Bálint Gazda: „Még sosem volt így alkalmam figyelni a részletekre, mint most”

Idén tavasszal különösen felértékelődött a természet, amiatt, hogy ablak és kerítés mögül kell néznünk. A sok rossz mellett sok jó dolgot is látni, például azt, hogy rendezettebbek lettek a kertek. Olyanok is kedvet kaptak a kertműveléshez, akik eddig felé se néztek, legfeljebb a füvet nyírták le olykor. Talán hoz annyi örömöt az újsütetű gazdáknak is a kiskert, hogy nem veri föl nyár végére a gaz, ha már oldódik a bezártság. Segítségképpen a 101 éves Bálint Györgyöt kérdeztük, hogyan műveljük kertecskéinket, illetve akinek csak ablaka van, az ablakládáit, hogy örömünk teljen benne.

2020.05.05 Mihalicz Csilla

Hogyan tölti a karanténos időket?

Többek között azzal, hogy visszatekintek erre a 100 évre. Az életem nagy részét tényleg szabadon töltöttem: az élelmet termelő természetben. Sosem volt még ilyen, hogy immár tizedik hete a lakásban és a lakás körül levő kertben élek. Az a legnagyobb örömöm, hogy ez a kert létezik. Pici ugyan, de sok érdekes növény van benne. Talán sosem volt még ennyire alkalmam arra, hogy megfigyeljem, hogyan nyílnak a cseresznyefa virágai, hogyan fejlődnek a sziromlevelek, a porzók, hogyan kezdik szórni a virágport. Fájdalommal vettem észre, mennyire nincsenek méhek, se vadrovarok, amelyek a megtermékenyítésben segítséget nyújtanának ennek a fának. Lehet, hogy a virágai szűzen maradnak, és nem is fognak termést hozni. Ez önmagában is ad nekem gondolkodnivalót, akár egy egész éjszakára. Nagyon sok tapasztalatot lehet szerezni még a mostani bezárt körülmények közt is, azzal a reménnyel, hogy egyszer ennek is vége lesz, és újra kimozdulhatunk. Azt hiszem, az ember optimizmusra lett teremtve.

Mivel foglalkozik legszívesebben a kertben?

Az érdeklődésem középpontjában az úgynevezett magaságy van. A balatonfüredi nagy kertemben már 20 éve csinálok magaságyakat, ebben a kertben csak egy van, és az sem túl nagy, de már hatféle növényt ültettem bele. Gyakran kimegyek és nézegetem, ahogy a karalábék levelei fejlődnek, a fejessaláta bokrosodik, és kibújt a földből a hónapos retek, a sárgarépa és a petrezselyem is. Olyan részleteket látok most ebben a kiskertben, amelyekre sosem volt alkalmam figyelni, mert mindig úgynevezett fontosabb dolgokkal voltam elfoglalva.

Azt hiszem, ezt most sok olyan ember is elmondhatja magáról, aki nem a természetben élte le az életét. Érzékeli ezt az Önhöz intézett kérdésekből is?

Igen. Sok telefont kaptam pár hete, hogy mondjam el, hogyan kell az almafát megmetszeni, mert eddig hozzá sem nyúltak, de most otthon vannak, és szeretnék szakszerűen csinálni. Meg, hogy mikor lehet szamócát ültetni, és hogyan szedjék le a gyökeres szamóca palántákat a régi tövekről, hogy szaporítani lehessen. Ennek a modern, természettől elfordult társadalomnak meg kellene értenie, hogy micsoda áldás, hogy ilyen szép természet vesz minket körül. Még egy sűrűn lakott főváros külső kerületében is, ami pedig igazán nem valami nagyon látványos terület, de épp a részletek a legérdekesebbek. Az élet lényege ezekből az apró megfigyelésekből világosodik meg.

Azt mondja, elfordultunk a természettől, és nyilván igaza van, de azért abból is látszik, mennyire kötődünk az évszakok változásához, hogy ennyire tudunk örülni most a tavasznak. Az Ön számára is különösen szeretett évszak ez?

Igen, de azért nemcsak a tavasz van, hanem a többi évszak is csodálatos, és mindig lehet látni valami olyan apró részletet, különlegességet, amit addig még nem tudtunk kellő figyelemmel kísérni. Már egy ideje nagy aggodalommal vártam az esőt. Közben azon gondolkodtam, hogy hiszen mi ivóvízzel öblítjük a vécét, ivóvízzel takarítunk, micsoda könnyelműség. De nemcsak a vízzel bánunk pazarlóan. Nemrég ismét a kezembe került az ENSZ kiadványa, amely tavaly januárban jelent meg, és amely az önellátás fontosságát hirdeti. Azt hangsúlyozza, hogy mindenki törekedjék rá, hogy valamit termeljen, ha lehetősége van rá, akár egy talpalatnyi földön, vagy egy ablakládában is. Hozzászoktunk, hogy az ablakládákban virágokat nevelünk, ami nagyon szép dolog, hiszen az is gazdagítja az embert, ha kellemes környezetben él, de még jobban gazdagítja, ha a rendelkezésére álló kis területtel az egész családnak élelmiszert termel. Az otthon termesztett zöldség garantáltan friss, jó minőségű, és nincsenek rajta vegyszermaradványok.

