De hát mit tehetek én egyedül a természet sokszínűségéért?

Akik szeretnek kirándulni, észrevehették, hogy alig látni fecskét, ragadozómadarat, hallani trillát, csicsergést az erdőkben, ligetekben. A Magyar Természet Napján, május 22-én kérdezzük meg magunktól: vajon mit tehetünk mi, átlagemberek, a természet védelmében? Nem biztos, hogy egy porszem megállíthatja a hatalmas megindult fogaskereket. De sok porszem…? Van több tippünk is, hogyan legyünk porszem a gépezetben - ezúttal a legfontosabbal kezdjük: a gyerekek természetszeretetre és – a fogyasztás terén – önmérsékletre nevelésével. Ezzel igen sokat teszünk a testi-lelki-szellemi egészségük, igényességük és tudatosságuk érdekében is.

2019.05.22 Mihalicz Csilla

Nem szeretjük a környezetvédők jajkiáltásait hallani, olvasni. Egyrészt, mert azt gondoljuk, mit tehetnénk mi, kisemberek, ha néha hatalmas országok vezetői sem is ismerik el, hogy baj van. (Azt sem szeretjük hallani, hogy baj van.) Másrészt azért, mert azt gondoljuk, választanunk kell, hogy az emberi civilizációt vagy a flóra-fauna érdekeit áldozzuk föl. Csakhogy nincs ilyen választási lehetőség – e kettő végérvényesen egymásra utalt. Az emberi civilizáció pedig nem egyenlő a korlátlan és esztelen fogyasztás hajszolásával.

De miért fontos nekünk, hogy él-e, hal-e a szalakóta, a túzok, az eurázsiai hód vagy a kék vércse? Miért fontos nekünk a biológiai sokszínűség? (Azért ezeket a fajokat emlegetem, mert a megmentésükre irányuló hazai természetvédelmi programok jelentős sikerekkel jártak.) Azért fontos, mert minden egyes faj – az elátkozott szúnyog is - szorosan illeszkedik a táplálékláncba és az élővilág évről évre megújuló körforgásába, amelynek mi is részei vagyunk. A rovarok például nemcsak táplálékai a madaraknak, hanem miután közvetlen szerepük van a beporzásban, pusztulásuk végső soron a saját táplálék-utánpótlásunkat is veszélyezteti. Márpedig annak az egymillió fajnak a kipusztulása, amelynek eshetőségére figyelmeztet az ENSZ májusban kiadott jelentése, 70 százalékban rovar.

A 150 nemzetközileg elismert tudós és 50 ország részvételével (Biodiverzitás és Ökoszisztéma-szolgáltatások védelmével foglalkozó Kormányközi Platform) készített jelentés a biológiai sokféleségről riasztó képet fest az élővilág állapotáról és a 2005 óta eltelt időszak pusztításairól. A jelentés rámutat, hogy a biológiai sokféleség védelméről szóló egyezményben elfogadott, 2020-ig elérendő célok nagy része nem fog teljesülni.

Hazánk világviszonylatban is kiemelkedően sokszínű, mozaikos élőhelyeinek, védett területeink megőrzése az egyik legkomolyabb nemzeti érdekünk: a lakosság egészségének záloga.

Szülőként a legfontosabb feladatunk ezzel kapcsolatosan az, hogy gyermekünkkel megismertessük az élővilág sokféleségét, mint értéket, és mintát adjunk, hogyan lehet rá vigyázni és szeretni.

Íme, néhány jó tanács – mit tehetünk a fajok védelméért?

1. Már egészen kicsi gyerekekkel is rendszeres szabadidős program legyen a természetben tett látogatás – betartva az erdő, liget védelmének szabályait. Ismertessük meg a fákat, az aljnövényzetet, figyeljük közben az erdő élőlényeit. Segítségképpen használhatunk olyan applikációkat, mint például a Fa Book interaktív fahatározó, illetve különböző virághatározókat.

2. Ha kertes házban lakunk, telepítsünk fákat, bokrokat, növényeket, akkor tele lesz az udvarunk madarakkal és rovarokkal is. Erkélyen, balkonokon is lehet növényeket nevelni.

3. Mutassuk meg a gyereknek az apró élőlényeket is! A rovaroktól, pondróktól ne „fúj” és „jaj” kiáltásokkal tartsuk távol, hanem tanítsuk meg a tulajdonságaikat, és hogy melyiket kell óvatosan kerülni. A jelentésben említett egymillió kihalásra ítélt faj 70 százaléka rovar, amelyeket a nagyüzemi mezőgazdasági tevékenység sodort veszélybe. Meséljünk arról, milyen fontos szerepük van az ökoszisztéma, a tápláléklánc fenntartásában a beporzás, madárvédelem szempontjából!

