Érzelmi fejlődés óvodás korban

Korábbi cikkünkben a csecsemők és három év alatti kisgyermekek érzelmi fejlődésről írtunk. Íme egy rövid áttekintés a következő szakaszban, az óvodás korban elinduló változásokról és a segítő szülői megközelítésről.

2020.03.02 Hogyan mondjam el neked

Három-négy éves korukban a gyerekek már sok érzelem nevét ismerik és kíváncsiak azok működésére. Unokám, röviddel a harmadik születésnapja után, azt kérdezte tőlem: „te most nevettél?”; azt válaszoltam neki, hogy „igen, nevettem, mert nevettél”. Aztán új kérdés merült fel benne: "átadtam a nevetésem neked?".

Egy barátom osztotta meg velem azt a történetet, hogy épp egy mesét olvasott a négy éves fiának egy dühös kisgyermekről. A kisfia azt mondta a mesére reagálva, hogy "így érzem magam, amikor tönkre akarom tenni magam körül a dolgokat". Az édesapa gondterhelt volt, amikor a fia egyszerűen kijelentette, hogy tönkre akarja tenni a dolgokat. Valójában ez fejlődési ugrás! Ahelyett, hogy impulzív módon cselekedne, most felismeri és nevén nevezi a benne lévő romboló szándékot. Ez mind neki, mind a körülötte lévő felnőtteknek biztosít egy kis időt az agresszió konstruktívabb kezelésére, mint például kezdjenek el egy papírt összetépni vagy kezdjenek el játékosan morgó hangokat adni.

Attól persze, hogy a gyermekek már képesek ebben a korban nevén nevezni érzelmeiket és nagyobb rálátásuk van ezekre, még nem azt jelenti, hogy ez mindig így lesz a jövőben is. Érzéseik gyakran túl erősek ahhoz, hogy megfelelően használni tudják ezt az újonnan felfedezett képességüket. Amikor a szülők vagy a tanárok azt mondják a gyermekeknek, hogy „mondd el, hogy mit érzel”, akkor nem veszik figyelembe azt, hogy a szavak abban a pillanatban nem feltétlenül állnak a gyermek rendelkezésre. Az érzelem még túl nyers ebben a pillanatban; illetve számára megterhelő módon fizikailag is megjelenik a testében. Gondolj bele! Te is mindig verbalizálod, amikor intenzív érzéseid vannak?

A gyerekek ebben a korban a gyarapodó ismeretek mellett sok téves információt is elsajátítanak az érzelmekkel kapcsolatban. Olyan üzeneteket kapnak a szüleiktől, pedagógusoktól vagy kortársaiktól, hogy az érzelmeiket el kell rejteni, irányítani és megszüntetni. A gyerekeknek segítségre van szükségük annak a megértéséhez, hogy különböző élethelyzetekben teljesen normálisak az az érzelmi reakciók.

Íme hat dolog, amit a szülők az egészséges érzelmi fejlődés előmozdítása érdekében tehetnek ebben az életszakaszban:

Vedd észre, hogy a gyermekednek érzelmei vannak, és tükrözd ezeket számára

Habár ebben az életkorban a szavaknak már nagyobb szerepe van, továbbra is tükrözd az érzelmének nem verbális aspektusait a hangoddal és arckifejezéseiddel („Brrr, most őrült hangulatban vagy! Hmm, ez ijesztő volt!”). Maradj a gyereked mellet abban az esetben is, ha erős érzelmek uralkodnak el rajta, függetlenül attól, hogy milyen érzelmek ezek. Az óvodában, vagy iskola-előkészítőben töltött nap után a gyerekek gyakran sírnak, vagy dührohamuk van, amikor újra találkoznak a szüleikkel. Ez jó jel, mert azt jelenti, hogy meg tudják mutatni mély érzéseiket annak az embernek, aki a legjobban szereti őket - azoknak, akik remélhetőleg érdeklődéssel és gondoskodással hallgatják meg ezeket.

Értsd meg a problémás viselkedés érzelmi hátterét

Sokszor a rossz viselkedés valójában nem rosszalkodás, hanem a túlterhelt érzelmek következménye. Éppen ezért ilyenkor ne büntesd, ne kritizáld a gyereket. A „rossz viselkedés” mögötti érzelmek feldolgozásához megértésre, empátiára van szükségük. Szülőként nem kell mindent megengedni és minden pillanatban boldoggá tenni a gyereket, fontos azonban elismerni a számára fájdalmas érzéseket.

