Igazi aknamunkát végez, ha elnyomja magában az ember a félelmet

Al Ghaoui Hesnát a legtöbben talán a tévé képernyőjéről ismerik. Golyóálló mellényben áll egy mikrofonnal a kezében. Ezekből az élményekből táplálkozva írta korábban a „Félj bátran” című könyvét. Mostani beszélgetésünk apropója, hogy megszületett a Holli, a hős című mesekönyv arról, hogyan félj bátran.

2018.12.08 Szabó Előd

Most jelent meg a Holli, a hős című mesekönyved. Milyen a fogadtatása?

Hál’ istennek eddig nagyon jó. Egyrészt a gyerekek részéről. Szuper érzés, hogy megmozgat bennük valamit. Akinek egyszer elolvassák a Hollit, az többnyire kéri az anyukáját, hogy többször is olvassa el neki. Sok olyan részlet van benne, amiből a félelemkezelés felépül, és első olvasásra talán kevésbé befogadható. Volt olyan kisgyerek, aki a könyv olvasása után hagyta, hogy sírás és hiszti nélkül megmossák a haját. Másrészt jó visszajelzéseket kapok szakemberektől is. Pont egy függőségekkel foglalkozó terapeuta jött oda hozzám nemrég, és elmondta, hogy ő alkoholista szülők gyerekeivel foglalkozik, és sokat segített neki ez a könyv. Odaadta nekik, és utána az a kisgyerek, aki azelőtt sosem mert szólni, ha valami gond volt, végre mert segítséget kérni. Ezek fantasztikus visszajelzések. Nem is számítottam arra, hogy ilyen sok helyre eljut. Már most azon gondolkodom, hogy milyen érzelmiintelligencia-fejlesztő témával lehet folytatni.

Hasonló alapötlete van az Agymanók című mesének, ahol különböző érzelmek (Derű, Bánat, Harag, Majré, Undor) versenyeznek tetteink irányításáért. Mikor győzedelmeskedik szerinted a majré? Hogy alakul ki a gyereknél a félelem szerinted?

Akkor veszi át az irányítást, ha megpróbálják elnyomni ezt az érzést, és szégyenérzet kapcsolódik hozzá. Fontos a szülő szerepe: ne úgy reagáljon, hogy automatikusan egy szégyenbélyeget tegyen erre az egész érzésre a gyereknél. Például azt mondja, hogy „Butaság ettől félni! Ettől nem szabad félni! Te már nagy fiú vagy! Nagy lány vagy! Nem is értem, miért félsz!”. Nagyon sok olyan reakció van, ami nem is tudatosul. Nem rosszindulatból mondja ezt a szülő, és mégis azt az érzetet kelti a gyerekben, hogy ez egy szégyenteljes dolog. „Na, jó, akkor inkább nyomjuk el, inkább ne vegyünk róla tudomást, majd elmúlik.” De nem múlik el! Attól még dolgozik benne, csak igazi aknamunkát végez. Akkor tud negatív erőként hatni a félelem, hogyha nem veszünk róla tudomást. Fontos, hogy kíváncsisággal, nyitottsággal forduljunk a félelmeink felé, és hagyjuk, hogy a gyerekben is egyfajta indikátorként tudjon működni. Ha valaki valamitől fél, annak üzenete van. Önbizalomhiányt, kapacitáshiányt jelez, azt, hogy valami nem kerek azon a területén az életünknek. Azzal még dolgunk van! Ha, mondjuk, irracionális félelmei vannak egy gyereknek, az nagyon sokszor racionális félelmeket takar, csak sokszor nem tudja azt megfogalmazni. Ha egy kisgyerek szégyelli magát emiatt, ha megpróbálja ezeket palástolni, akkor ezek nem tudnak elmúlni, rögzülhetnek is.

Több interjúban mesélted, hogy szorongó kislány voltál, még ha nem is feltétlenül látszódott rajtad. Emlékszel rá, hogy kisgyerekkorodban milyen félelmeid voltak?