4. Télen tegyünk ki madáretetőt, nyáron itatót, fészekrakásra alkalmas odúkat.

5. Gyűjtsük az esővizet, locsoláshoz ne használjunk vezetékes vizet. Ne szennyezzük a természetes vizeket.

6. Ne használjunk a kertápoláshoz vegyszereket, tanuljunk minél többet az ökogazdálkodásról, a talaj természetes alapú gondozásáról.

7. Legyen a kert végében komposztáló!

8. Neveljünk - a gyerekkel együtt - gyümölcsfát, hasznosítsuk a termését.

9. Éljünk minél közelebb a természethez, járjunk minél többet gyalog, kerékpárral, tömegközlekedéssel.

10. Soha ne legyen családi program a „plázázás”, mert azzal a fogyasztás csábításának tesszük ki magunkat és a gyereket is. Ne örömforrás, hanem a szükségletek kielégítésének eszköze legyen a vásárlás.

11. Amennyire az időnk engedi, legyen a főzés és az étkezés közös mulatság, amelynek során megismertethetjük a gyereket a zöldségekkel, gyümölcsökkel, az egészséges élelmiszerekkel.

+ 1 Legyen mindennap idő a közös játékra – a legtöbb jó mintát, ismeretet az együtt töltött tartalmas szabadidős elfoglaltságok keretében lehet átadni, észrevétlenül.

Jó játék a természet!

Már egészen kicsiknek is vannak olyan játékok, amelyekkel észrevétlenül, a játék hevében ismerkedhetnek az élővilággal. A Hol lakunk? című társasjátékot (Simplerules) a 2 éves Mimivel próbálta ki anyukája, László Zsuzsa.

Mimi hamar megértette a játék menetét – egyébként a 2-6 éves korosztály más-más játékmóddal és szabályokkal is játszhat. Zsuzsi szerint a játék kinézete, nagyon szép és ízléses, igényes a kidolgozása. „Tetszik a cél is, hogy a hazai állatvilággal ismertessük meg a piciket. Az is jó benne, hogy sokféleképpen variálható, több korosztálynak szól. Miminek is tetszik, úgy látom. Különösen élvezte, amikor mesélésre használtuk a játékot. Kiraktuk a teljes panorámaképet, és az állatok az egész tájon mozogtak: például a róka bement az udvarba tyúkot fogni, de a kutya visszakergette az erdőbe, vagy a szitakötő odarepül a békához és az hamm, bekapta, stb...

Arra a verzióra, hogy válassza ki, hogy egy táblára az előtte lévő korongok közül melyik illik, nem reagált lelkesen. Úgy vettem észre, hogy csalódással töltötte el, hogy a korongoknak nincs bemélyesztett, fix helye, mint ahogy a formakirakós játékoknál szokott lenni. Frusztrálja, hogy a korongok csúszkálnak a tábla felületén.

Ha egyedül játszik a játékkal, akkor a korongokkal inkább a tábláktól függetlenül szeret játszani: megkeresi a békát, a szúnyogot, bábozik velük. Vagy például úgy játszik a korongokkal, mintha pénzérmék lennének, vagy ételnek képzeli el őket.”

 

Jó családi program a természet védelme

A globális jelenségekhez a hazai trendek is csatlakoztak: folyóink ártereinek természetes növényzete 90 százalékban elpusztult, a biológiai sokféleség még a természetvédelmi területeken is csökken, olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, a Magyar Természetvédők Szövetsége és a WWF Magyarország mai közleményében. A három szervezet kezdeményezésére megalapították a Magyar Természet Napját, hogy ráirányítsák a figyelmet a hazai természeti értékeink, valamint erőforrásaink fontosságára. Az idei évben már 5. alkalommal ünnepeljük a Magyar Természetet május 22-én.

Vannak azért hazánkban is olyan jó példák, természetvédelmi programok, amelyek reményre adnak okot. Az olyan, látványos fajokat érintő, sikeres védelmi programok mellett, mint például a rákosi vipera, az eurázsiai hód, a parlagi sas, a túzok, a kerecsensólyom, a kékvércse vagy a szalakóta megőrzésére irányuló programok, több, helyi sikert jelentő, komplex élőhelyvédelmi munka is folyik.

Aki ezekről közvetlenül szeretne informálódni, és gyerekeit játékos formában megismertetni a madarászok, természetvédők tevékenységével, menjen el ezen a hétvégén (május 24-26.) Gödöllőre, ahol a Nemzetközi Természetfilm Fesztivál keretében jó családi programokat talál, és sok-sok kicsi, saját magához hasonló érdeklődő „porszemet”.

Címlapkép: WWF Magyarország

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!