Hovatovább Kikötő - az élet valódiságát megélni játékos gyakorlatok segítségével

„Valami tényleg történt ezen az úton, mert több ember is jelezte, hogy fontos változás indult el az életükben, például valakinek sikerült elengednie egy bántalmazó kapcsolatot, vagy másként látni a saját életét”. Ezek azok a hatások, amelyeket nem várnánk egy „erdei sétától”. Mégis ilyen élményekről számolnak be azok, akik elmennek egy „Hallgatag túrára”, „Életfeladat műhelyre”, „Kreatív írásra”, vagy éppen egy előadásra a „Hovatovább” lakásszínház és szellemi műhelybe. Van egy varázsa annak, hogy ezek a programok az egyik alapító, Sutka Balázs otthonában zajlanak. Van itt egy energia, ami fejlődésre ösztönöz. A színház varázsáról Sutka Balázzsal beszélgettünk.

2020.09.09 Szabó Előd

Nagyon változatos programjaitok vannak. Mi az összekötő kapocs ezekben?

A fejlődés, az önismeret, az élet valódiságát megélni különböző játékos gyakorlatok segítségével. Mindegy a formája. Lehet ez színházműhely, írás, beszélgetés, filmklub. A lényeg, hogy valami történjen veled, ami kimozdít abból, amiben vagy, ami esetleg nem volt jó, amiben változtatnál. Erre keresünk különböző formákat.

Mi az eredeti szakmád? Színész vagy?

Nem végeztem színész szakot, közgazdász végzettségem van. Amikor a diplomámat csináltam, már akkor az Erőszakmentes Kommunikációból írtam a szakdolgozatomat, arról hogyan tudja alkalmazni egy cég ezt a belső kommunikációjában. Akkor is az emberi oldala érdekelt az üzletnek. Sokáig foglalkoztam ezzel a témával. Viszont amit most csinálok azzal sokkal elégedettebb vagyok, ez tényleg boldogabbá teszi az én életemet is.

Neked ez az életfeladatod?

Nem tudnám másként csinálni. Csak úgy, hogy azonos vagyok ezzel. Ezt nem lehet úgy csinálni, hogy kitalálom, hogy mi az, amire érdeklődés lesz, amiért sokat fizetnek. Az „Életfeladat műhely” elméleti része is erről szól: „Minden nap örömből kelsz fel. Bármennyit tudnál csinálni abból, amit csinálsz. Nem fáraszt el. Lelkesít. Nem a pénz számít.” Amikor ezt eléred, akkor valószínűleg közel vagy az életfeladatodhoz. Nem feltétlen egy szakmáról van szó. Nem tudnám megmondani, hogy mi vagyok. Nem tartom magam sem színésznek, sem trénernek. Magamat fejlesztem és amiket megtapasztalok, azokat igyekszem átadni, saját magamon keresztül.

Azt adod tovább, amire te magad is megoldást találtál?

Csak azt adhatom át másoknak, ami engem is igazán lelkesít. Így született meg a „Hallgatag túra” is. Imádom az erdőt. Ott több van, mint amit ésszel fel tudunk fogni. Kivonulunk az urbanizált technikai világból, ott vagyunk a fák alatt, amik rengeteget tanítanak nekünk a szavakon túl. Ha beszélünk, akkor ezt nem vesszük észre. Ahogy lecsendesedünk, a saját befogadási képességünkhöz mérten ez meg tud történni. Maga a túra teljesen spontán alakul, letérünk a kitaposott ösvényekről, játszunk, kapcsolódunk egymáshoz, elmerülünk a természetben. Nem a megtett kilométer számít, hanem a tapasztalat. Egy kilométer alatt is történhet veled valami, ami megváltoztathatja az életed. Nem kell bonyolult feladatokat csinálni. Csak csukd be a szemed, és fedezd fel az erdőt. Kinyílnak olyan érzékeid, amiket nem használsz. Elkezded látni, hogy itt most nincs mit mondani. Itt vagyok, matatok az erdőben, élek és nem vagyok egyedül.

  12 kép

Forrás: Hovatovább Kikötő

Hallgatag túra

Nehéz azért elmondani ezt a tapasztalatot.

