Menjetek kempingezni nyáron és nem lesz gondotok a gyerekneveléssel!

Bevallom, már utálok kempingezni. Jobban mondva, ha választhatom a kényelmes apartmant a kemény padló és görnyedve öltözködés helyett, akkor így, lassan a B oldalra érve inkább a komfortra szavazok. Kalandos életem során aludtam már mindenhol, főváros főterén a parkban, kocsiban, tengerparton, padon, arasznyi csótányokkal teli olcsó szállodában és persze rengetegszer sátorban. De gyerekeként nem adatott meg a kempingezés. Egy bankban dolgozó vezérigazgató anyával kettesben felnőve sajnos kimaradt ez a kaland, pedig akkor hogy élveztem volna…

2020.07.21 Pethő Orsolya

Most már csak jól esik nézni, ahogy a fiam és a többi gyerek boldogan bújik a hálózsákba, hogy akkorát aludjon a kényelmetlen polifoamon, mint talán még soha. És ez csak egy a kempingezés számtalan előnye közül.

A kempingezés gyógyír az evési zavarokra

A legtöbb gyereknek jót tenne egy Matula bácsi. De azoknak, akik válogatnak, vagy nem hajlandóak normálisan enni, pláne sokat segítene néhány nap ezzel a szűkszavú öregúrral a Tüskevárból. Sok édesanya, aki már a harmadik félét főzi aznap, valószínűleg szívesen befizetné porontyát hozzá kiképzésre. Ugyanis fontos tapasztalat, hogy az ételért mindenkinek meg kell dolgozni, nem a hűtőben terem a végtelen választék, a gyümölcs joghurt meg a sült krumpli. Matula bácsi sajnos csak kitalált személy, de van más módszer is, amivel megszerelhetjük az elromlott evőkét. Kempingezés közben az étkezés is a természetesebb létformához közelít. Nem kell annyira vigyázni a ruhára, eltartani a kisujjat, többször eszünk kézzel, fel kell találni magunkat, mit hogyan oldunk meg, hiszen nincs teljesen felszerelt konyha. A szabályok és elvárások enyhülése már sokat segít a válogatósoknak. Rakjatok tüzet, menjenek a gyerekek a kemping boltjába vásárolni, álljanak egyedül sorba a lángososnál. Az a kicsi, aki maga gyűjtötte a rőzsét, maga gyújtotta a tüzet, tartotta a nyársat, nagyobb kedvvel fog enni.

A kempingezés felér egy képernyő detox-szal

Persze, csak, ha ti is úgy akarjátok. Semmi szükség a mobilnetre, ha van helyette más, sokkal izgalmasabb kaland a való világban. Két hét alatt már egészen helyre tud állni az idegrendszer dopamin termelő rendszere (ez az az ingerület átvivő anyag, ami a függőségek kialakulásában nagy szerepet játszik), talán otthon sem fog annyi képernyőt igényelni majd a gyerek, ha hazaértek. Arról nem is beszélve, hogy a kütyüzés miatt felgyülemlett stresszhormonok is kiürülnek a szervezetből ennyi idő alatt.

A kempingben a gyerekek akár egy-két évet is ugranak érettség szempontjából

Igen, önállóságra tanít a sátrazás. Kikerülve az otthoni rutinból, végre nem rohanunk sehova, van idő mindenre, így mi felnőttek sem csinálunk meg mindent a gyerek helyett, mert haladnunk kell. Különböző korú gyerekek verődnek ilyenkor össze, így nagyobb a húzóerő is. Ha a szomszéd sátorban lakó gyerek már egyedül megy zuhanyozni, akkor talán már nekem is megy — gondolhatja a tiéd. A zárt területen biztonságban közlekedhetnek a kicsik, akár egész nap nem is látod őket, sokszor csak este kerülnek elő, boldogan, fáradtan, éhesen.

Felelősség

Így a felelősségérzetük is nő kempingezés közben, de már a készülődésnél is bevonhatjuk őket. Tervezzük meg, mit fogunk másként csinálni, mint a mindennapokban, s ehhez mit kell vinnünk. Minél inkább különbözik a rutintól a nyaralás, annál nagyobb élmény. Egy pokrócon fekve bámulni a csillagokat, sarazni a parton, fára mászni — sokkal emlékezetesebb, mint begyújtani a csilli-villi grillező szerkezetet. Amikor megérkeztek, beszéljétek meg a szabályokat, mit csinálhatnak egyedül, s mikor van szükség rátok, felnőttekre. Borzasztóan élvezni fogják a rájuk szakadt szabadságot.

Nő a gyerekek önbizalma a kempingezéstől

Az, hogy mire vagyok képes, gyakorlati tantárgy. Dicsérgethetjük a gyerekeket agyba-főbe, mégsem hiszik el, milyen ügyesek, mindaddig, amíg nem képesek önállóan megcsinálni bizonyos dolgokat. A zárt térben sok mindenre van lehetőség, megtanulhatnak tüzet rakni, egyedül zuhanyozni, mosogatni, egyedül közlekedhetnek a kemping területén, és nem utolsó sorban kevesebbet szólunk rájuk, kevésbé szólunk bele az életükbe. Így olyat is kipróbálhatnak, amit addig még soha. Kikerülnek az otthoni buborékból, és rengeteg mindennel gazdagodva térnek haza.

Sosem tapasztalt kapcsolódás élményt hoz a kempingezés

Pusztán a tény, hogy kilépünk a komfortzónánkból több valódi jelenléttel színezett közös élményt hoz. Emlékszem, milyen furcsa volt, amikor egyszer egy hét sátrazás után költöztünk be néhány napra egy apartmanba, mert azon a vidéken nem volt más lehetőség. Persze kényelmes volt az ágy, jól esett nem száz métert gyalogolni a fürdőig, de valahogy tapintható volt az üresség köztünk, ahhoz képest, hogy előtte 6 négyzetméteren meg tudtunk oldani mindent. Valahogy közelebb voltunk egymáshoz lelkileg is. Az új helyen az elvárásaink is nagyobbak lettek, újra számított, hogy már nem olyan tiszta a tegnapi póló, rendesen hajat kéne már mosni, amitől kevésbé tudtunk befelé, magunkra figyelni, és valahogy széjjelebb szóródtak az energiák.

Mindenképpen érdemes a kempingezést a maga egyszerű formájában kipróbálni, mert gyerekként és szülőként is profitálhatunk belőle. A kicsik biztosan nagyon fogják élvezni, és később már nem lesz ugyanaz az élmény.

Pethő Orsolya, pszichológus

Címpapkép: istock / MNStudio