bizalom. A kettő persze szorosan összefügg, mert ha érzem, hogy száz százalékig figyelnek rám, akkor rá tudom bízni magam a partneremre. A férfi tehát figyel a nőre, mi jó neki, mi kényelmes, mitől lesz szép az ő tánca is, a nő pedig viszonzásul rábízza magát a férfira. Mindez pedig oda-vissza működik. Ezen a kapcsolódáson belül persze eltérően jelennek meg a személyiségjegyek, mindenki máshogy nő és máshogy férfi, valaki lágyabb, más markánsabb, kihívóbb, vagy épp szerényebb, lassabb, viccesebb, lazább. Pont úgy, mint az életben.

H. T. Visszatérve a vezet-követ kifejezésekre, a neolatin nyelvekben nem ezeket a szavakat használják. Azt mondják, ez a férfi, ez pedig a női szerep.

Fontos, hogy a férfi-női szerepekről ugyanúgy gondolkodjanak a táncpartnerek?

H. T. A kérdés inkább az, hogy együtt tudnak-e működni.

Ezeket a dinamikákat leveszitek az első alkalommal?

H. T. Persze. Azonnal.

És visszajeleztek a pároknak?

H. T. Igen. Ami a tangóban történik, arra mindig reagálunk. Részben ezért is jönnek hozzánk az emberek. A táncon túl sokan a tangó párterápia jellegének is nagyon örülnek.

P. A. Amikor az órákon új partnerekkel is táncolnak a tanulók, gyakran jobban sikerülnek a figurák, mint az állandó partnerrel. Amikor ezután visszatérnek a saját partnerhez, jobban megy a tangó, mint azelőtt valaha. Ennek az lehet az oka, hogy könnyebben észreveszi a hibáit mások mellett.

H.T. Gyakran akkor kezd el igazán odafigyelni az ember a partnerére, amikor kikerül a komfortzónájából. A megnövekedett figyelemmel pedig általában minden jobban sikerül. Utána az ember megszokja, hogy jobban figyel, és visszatérve a megszokott partnerhez, jobban ki tudják aknázni az összeszokottság előnyeit.

Fontos, hogy legyen a két ember között vonzalom?

P.A. Nem feltétlenül. Számos emlékezetes táncpartnerem volt, akihez nem vonzódtam.

H. T. Teljesen egyetértek. Azért persze ne felejtsük el, hogy mivel a tangóban egy férfi és egy nő találkozásáról van szó, tánc közben az is megjelenik, ahogyan a másik nemről gondolkodunk. De ez csak ennyi. A tangóhoz nem kell vonzalom, erotika, vagy kisugárzás.

Szerintetek miért jönnek el legtöbben a táncstúdióba?

P.A. Sok embert a párja beszéli rá. Nem feltétlenül azért, mert baj van a kapcsolatukkal, lehet, hogy csak szeretne valamit együtt csinálni a másikkal. Ismerünk például egy párt, ők Budapest mellől járnak hozzánk, négy gyerekük van, a tangó idejére bébiszittert fogadnak. Máshogy nem tudnának együtt lenni, mondják. Mások egyedül jönnek, ők valamit keresnek. Talán csak egy hobbit, ami szerves része lesz az életüknek, amiben ki tudják bontakoztatni a személyiségüket. Ez volt az én motivációm is, öt évvel ezelőtt.  

H. T. Sokat gondolkodtam azon, hogyan lehet megfogalmazni azt a globális vonzerőt, ami ide vonzza az embereket. Azt vettem észre, hogy a közösségkeresés mindig szerepel a motivációk között, még ha nem is feltétlenül tudatos szinten. Mindenki keres valamilyen társaságot. A párja társaságát, a tangóklub közösségét, vagy a tánctanárok társaságát.

P. A. Természetesen vannak lemorzsolódások, hiszen a tangó nem egy könnyű műfaj. Azok viszont, akik maradnak, egy életre beleszeretnek a táncba. Ők azok, akik aztán a milongákra is eljárnak, akik előbb-utóbb arcról is, névről is ismerik egymást.

  12 kép

Forrás: Huszár Tamás

Huszár Tamás, Pálmai Adrienn // Argentin tangó

Említettétek, hogy már az első órán átjön, kinek milyen a személyisége, a viszonyulása a másik nemhez, illetve, hogy a tangó intenzíven hat mindenkire. Mitől függ, hogy kiben mennyi idő indul el a változás?