Ha eljössz egy programra, szinte lehetetlen megmondani, hogy mi fog történni veled. Mert ez rajtad múlik. Amit én látok az az én nézőpontom, az én szavaim lennének. Lehet, hogy neked ezek a szavak mást jelentenek. Ez egy elmondhatatlan tapasztalás. Én egy teret adok, te töltöd meg ezeket a saját életeddel. Lehet ez kreatív írás, színházi műhely, filmklub, egyéni foglalkozás vagy egy beszélgetés.

Kik szoktak keresni? Milyen problémákat hoznak be?

Nem feltétlenül teszik ki az emberek, hogy miben akarnak fejlődni. A „kreatív írás” programunk sem kifejezetten egy önismereti jellegű foglalkozás, ahol megkérdezem, hogy „mi a bajod? mi az, ahol elakadtál?”. Megnézzük, hogy egy egyszerű játékos szövegből benned mi születik meg. Elkezdjük átalakítani a szavakat: „Emeld ki a számodra legfontosabb szavakat! Csinálj belőle egy új mondatot. Abból is vedd ki a lényeget! Tegyél hozzá jelzőket, főnevet! Hogy lenne ebből egy reklám?” Forgatjuk a témát és egyszer csak ott lesz, hogy „na, ez a problémám”. Semmit nem tudok arról, aki írta, de látom a szemében, hogy most lett egy pillanatnyi csend. Egy reklámot írt és benne van, hogy nem tudja elengedni a dolgokat. Itt nem kifejezetten „értelmes” dolgokat írunk, nem irodalmi jellegű verseket, meg regényeket, hanem játszunk a szavakkal. Lehet senki más nem érti, hogy mit jelent az a mondat, de aki írta, azon érződik, hogy nagyon az övé. Átalakítanak ezek a mondatok, csak játssz velük és hagyd, hogy hasson rád.

Az életünkben ismétlődő mintákkal is nagyon sokat foglalkozunk. Ez sok műhelyünkben felmerül. Főleg azoknál, akik többször visszatérnek. Az nem baj, ha bizonyos minták ismétlődnek, hanem ha nem jól használjuk őket. Vagy beleragadunk és nem tudunk átváltani belőlük. Ilyenkor megakadunk, megbetegszünk, traumatizálódunk, konfliktusokba vagy kapcsolati problémába kerülünk. Talán abban tudok segíteni, hogy ezeket a mintákat te is észrevedd, és elkezd jól használni, vagy átírni őket.

  12 kép

Forrás: Hovatovább Kikötő

A varázszőnyeg...

Az állt össze számomra, hogy a rossz, az életünket nem szolgáló napi rutinokat bontjátok le.

Csak akkor, ha te is úgy akarod. Mindannyiunk életében vannak olyan dolgok, amik nem segítik a fejlődésünket, lehet egy gondolat, hiedelem, szokás vagy egy kapcsolat, esetleg egy rossz munkahely, vagy bármi más. Például az “Életfeladat” műhely sem elméleti tudásra épít, vagy arra, hogy te mi szeretnél lenni. Hanem ez egy gyakorlati foglalkozás, ahol adok egy térképet, mint egy sablont, amin mindenki elindulhat, hogy végigjárja a saját életét. Tárgyjátékokon keresztül megjelennek az életedből fontos momentumok. Megjelenítjük ezeket mozgásban, egy tárggyal, hanggal, bármivel. És elkezded látni ezt az utat, hogy ez hová vezet és milyen lehetőségeket rejt magában. Ha csak leülnél és megkérdezném tőled, hogy mi szeretnél lenni, nem valószínű, hogy tudnál erre válaszolni.

Ilyenkor jönnek azok a minták, amik a szülőktől, pedagógusoktól jönnek?

Ezeket a mintákat nem is vesszük észre. Sokszor az életfeladat kapcsán is szakmákban gondolkodunk. Ez a műhely pont abban segít, hogy ne abban gondolkodj, hogy pék, coach, vagy tanár legyél, mert az csak egy keret. Hanem mi a te minőséged, mik azok a kincsek, amiket meg tudsz nyilvánítani az életben? Ezt megértve töltődik meg tartalommal az, amit csinálunk.