A sötétségtől való félelem végigkísérte az életemet. Amikor háborús terepen jártam, a legtöbb nagyon emlékezetes, félelmetes helyzet még onnan is a sötétséghez köthető.

Fotó forrása: facebook.com/aghesna | Rácz László   12 kép

Fotó forrása: facebook.com/aghesna | Rácz László

Vagy például a megfelelés kényszer, a mások véleményétől való félelem, hogy nem vagyok elég jó, nem tudok elég jól teljesíteni. Az is abszolút jelen volt! És szerintem ma az iskola még kompetitívebb, még több elvárást támaszt a gyerek felé. Úgyhogy nagyon fontos beszélni erről, mert ez már az én gyerekkoromat is megmérgezte. Ez az egész táblához kihívás, az egész osztály előtt számonkérés, ahogy már eleve a szóban benne van, inkább azt akarja feltérképezni, hogy mit nem tud valaki, mintsem azt, amit tud. Ráadásul ilyenkor a gyereknek nem csupán beszélnie kell, hanem egy megtanult dolgot kell visszaadnia. Ez egy olyan helyzet, ami még egy felnőttnek is komoly szorongást okozna, és kódolva van benne a félelem a megszégyenüléstől.

Forgattatok is egy részt a Bábel-sorozatban „Tanuljunk tanulni” címmel. A megoldások valójában rendelkezésre állnak ennek kapcsán.

Abszolút. A projektalapú szemlélettel – amikor a diáknak csapatmunkában kell belerakni valamibe a tudását – ugyanúgy meg lehet tudni, hogy egy gyerek mennyit tudott elsajátítani egy tananyagból. De nem állítják ki közönség elé, ahol minden szem rászegeződik. Ez egy izolált, szorongásokkal teli helyzetet jelent a legtöbb embernek. A projektalapú oktatási modellekben nincs ennek kitéve a gyerek, megtanítja a csapatmunkára, és érezheti, hogyan képes a tudását praktikusan, életszerű helyzetekben alkalmazni. A félelmek a legtöbb esetben épp abból erednek, hogy esetleg nem vagyunk elég jók, nem vagyunk elég szeretethetők, kitaszítanak minket. Ezekben a projektalapú modellekben éppen azt a közösséghez tartozás élményét élik meg a gyerekek, amelyek a legfontosabbak a biztonságérzethez.

Sok helyen jártál a világban. Más országokban, kultúrákban hogyan állnak ehhez a dologhoz?

Azt látom, hogy a nyugati, fejlettebb világban teljesen azonos tendenciák vannak. És ezek a gondolatok – a technológia terjedésével – a távolabbi, keleti kultúrákba is kezdenek begyűrűzni. Az arab országokban –ahol erős az összehasonlítási alapom – a közösség szerepe sokkal nagyobb az emberek életében, mint nálunk. Bár ott is sajnos változóban van, de még mindig jóval erősebb a közösség szerepe és az individualista szemlélet, annak a prioritása még picit lassabban terjed. Manapság a nyugati világban, a közösségi oldalakon a csoporthoz tartozás egy hamis illúziót kelt az emberekben azáltal, hogy mindent megosztunk, csoportokhoz csatlakozunk. Ebben a virtuális térben próbálunk közösséget építeni, de hát ez sosem lesz az, mint fizikálisan egy közösséghez tartozni. És ez nagyon kihat az emberek biztonságérzetére. Talán ebben látok alapvető különbséget.

Kicsit visszakanyarodva a te családi közösségedhez. Kiskorodban milyen meséket szerettél? Nálatok milyen szertartása volt a meseolvasásnak?

