Tervek a szobafogságra, a koronavírus idején – élet a frizbin és a Minecrafton túl

Múlt pénteken még azon tűnődtem, hogy hétfőtől a biztonság kedvéért itthon tartom a gyerekeimet. Azóta nagyot fordult a világ. Az iskola-és óvodabezárások után ma már a kijárási tilalom realitásáról beszélnek sokan. Egy nyolcéves és egy kamaszlány szülőjeként megnéztem, mit írnak a külföldi lapok arról, hogyan ne őrüljünk bele a közelgő hetekbe, majd hozzátettem a saját tapasztalataimat. Persze kinek mi válik be… Én mindenesetre ezeket a tippeket igyekszem majd követni.

2020.03.17 Bakóczy Szilvia

Napirend

Közhely, de mégis érdemes fontolóra venni. Mondom ezt én, aki kifejezetten gyűlöl minden tervezést, aki sosem tudja, mit főzne aznap délben, aki képtelen előre megvenni színházjegyet, karácsonyi ajándékokat. De korábban már beletört a bicskám a napirend nélküli létezésbe. Amikor a bárányhimlő alatt hetekig itthon voltunk az akkori óvodáskorú kislányommal, hamar rájöttem, hogy a napirend segít a gyereknek, így segít nekem is. Ma zárták be az iskolákat, én még bevallom, nem ocsúdtam fel. De legkésőbb szerdán leülünk a gyerekekkel, (a nyolcévessel mindenképp) és megtervezzük a hétköznapokat. (A kicsik amúgy is imádnak tervezni.) Excel tábla nem fog készülni, de kézzel gyártunk valami órarend-és napirendféleséget, amit aztán lehet, hogy kiragasztunk valahova. Benne lesz például, hogy napi hány órát és mikor tanulunk, mikor megyünk ki a levegőre, ki és mennyi házimunkát végez, mennyit tévézünk.

Hétköznap nem egyenlő hétvége

Ezzel a férjem nem ért egyet, de szerintem nekem van igazam. Normális időben 7-kor kelünk, most is szeretném, ha legkésőbb 8-kor felkelnének a gyerekek. Ennek kimondom, önző oka van, ha sokáig alszik a kicsi (képes lenne fél 10-ig húzni a lóbőrt), akkor későn is alszik el, én pedig szeretném, ha 9-kor már elkezdődne a gyerekmentes sávidő.

Kint, kint, kint

Egyelőre nincs kijárási tilalom, úgyhogy ma is háromszor voltunk már a környéken. (Nem mentünk játszótérre.) Kétszer görkorival, egyszer rollerrel. Ebből kétszer összefutottunk néhány osztálytárssal, szerintem egyelőre a szabad levegőn, tisztes távolságban mindez nem para, de ez holnap már változhat. Nálunk a baráti körben van néhány kutyusos család, a gazdikhoz már bejelentkeztünk, hogy hadd csatlakozzunk egy-egy sétára. A frizbi és társai már majd csak ráadás.  

Kütyük

A legkardinálisabb pont mindenkinél. Ha a szülőnek otthonról kell dolgoznia, nem fog tudni bekeményíteni a kütyüzéssel kapcsolatban. Örül, hogy él. De ha van idő és türelem ezt is kordában tartani, akkor célszerű ennek is keretet szabni, netán beilleszteni a saját magunk készítette napirendbe. Én azt a menetrendet fogom követni, amit eddig is követtünk hétvégenként: reggeli mellett kb 20-30 perc mesenézés, délutánig semmi, majd két rövidebb meseblokk (egy ebéd után és egy kora este) vagy egy hosszabb mese. Korábban sokkal megengedőbbek voltunk, amit nagyon megbántunk. Miután felére csökkentettük a mesenézést és teljesen beszüntettük a játékokat, megváltozott az életünk. A kislányunk sokkal jobban odafigyelt az órákon, kevésbé volt „zizi”, és ami a legfontosabb, rengeteg saját játékötlete született. Érdemes belevágni. (Még egyszer: hacsak nem kell megszakadni a távmunkában, mert akkor nem ez a jó időzítés.)