Az ember többsége ma úgy gondolkodik: minek fáradozzam zöldségtermesztéssel, ha megvehetem a boltban is. Sőt, ma már sokan azért sem nyújtják a kezüket, amit csak le kellene szedni. A kertvárosi környezetben, ahol lakom, nem szedik le a fákról a termést. Lehull, és a földön rothad szét a gyümölcs. Ön ezt érti?

Nekem is régi bánatom, hogy elpazaroljuk, amit a természet ad nekünk. Sokkal jobban meg kellene becsülnünk a napfényt, a jó levegőt, a növények szépségét, az állatokat. Most jelenik meg egy új könyvem, amelyben arról is írok, hogy a kertek élővilága akkor lenne igazán gazdag, ha a kertekben odavaló állatok is élnének. Régen például a parasztgazdaságban a családi ház portájához hozzátartoztak az állatok. Ma is lehetne galambot, házinyulat tartani. Említettem, milyen nagy veszteség, hogy nincsenek méhek, hogy megtermékenyítsék a virágzó növényeket. Miért ne lehetne egy-egy kaptár méh is a kert végében – épp csak annyi, amennyi a virágok megtermékenyítéséhez szükséges, és amennyi egy család ellátásához elegendő mézet megtermel. Az emberek azt hiszik, hogy a méhek veszélyesek, holott csak akkor szúrnak, ha támadást észlelnek. Ezek az élőlények mind közelebb vinnének minket a természethez.

Lehet, hogy csak a szükség fog minket rávenni, hogy kevésbé bánjunk pazarlón az erőforrásainkkal?

A civilizációban élő ember elidegenedett a természettől. Tudja, hogy csak ki kell mennie az áruházba, és ott mindent megtalál. Kellene valamilyen szemléletformálás ahhoz, hogy nagyobb számban változtassanak a gondolkodásmódjukon. Sajnos sem az államigazgatás, sem a sajtó ingerküszöbét nem érte el az ENSZ önellátás mellett szóló ajánlása.

Milyen tanácsokat tud adni kezdők számára, hogyan hasznosítsanak akár egészen kicsi területet, balkont, előkertet, úgy, hogy sikerélményük legyen, és örömük teljen benne?

Én ablakládával kezdeném, mert ablak minden lakóházon van. Magyarországon nagyon népszerűek a muskátlival beültetett balkonládák, lehet az első lépés az, hogy a muskátlik közé egy-egy fokhagymagerezdet, vagy valamilyen fűszernövényt vetünk. A fűszerpaprika fehér virágai, később pedig a piros paprikahüvelyek sokasága is díszítheti egy családi ház ablakát. Vigyázni legfeljebb arra kell, hogy a növények egy része napfényigényes, azokat a déli vagy a keletre néző ablakokba kell kihelyezni. A nyugati vagy az északi ablakokba inkább olyan növényeket válasszunk, amelyeknek kisebb a fényigényük, ilyen például a metélőhagyma vagy a metélőpetrezselyem.

És egy nagyon kezdő első veteményeskertjébe mit ajánl, amit még ilyenkor is érdemes ültetni?

Most még lehet vásárolni számos zöldségféléből palántát a piacon. Olyant válasszunk, amely edényben nevelkedett, mert számára az átültetés stresszhatása sokkal kisebb veszteséggel jár, mint a szabad gyökerű palántánál, és gyorsabban is fejlődik. Érdemes még dughagymát is ültetni. Milyen nagyszerű lesz, ha a család friss, saját termésű salátát tud majd enni újhagymával. Érdemes még hónapos retket, rövid tenyészidejű petrezselymet, sárgarépát is vetni. Május elején, amikor a fagyok elmúltak, már lehet helyet készíteni a paradicsompalántának. A paradicsom az étkezések egyik legfontosabb eleme. Sok vitamint és ásványi anyagot tartalmaz, és júniustól a fagyokig szedhető gyümölcsöket terem. Ezek a kezdő kertészkedők első növényei. Persze lehet ültetni paprika palántát, brokkolit, ha van még hely - óriási a választék. A házi kertészkedés nagy értéke, hogy mindenki azt ültethet, amit a családtagjai szeretnek. Ha van a családban idős ember, aki szereti az erős paprikát - mint például én -, akkor azt is lehet ültetni, a fiatalok inkább a kápia paprikát kedvelik, amelynek édes és vastag a húsa. A házikert nemcsak értéket termel, hanem örömöt és szabadságot is hoz az életünkbe.

Címlapkép: Dr. Bálint György honlapja https://balintgazda.hu/