Közzétették a meseolvasási szokások kutatásának eredményeit!

A 3 -17 éves korosztály olvasási szokásait kutatta többek között „Az én könyvtáram” program, mely a „Múzeumi és könyvtári fejlesztések” projekt keretei között valósulhatott meg, és melynek eredményeiről nemrég számoltak be egy konferencia keretei között.

2018.04.17 Kárpáti Judit

A kutatás fókuszát illetően a „Hogyan mondjam el neked” számára a legfontosabb tényező az volt, hogyan befolyásolhatja a szülői magatartás, példamutatás és szokások a felnövekvő gyerekek, fiatalok későbbi olvasási szokásait. A 1500 főre kiterjedő, kutatás számos aspektus figyelembevételével kérdezte a szülőket és a gyerekeket, így különböző végzettségű, társadalmi státusú és lakóhelyű szülőket és gyerekeiket vizsgálták.

Hazai sajátosságok

Mielőtt azonban a konkrét eredményekre térnénk, érdemes néhány hazai sajátosságot is bemutatni, melyre Gombos Péter „A digitális generáció olvasási szokásai” című tanulmánya mutat rá. Gombos kiemeli, hogy Magyarországon a szövegértés fejlesztése hagyományosan az alsó tagozaton indul el, miközben számos kutatás bizonyítja, hogy ez jóval előbb el kell, hogy kezdődjön. A betű- és könyvkultúrához való viszony, leegyszerűsítve a szülői mintát követve szinte „öröklődik”. Mindez azért is nagyon fontos, mert a belső, mentális képek megalkotásának gyengesége, hiánya az oka a szövegértés alacsony szintjének, pedig ez a képalkotás egyértelműen fejleszthető óvodáskorban, éppen a mesélés, a felolvasás segítségével. Nagyon fontos ugyanakkor az is, hogy a gyerekek megfigyelhessék a környezetükben azokat az élethelyzeteket, amelyeknek köszönhetően magas presztízse lesz az olvasáskultúrának.

Gyerekek, akiknek soha nem olvastak mesét

Az eredmények értékeléséhez érdemes tudni, hogy torzító tényező az óvodás korosztálynál, ahol a szülők válaszoltak a feltett kérdésekre, hogy a meseolvasással kapcsolatos kérdések olyanok, mintha azt a kérdést tennék fel: „Ön jó szülő-e?” Ez magyarázza azt a jelenséget, hogy a három-ötévesek körében kiemelkedően a legmagasabb az aránya a „havonként legalább egy könyvet elolvasott” kategóriában. Összességében a megkérdezettek 43,2 százalék számolt be arról, hogy napi rendszerességgel olvas mesét a gyerekének, kicsivel több, mint 33 százalék pedig hetente egy-egy este olvas fel mesét. A nagyobb gyerekek válaszai arról tanúskodtak, hogy kiskorukban 5,2 százalékuk csak havonta hallott a szüleitől mesét, 7,4 százalékuk még ennél is ritkábban, majdnem 7 százaléknyi gyerek pedig soha nem találkozott a felolvasott mese élményével.

Hol élnek, és kik azok, akik sokat mesélnek?

A gyerekeiknek napi rendszerességgel mesélő szülők nem meglepő módon magasan iskolázottak, jellemzően nagyvárosban laknak, szellemi munkát végeznek, és jó anyagi körülmények között élnek, mely adatok megegyeznek a rendszeres olvasók és könyvtárhasználók csoportjával. Az ország különböző régióiban élőket vizsgálva radikális különbségek mutatkoztak; a gazdaságilag fejlettebb Nyugat-Dunántúlon és Közép-Magyarországon szignifikánsan többet olvasnak, a fejletlenebb területeken, Észak-Magyarországon, az Észak-Alföldön kevesebbet. A szellemi munkát végző anya esetében a rendszeres napi meseolvasás 56,3 százalék, a fizikai munkát végzők körében ugyanez 29,2 százalék. A szellemi munkát végző apák gyerekei 57 százaléka napi rendszerességgel élvezhetik a meseolvasást, a fizikai munkát végző apák esetében a gyerekeknek már csak 36,2 százaléka. Az anyák esetében nemcsak a foglalkozás, hanem az iskolai végzettség is sokat nyom a latban, és erősebben meghatározza a meseolvasási szokásokat; ahol az anya felsőfokú végzettségű, ott 66,9 százalék, ahol az apa, ott 64, 8 százalék a napi meseolvasás aránya. A meseolvasás szempontjából, annak is van jelentősége, hogy a gyereket egyetlen szülő vagy szülőpár neveli; utóbbi esetben jóval gyakrabban, 44, 4 százalékban van jelen a napi meseolvasás.

Mit mondanak a gyerekek?

A mesélés és olvasás összefüggéseit vizsgálva bizonyítást nyertek a már korábban is ismeretes tények; azokból, akiknek kora gyermekkorban olvastak, nagyobb valószínűséggel válik később olvasó gyerekké, majd olvasó felnőtté. A már olvasó fiatalok és gyerekek válaszaiból kiderült, hogy a rendszeresen olvasók majdnem háromnegyedének naponta olvastak, csupán 1,69 százalékuknak nem meséltek a szüleik. Érdekes ugyanakkor, hogy a rendszeres mesehallgatók közül sem lett mindenki olvasó, azaz a meseolvasás sem jelent teljes garanciát az olvasóvá nevelésben. A hat-kilencéves gyerekekhez képest a középiskolás korosztály felé haladva nagyjából kétharmadára csökken a gyakran olvasók aránya, stagnál a negyedévente egy könyvet elolvasóké, miközben enyhén nő az évi egyet és az egyet sem olvasók száma.

A 2017-es, minden eddiginél átfogóbb és árnyaltabb kutatás tapasztalatai sok kérdést vetnek még fel, az elemzések, a válaszok keresése még zajlik, a nagyobb összefüggések vizsgálatához nagy segítséget jelent, hogy 2019-ben a kutatás megismétlődik, így további trendekre, tendenciákra derülhet fény a magyar szülők, gyerekek és fiatalok meseolvasási szokásait illetően.

Címlapfotó forrása: istock / evgenyatamanenko

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!