Hangoskönyvek

Én sem hittem el, amíg nem próbáltuk ki, hogy ez működhet gyerekekkel, azok után, hogy tudják, hogy mi az, hogy videó. Márpedig működik. Egy háromgyerekes ismerősöm ajánlotta utazásokhoz az Időfutár című mesét, ami elérhető a Youtube-on, és ami elképesztően színvonalas hangjáték, sok szuper szereplővel. És biztosan nem ez az egyetlen.  

Bajnokságok

A nagylányom kanasztázni imád, a kicsi most épp Ország-városozni. (Utóbbihoz van egy szuper kártyajáték is.) És ez csak két példa a sok közül. Pláne, ha többen vagyunk, miért ne rendezhetnénk versenyeket? A versenyekhez pedig miért ne találhatnánk ki különböző kisebb nyereményeket?

Naplóírás (online vagy kézzel)

Soha nem gondoltuk, hogy az, ami most van, megtörténhet velünk. Történelmet írunk, amit épp ezért nem árt dokumentálni. Én kamaszkorom óta nem írtam naplót, de most azt hiszem, fogok. Még az is lehet, hogy kézzel, hadd nevessenek majd később a gyerekeim. És minden nap, hacsak egy oldalt is. Biztos vagyok benne, hogy 10-20-30 stb év múlva nagyon érdekes lesz nekem is elolvasni. A gyerekeknek annyira tetszett az ötlet, hogy ők is gondolkodnak ugyanezen. A nagy már amúgy is jelentkezett egy hasonló projekttel az iskolaújságnál.   

Naponta egy plusz feladat otthon

Én nem kifejezetten vagyok az a házitündér típus. Annak is kifejezetten örültem eddig, hogy csak a hétvégén kell főznöm. Mivel mi mind a négyen itthon vagyunk, csúcsra van járatva a házimunka is, és persze az olyan embereknek, mint én, önmagában már ez is épp elég. Mégis. Mivel egy csomó dologgal el voltam maradva, kitaláltam, hogy naponta egy (nem túl sok időt igénylő) plusz feladatot vállalok. Kávéfőző lepucolása. Mosógép alatti rész. Egyetlen ruhapolc. Nálunk ezekből 3-4 tucat tennivaló simán kinéz. Aztán ki tudja, meddig tart a fogadalom, a terv mindenesetre szerintem kivitelezhető.

Tanuláshoz meglepi doboz

A gimnazista nagylányom önjáró, az ő tanulását egyelőre nem kell semmilyen formában koordinálni. A kicsinek azt találtam ki, hogy folytatjuk a tanárok szokását, vagyis én is koronás szmájlikat osztogatok. De ez egy itthoni karanténhoz hosszú távon kevés. Ezért összeszedtem egy sor (nem túl drága) apróságot. Új ceruzák, tollak, radírok, matricák, extra rágók, kifesthető hűtőmágnes és egyebek várják, hogy összegyűljön 3 szmájli, és máris lehet egyet választani.

Hírek megtárgyalása, óvatosan…

A nagynak is, kicsinek is sok lett, amit az iskolabezárás napjára produkáltunk a férjemmel, hírek megvitatása címén. A „hallottad, hogy ismét van új három beteg?” „Olvastad, hogy hamarosan nem lesz elég betegágy?” típusú mondatok úgy óránként azt eredményezték, hogy a nyolcéves a fülét befogva hagyta el ilyenkor a szobát, és kezdte egyre gyakrabban mondogatni, hogy mennyire félt minket. Beszélgetni kell, a kérdésekre muszáj válaszolni, de a fenti magatartás kerülendő. Még időben vagyunk, hogy megelőzzünk egy komolyabb szorongást a srácokban.

(Forrás: Susie Allison (író, tanár), time.com, globalnews.ca, newyorktimes.com)

Címlapfotó: istock / Nadezhda1906