Ösztönözd az érzelmi kifejezést szerepjátékok révén

Ebben az életszakaszban a legtöbb gyerek nagyon sok szerepjátékban vesz részt – jó fiúk és rossz fiúk és egyéb elképzelt szerepek. A szabad játék öröme, a képzelet ereje és a felnőttekkel vagy más gyermekekkel való kapcsolódás együttes hatása teszi a szerepjátékokon keresztül történő tanulást a tanulás legmélyebb formájává ebben a korban. Sokkal mélyebb annál, mintha leültetnéd az asztal mellé, hogy tanuljon meg valamit. A fantáziák világában a gyerekek felfedezhetik az összes lehetséges érzelmet. Ahogy a gyerekek homokkal vagy építőkockákkal játszva számos dolgot megtanulnak a térfogatról, a tömegről és a gravitációról, ehhez hasonló módon ismerik meg a félelmet, a haragot, a szomorúságot és a szeretetet a szerepjátékok és a személyes kapcsolatok révén.

Segítsd elő a mélyebb érzelmi tudatosságot

A szavakkal való kifejezés az érzelmeknek csak egy kis részét fedi le. Az érzelmek többnyire megjelenek a testben. A szülők segíthetnek a gyerekeknek leírni azokat a testben megjelenő érzéseket, amelyek az egyes érzelmekkel együtt járnak. A karizmok megfeszültek, görcsben van a gyomor, kimelegedik a bőr, vagy libabőrösek vagyunk? Sok felnőtt számára is nehézséget okoz megfogalmazni a saját érzéseivel kapcsolatos fizikai élményeket, így gyermekeikkel együtt gyakorolhatják ezt a készséget. A lassú, mély lélegzetvétel általában jobban oldja a szorongást, mint hosszas beszélgetések – amelyek gyakran csak vitába torkollanak. A párnacsata vagy a birkózás pedig gyakran jobb módszer a frusztráció, harag energiájának kiengedésére, mint az, hogy közösen átbeszéljük, hogy mi váltotta ki ezeket.

Törekedjetek az érzelem teljes megélésre

Ritka, hogy a gyermekek valóban addig tudnak sírni, ameddig csak akarnak. Annak ellenére, hogy a gyerekek „állandóan sírnak”, folyamatosan megállítják őket, vagy próbálják rávenni őket, hogy hagyják már abba. Sok felnőtt évtizedekkel múltával is szenved annak következményei miatt, hogy gyerekkorában gyakran blokkolták érzelmeik megélését. Én egy teljesen új koncepciót javaslok: „a maguk teljességében megélni ezeket”. A problémát okozó érzelem teljes megélésének az a jele, hogy a gyermek nyugodt szemkontaktust tud teremteni, boldogan visszatér játékhoz, vagy békésen befordul a fal felé aludni. Ehhez azonban időre van szükség. Egy apa mesélte, hogy „nagyon nyitottan meghallgatja a gyermekei érzelmeit”. Aztán így folytatta: "Egy percet adok neki, aztán megmondom neki, hogy most már elég lesz." Nem! Egy perc az esetek többségében nem elegendő egy intenzív érzelem megéléséhez. Addig tart, ameddig tart.

Légy tisztában a nemi szerepek érzelmekre gyakorolt ​​hatásával

A felnőttek hajlamosak megpróbálni meggyőzni a kisfiúkat arról, hogy ne sírjanak vagy ne mutassanak félelmet, a lányokat pedig arról, hogy ne mutassák ki, ha mérgesek. Sok emberben még felnőtt fejjel is érzi a nyomást, hogy ne fejezze ki ezeket az érzelmeket. Ezek a minták gyakran a harmadik életév előtt alakulnak ki és erősödhetnek a következő években. Mire a gyerekek iskolába kerülnek, elsajátították a nemek és érzelmek összefüggésének íratlan „szabályait”, például hogy a fiúk nem sírnak. De minden gyermeknek képesnek kell lenni érzelmeihez hozzáférnie. A fiúknak ugyanolyan okuk lehet rá, hogy szomorúak legyenek vagy féljenek, míg a lányoknak is okuk lehet arra, hogy mérgesek legyenek.

Három és hat éves kor között a szülők gyakran fokozzák erőfeszítéseiket, hogy blokkolják a gyermekek érzelmeit. Ez éppen ellentétes azzal, amire a gyermekeknek szükségük van az egészséges érzelmi fejlődéshez. Mindaddig bátorításra van szükségük, amíg minden érzelem meg nem jelent náluk a maga teljességében. Teljesen normális, hogy ebben a korban a gyermekek nem a beszéddel, logikusan fejezik ki magukat (ezt a kifejezési formát nemrég tanultak meg) és ismét kisgyermekeknek vagy csecsemőknek tűnnek. Az agyuk még mindig fejlődik. Az óvodás korú gyerekeknek szeretetre és empátiára van szükségük, nem pedig szidásra, kritikára vagy irreális elvárásokra.

A cikket Lawrence J. Cohen engedélyével közöljük.

Címlapkép: Pixabay