H. T. Ez nagyon változó, de körülbelül száz, tangóval eltöltött órát igényel. Ez persze nem csak a fizetett táncórákat jelenti. Járt nálunk olyan pár, aki minden óra után gyakorolt egy-két órát a garázsban. Náluk ez a pont tehát hamar elérkezett.

Olyan ez, mint a nyelvtanulásban a házi feladat?

H. T. Igen. Csinálni kell, gyakorolni kell, és így sokkal gyorsabb lesz a fejlődés minden szempontból.

Említettétek a párterápiát. Sokan bizonyára azt várják, hogy a tánc által közelebb kerüljenek a másikhoz.

H. T. Igen, bár tudjuk, hogy a párterápia célja nem feltétlenül az, hogy közelebb hozza egymáshoz az embereket, sokkal inkább, hogy elmozdítsa őket a holtpontról. A tangó nagyon jó eszköz arra is, hogy többet megtudjunk magunkról és a partnerünkről.

P.A. Többek között az is nagyon sokat elárul a személyiségünkről, hogy egy tanulási folyamatban hogyan reagálunk. A tangót nem lehet az első két óra után elsajátítani, sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy sikerélményt nyújtson. Az, hogy mennyire veszem magamra, ha ez nem jön össze az elején, nagyon tanulságos lehet.  

Fontos, hogy azonos szinten legyen a két ember tánctudásban?

H.T. Abszolút nem. Bármelyik irányban lehet eltérés, mindig sokat tanulunk egymástól. Emlékszem, amikor még csak egy-két éve tangóztam, és nálam sokkal jobb partnerekkel táncoltam, 3-4 szám után kézzel fogható volt a mozdulataimban a fejlődés. Később volt olyan külföldi tangóesemény, amin egyetlen olyan partnerem volt, akitől úgy éreztem, rengeteget tanultam, viszont már csak emiatt is megérte elutazni a világ végére.

Rengeteg nemzettel találkoztatok, mit üzen szerintetek a tangó a magyarságunkról?

P.A. Mi nagyon sokszínűek vagyunk. A déliek formabontó hozzáállása és temperamentumossága éppúgy bennünk van, mint az északiak precizitása, távolságtartása, szárazsága. Az biztos, hogy a tangó nekünk való, mert bennünk van az igény a mély érzelmekre.

H.T. A tangóban mindenképp tetten érhető a származásunk. Mi valóban nagyon sokszínűek vagyunk. Van köztünk olyan, aki a germánokhoz hasonlóan táncol, mások ehhez képest inkább úgy, mint az olaszok. Ami nagyon érdekes, hogy a hazai klubokat lassan nemzetek szerint is el lehetne nevezni, ki-ki tehát megtalálja a saját temperamentumának való közösséget.

Mi az, amiben a tangó esetleg tükröt tarthat nekünk?

P.A. Argentínában egy idős, ősz hajú nő magától értetődő természetességgel veszi fel a magas sarkú cipőjét, és megy el egy milongára. Ahol aztán felkérik. Itthon nem biztos, hogy elmegy, ha pedig igen, félő, hogy megmosolyogják.

H. T. Külföldön a közösségi tánc egyfajta ünnep. Az emberek ennek megfelelően sokat adnak a megjelenésükre, személyes higiéniájukra. Itthon ez még nem magától értetődő.

Egy ideje színpadi előadásokban is látni lehet titeket. Mik a jövőbeli terveitek?

P.A. Az utóbbi időben a Tango No Tango több előadásában is szerepeltünk, az előadóművészet is egy perspektíva a sok közül. Ezzel kapcsolatban egy sor tervünk van. Ahogy eddig is, ezután is célunk, hogy a színpadra vitt tangó a magas tánctechnikai színvonala mellett minél érzékletesebben adja át a tangó értékeit. Ezen kívül egy táncosnak nem lehet más célja, mint hogy egyre jobb és kifejezőbb legyen. Én amúgy is örök elégedetlen vagyok. A saját terveim között az is szerepel, hogy minél több szegletét megismerjem a tangónak. Ebben a kultúra éppúgy benne van, mint maga a tánctechnika.

H.T. Nagyon sokrétű a munkánk, hiszen nemcsak táncoljuk, illetve tanítjuk a tangót. Rengeteg emberrel vagyunk kapcsolatban, a stúdió is sok munkával jár. Nekem személyesen a legfőbb célom, hogy olyan értékeket közvetítsünk, amivel az egész tangóközösség jól jár. Jó lenne, ha a pozitív szemlélet járványként járná át a tangótársadalmat, és ez előbb-utóbb átragadna az egész magyar társadalomra.

Címlapkép: Milibák Tibor

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!