Papírszínház – A hétköznapi varázslat

Sokan nem ismerik még az évezredek óta létező papírszínházat, amit szerencsére már nálunk is lehet kapni. Eredetileg Kamishibai a neve, és már a XI. században is megjelent ennek őse Japánban. A mostani formájában 1920-ban kezdték használni. Látszólag csupán egy fakeret az asztalon, színes, cserélhető képekkel, mégis elképesztően sokrétűen használható varázseszköz.

2018.01.23 Both Gabi

Közösségformáló erő és színházi élmény egyben

A papírszínház a legegyszerűbb módja annak, hogy a gyerekek igazi színházi és meseélményhez juthassanak, mindössze egy fából készült praktikus, hordozható keret szükséges hozzá, és természetesen a külön kapható, erős kartonlapokból álló mese. Nagyon sok történet megjelent már ebben a formában nálunk: klasszikusok, mint például a Brémai muzsikusok vagy a Hamupipőke, de kortárs mesék is, mint Tasi Kata bűbájos története, A soknevű macska, mely Maros Kriszta varázslatos illusztrációival jelent meg nemrégiben.

A végtelenül praktikus keret segítségével mesélhetünk otthon, az óvodában, iskolában, könyvtárakban, kórházakban vagy nevelőotthonokban is. Mindegyik helyen másképp funkcionál ugyanaz a kis varázsdoboz. A kórházban gyógyít, a nevelőintézetben segít, az iskolában-óvodában közösségépítő ereje van, otthon pedig tovább mélyíti a szülő és a gyerek között lévő kapcsolatot.

Hogyan kell elképzelni?

Egy hordozható fakeretbe helyezzük be a különálló kartonlapokon lévő aktuális mesét, amelyeknek a hátoldalán van a szöveg, amit felolvasunk a gyerekeknek. Ők a nagyalakú képeket nézik közben, és ha hallják a szöveget, akkor szó szerint megelevenedik számukra a látvány.

Ha elfelejtjük felolvasás közben, hogy elvben komoly, felelős felnőttek vagyunk, akkor előbújhat a játékos, gyermeki énünk, és a hangunkkal, valamint a képekkel igazi színházi élményt szerezhetünk a gyerekeknek, akik szó szerint szájtátva bámulják majd a produkciónkat.

A vizsgálatok eredménye szerint például a figyelemzavaros gyerekek is képesek nyugodtan végigülni a tíz-tizenöt perces papírszínházas előadásokat.

Pedagógiai segítség

A papírszínházról már módszertani könyv is készült, amelyben pedagógusok, pszichológusok, vizuális szakemberek és papírszínházas mesélők, (színészek) adnak konkrét tanácsokat és foglalkozásvázlatokat az eddig megjelent mesékhez. A szakemberek tapasztalatai szerint, a papírszínházas meséknek óriási közösségformáló ereje van, ezen kívül igen kreatívvá teszi a gyerekeket, mert kézműves foglalkozások is társulnak az élményhez. Nagyon sok gyerekcsapat készített a papírszínházas foglalkozásokon saját történetet komplett szöveggel, képekkel, és utána elő is adták ezeket.

Miért színház?

A papírszínház nem olyan, mint egy könyv, amiből felolvas a szülő vagy a pedagógus, hiszen távolról is lehet látni, a képek egymásra épülve követik a történetet, a képek felbontása pedig lehetőséget ad arra, hogy a gyerekek teljesen belefeledkezzenek a történetbe. Különösen fontos a mesék dramaturgiája, ebben is hasonlít egy színházi előadáshoz. Rendkívül sok alkalmat ad az interaktivitásra, minden érzékszervet megmozgat egyszerre. Óriási kreatív erőket szabadíthat fel még a legvisszafogottabb gyerekekből is. Épp annyira egyszerű a papírszínház, amennyire nagyszerű.

Hol lehet alkalmazni?

Túlzás nélkül: mindenhol. Akár születésnapi partin, kórházi ágyon, könyvtárban, szabadtéren, idősek otthonában, a gyerekszobában, gyerekotthonokban, napköziben… Amire mindenképp figyelni kell, az az akusztika és a fényviszonyok. Nem ideális, ha túl nagy a tér, és elveszik benne a mesélő hangja. A hangosítás nem igazán illik ehhez a műfajhoz. Az sem jó, túl kevés fény esik a keretre, ezt egy ráerősített kislámpával tudjuk korrigálni, ezzel is színházszerűbbé téve az élményt.

Mit lehet vele fejleszteni?

A szakemeberek egyöntetűen megegyeztek abban, hogy az olvasóvá nevelés egyik előszobája lehet a papírszínház, még azok a gyerekek is kedvet kaptak a nyilvánosan felolvasott mesékhez, akik amúgy küzdenek a betűkkel.

Ezen kívül a szociális kompetenciákat is erősíti, hiszen legtöbbször csoportokban dolgozzák fel a papírszínházas meséket a gyerekek.

A papírszínházas foglalkozás örömteli, szorongás nélküli tanulási forma, fejlődik a szövegértés, a hozzá kapcsolódó kézműves foglalkozásokon pedig a finommotorika.

Mindegyik mesénél különösen ügyeltek rá az alkotók, hogy olyan vizuális megoldásokat alkalmazzanak, amelyekben nem a részletgazdag megoldások dominálnak, hanem nagyon lendületesen a szövegben elhangzó akciókat emelik ki, amelyek akár távolabbról is jól kivehetők.

A képzeletük fejlesztésére is kiválóan alkalmas a papírszínház.

Az élőszavas felolvasások/előadások a fogyatékos gyerekek számára is fontos kapaszkodót jelentenek. A leegyszerűsített vizuális információkat ők is könnyen be tudják fogadni.

Gyógyító erő

A régóta kórházban fekvő, ágyhoz kötött gyerekek szeparációs szorongását, hospitalizálódását is oldja az ágy végére helyezhető papírszínház. A kórházpedagógusok tapasztalatai szerint a gyógyulófélben lévő gyerekekekre igen jól hat a papírszínház, és a játékos formában szerezett ismereteket könnyen befogadják ebben a nehéz helyzetben is.

Végezetül érdemes megnézni ezt a videót is, amelyben a Brémai muzsikusok című mesét Takács Mari, a képek illusztrátora olvassa föl.

 


 

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!