Számos improvizatív elemet használsz. Mennyire nehéz ezekben felnőttként részt venni?

Felnőtteknél már masszívak azok a falak, amiket magunk köré építettünk. Ezek valamennyire bonthatóak, de a belső világunktól függ, hogy mennyire vagyunk erre képesek. Az improvizációhoz, spontenaitáshoz csak arra van szükség, hogy elindulj. A színházban belépsz a térbe úgy, hogy nem tudod, hogy mi fog történni. Hagyod, hogy egy spontán mozdulat megjelenjen benned. „Mutasd meg, hogy hogy vagy most!”. Ebben a pózban ott van az egész életed, a nehézségeid és a megoldások is. Ha sok ilyet láttál már, akkor meglátod benne. Hol vannak a minták, ahol neki nehéz. Van, akinek nem a spontaneitás nehéz. Van, akinek kicsit be kellene fogni a száját, és csak figyelné a tenyerét öt percig úgy, hogy nem gondolkozik közben semmin, csak nézi a tenyerét. Mindenkinek más nehéz. Ez visszahat az életedre. Az, ahogy el tudsz kezdeni ebben a biztonságos térben szabadon játszani, ez a játékosság benned marad. Olyan, mintha bevennél egy homeopátiás szert, ami hatni kezd rád. És ez a játék működik. Sokan visszatérnek a Kikötőbe, jó látni, ha valakinek csillog a szeme és egyre jobban van, kezdenek megoldódni a dolgok.

Téged hogyan változtatott meg ez az elmúlt kilenc év, amióta a színház működik?

Kilenc év alatt az ember teljesen megváltozik. Kilenc évvel fiatalabb voltam, nagy lelkesedéssel, elképzelésekkel vágtam bele az egészbe. Volt benne egotikus vágy is, hogy hova lehet ezt felépíteni. Ma már nem az számít, hogy hány emberhez jut el, hanem hogy eljut-e azokhoz, akiknek segít. Talán olyan vagyok, mint egy kertész, aki elültet magokat. Teszi a dolgát. Kéri az égieket, hogy süssön a napfény. Kikapálja a gyomokat. Hogy lesznek-e gyümölcsök az már nem csak rajta múlik. Én sem tudom, hogy az a csíra mikor bomlik ki, ami másokban megfogant. Nekem is nagyon sokat ad, ami a Kikötőben történik. Nekem ez az életem. Csak így jó csinálni ezt, hogy én is tudom élvezni ezt, tudok benne fejlődni. Nem válik az ember egy monoton géppé. Mint az improvizáció a színpadon. Amikor úgy tudsz ott lenni, hogy teljesen jelen vagy. Nem azon gondolkodsz, hogy este mit eszel. Miközben játszunk, teljesen jelen vagyunk.

  12 kép

Forrás: Hovatovább Kikötő

Előadás a Hovatovább lakásszínház és szellemi műhelyben

Ebben az „egyszerű” lakásszínházban mégis történik valami.

Színházban nem lehet mellébeszélni, viszont lehet benne fejlődni. Egy résztvevő mesélte, hogy a munkahelyén több ember előtt kellett beszélnie és most már fenn tudja tartani azt a teret, ha kiáll és beszél, régen ezt nem tudta. A férfiakkal is így kezdtem el foglalkozni. A színház egy jó eszköz arra is, hogy férfiakká váljunk. Hogy kipróbáljuk magunkat különböző helyzetekben. Kezdjünk el úgy működni, mint egy király – ami az apának egy analógiája – legyél egy jó király az életedben. Harcosnak is tudni kell lenni, ha arra van szükség. Tudd képviselni magad. És tudj jó szerető is lenni, ha erre van szükség, érts a nők nyelvén is. A Tiszta Férfi műhely egy lehetőség, hogy azzá váljunk, amivé szeretnénk. A férfi útja, hogy férfivá váljon. A műhely során különleges interaktív, improvizítív és szakárlis jellegű színházi előadásokat hozunk létre, nem csak férfi nézőknek persze. Itt nem kell, hogy színész legyél, hanem hogy valóban önmagad tudj lenni. És mindezt egy támogató férfi közösségben.

 

A Hovatovább Kikötő aktuális eseményeit itt találod.