A ló épp ott fejleszt, ahol a leginkább szükségünk van rá

Lehet, hogy lesz egy lovam. Ez persze főként számomra izgalmas, már a gondolatától is boldog vagyok. Egészen kicsi korom óta lovagolok, mégsem tudok még mindig bánni velük. Lovagolni és lóval bánni ugyanis teljesen mást jelent. És most itt a nagy lehetőség.

2020.06.29 Pethő Orsolya

Pályafutásom jelentős részében, úriasan megérkeztem, majd felültem a felnyergelt lóra. Néhol volt szerencsém a végén répával, vagy almával kényeztetni a pacit, esetleg levenni a szerszámokat., itt-ott pucolni is, de a teljes csomagot sehol sem adták nekem. Rengeteg helyen jártam már ennyi év alatt, míg aztán egyszer csak azzal szembesültem, hogy ez még mindig semmi. Befogni a legelőről, etetni, felismerni, ha beteg, és orvost hívni hozzá, ott lenni és segíteni, amikor ellik, patkolni, megülni egy csődört a militarista pályán (ez egy nagyon kemény lovas akadálypálya), minden eszköz nélkül a “pucér” lovat vágtára bírni, na ezek már számottevő dolgok ló ügyben.

Ebből a szemszögből a ló és a vele való bánásmód színtiszta férfienergiának tűnt, csupa olyan tulajdonságara volt szükség, amit ehhez társítunk. Keménynek, bátornak és határozottnak lenni, ha félünk is, az akaratunkat tisztán átvinni, beleállni a helyzetekbe. Erre van szükség. Izgalmas tanulási időszak volt. Egyszer a sarokban bátran a párom háta mögé bújva néztem végig, amint ez a szelíd, legelő állat két lábra ágaskodva támad a gazdája felé, akinek mindenképpen meg kellett mutatnia, hogy hiába a 600 kilónyi súly, mégiscsak ő az erősebb. Remegtem, mint a kocsonya, de lenyűgöző látvány volt. A határozott, erős férfi erődemonstrációja a patás, hozzá képest jóval erősebb állattal szemben. Katartikus volt, amikor a ló megadta magát és újra “kezesbáránnyá” vált, csinálta, amit kértek tőle. Ha valóban fizikai csatára kerül sor, az ember nem győzhet. Itt az volt a kérdés, ki ijed meg hamarabb a másiktól? A harc mentális szinten dőlt el, ha lehet ilyet mondani egy ló esetében.

Ló és a vezetői szerep

A tanultakat vezetői tréningeken használtuk fel, ahol zsigeri szinten tapasztalhatták meg a résztvevők, hogy valamit valóban el akarnak-e érni, vagy csak “akargatják”, esetleg jobban félnek attól, hogy sikerül, mint attól, hogy nem. Éveken át használtuk a lovakat erre, sokak vezetői attitűdjében hatalmas áttörést hozott. A ló mindent tisztán, azaz 0 vagy 1 formában jelez vissza. Megcsinálja, amit kértek tőle, vagy nem. Ebből világosan kiderül, hogy jól kértük-e. Megtanulták, mekkora erőket képesek megmozgatni (akár 600 kilót) hogyha valamit “sokáig akarnak”.

Aztán született egy fiam, ami természetesen sok mindent megváltoztatott.

Ló és a gyereknevelés

Vezetői helyzetek a gyereknevelésben is adódnak, amikor nem mindegy mennyire gondolunk valamit komolyan szülőként. Sokan élnek abban a tévhitben, hogy valamit elég egyszer elmondani. “Ebéd előtt nincs csoki!” A gyerek minden szót tökéletesen érti mégis rápróbál, s már kotorászik is az édességes polcon. Jöhet az újabb figyelmeztetés: ebéd előtt nem ehetsz édességet! A gyerek a füle botját sem mozgatja. Itt már sokan felemelik a hangjukat - ezzel elveszítve akaratukból az erőt, a végén pedig a gyerek már a szájába tömött valamit. Ez ugyanaz a helyzet már, mint az ágaskodó ló, csak a másik fél egy gyerek.

Amikor a fiam ovis lett, azt láttam, hogy a kislányok 80%-a lovagol, lovagolni akar, vagy lovakkal játszik, a fiúkat pedig ez egyáltalán nem érdekli. Ha ez a ló-dolog ennyire férfias, akkor hogy történhet meg mindez? A csillámpóni teljes tévedés lenne?

Ló és a nő

És akkor jött Tünde, aki, ahogy a neve is mondja, bizonyára tündér. Tünde lovasoktató, díjlovas, szerintem suttogó, és bármelyik lovat képes megszelídíteni. Lágy, és egyben tudja, mit akar. Folyik, mint a víz, kitölti a teret, és mindig tudja, hova tart. Sosem láttam erőlködni, harcolni, mégis mindenre rávett, hogy próbáljam meg, amitől addig féltem. Tündével való tanulás és élmények hozták a „megvilágosodást”.  Vannak olyan folyamatok, amelyeket, ha kontrollálni akarok, csak elrontom. Jobb, ha hagyom, hogy áramoljon, történjen minden a maga természetességében. A természetes női működés, is ilyen. Tudja mit akar, nem küzd, nem akar nagyon, csak hagyja, hogy megtörténjen. A ló természetes mozgását használjuk vágta közben, de a darabos akarásunk megtöri azt, az állat lassít, visszaesik. Azzal tudjuk ösztökélni jobban, ha ráhangolódunk a mozgására és teljesen együttműködünk, együtt áramlunk azzal. Már csak hab a tortán, hogy mindez lazítja a csípőtájékot, a női energia egyik központját. Tudományos bizonyíték ugyan nincsen rá, de jártam terápiás lovardában, ahol azt vették észre, hogy meddő nők váltak termékennyé a lovaglás eredményeképpen. Nem voltam nagyon meglepve. A férfi energia mellé (erő, akarás) egy női rész is oda kívánkozott (bizalom, intuíció, áramolni a folyamattal).

Ló és terápia

Amit viszont már biztosan tudunk, hogy a lovaglás olyan komplex impulzusokkal látja el az idegenszert, amely így új kapcsolatokat alakít ki - így alkalmas terápiás célra. Hatására állt már fel tolószékből mozgásszervi problémákkal küzdő gyerek, de magatartási zavarokra is remek megoldás. Fejleszti az önbizalmat, a kommunikációs készséget, kapcsolatépítést, önszabályozást. Se szeri se száma a pozitív hatásoknak, ám ez mindenkinél más. A ló tökéletesen megmunkált tükör. Pontos képet ad a jelenlegi állapotunkról, így épp ott fejleszt, ahol a leginkább szükségünk van rá.

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapkép: Istock / afefelov