Minden este volt nálunk is meseolvasás, mint ahogy ezt mi is csináljuk a férjemmel. Nagy szerepe volt a meséknek az életünkben. Amikor megtanultam olvasni, faltam a könyveket. Emlékszem, a Pöttyös Panni volt az egyik kedvencem.  Annyira jó volt újra kezembe venni a Pöttyös Pannit, amikor a kislányom is elég nagy lett hozzá. Amikor olvastam, és a képeket néztem, visszajöttek azok az érzések és illatok, amiket akkor éreztem, amikor gyerekfejjel olvastam. Nagyon érdekes élmény volt! Ebből is látszik, hogy a mesék velünk maradnak egész életünkre, csak nem tudatosítjuk ezeket a dolgokat. Biztos az is, hogy a fantáziámat nagyon szeretem használni, kreatív munkát végzek, és ebben nagy szerepe volt annak, hogy rengeteg történetet hallottam és olvastam gyerekfejjel. A gyerekeknek szerintem a történetmesélés a lételemük: minden ezáltal tanulnak, tapasztalnak meg jó esetben.

Milyen korú gyerekeknek ajánlod a könyveidet? Amikor a kisfiamnak javasoltam, hogy olvassuk el, megijedt tőle egy pillanatra, hogy a félelem benne van a címében.

Hány éves a fiad?

Öt.

Bizonyos részei már abban a korban is megérinthetik, én azt szoktam mondani, hogy négy–öt éves kortól ajánlom a könyvet, de a mélyebb mondanivaló leginkább a nyolc és tizenkét év közötti korosztályt tudja megfogni, akik sokszor már egyedül is el tudják olvasni. Ők tudják igazán átérezni azokat a helyzeteket, amelyekbe Holli kerül.

Ha már a korosztályok megszólításánál vagyunk, van egy sorozatunk, hogy hogyan magyaráznál el különböző dolgokat egy ötéves gyereknek. Ha például közösen utazunk a gyerekkel az autóban, és szól a rádió, óhatatlanul hallunk szavakat, amiket le kell fordítani számára az életkorának megfelelően. Benne vagy a játékban?

Persze.

Az első a rock and roll.

(Nevet) Jesszumpepi! Lehet új lapot húzni? Hát, ez egy zenei műfaj, ami nagyon-nagyon vidám és fantasztikus ütemek sorozatából áll. A felnőttek és a gyerekek is szuper táncokat tudnak koreográfiában előadni a rock and rollra. Ha egy UFO lejönne a Földre, és látná ezeket a néniket és bácsikat, akkor neki úgy nézni ki ez az egész, mintha bakkecskék ugrálnának. És nagyon sok boldogsághormon termelődik ilyenkor bennünk, amikor ilyet táncolunk. Ezzel most szerintem nem mentem át a vizsgán (nevet), de így sikerült.

Innentől kezdve csak nehezebb jön. A következő szó az, ami a tudósítások miatt hozzád is kapcsolódik. Golyóálló!

Azt nem mondtad, hogy meg fogsz izzasztani az interjú végén (nevet). A golyóálló azt jelenti, ha valami nagyon kemény, és képes ellenállni kihívásoknak. A szó onnan ered, hogy neked is lehet, hogy van játékpuskád. Az igazi puskák tölténnyel működnek. Vannak olyan anyagok, amiken nem tud áthatolni ez a töltény. Ez az anyag, megvédi azt az embert, aki ilyet visel. A golyók lepattannak róla. Ezt emberekre is szoktuk mondani, hogy golyóálló, mert azt is ki tudjuk ezzel fejezni, hogy olyan erős, vagy olyan tulajdonságai vannak, hogy lepattognak róla a nehézségek. Úgy, ahogy erről az anyagról a valódi puskagolyók lepattannak.

Következő. Miről mesél egy pap bácsi? Miért hallgatják őt ilyen sokan?

A pap bácsit azért hallgatják ennyien, mert sokan szeretnék tudni, hogy honnan érkeztünk, mi is a célja az életünknek. Ezek olyan kérdések, amikre nehéz pontos választ adni. A pap bácsi, egyfajta választ ad ezekre a kérdésekre, és ez nagyon sok embernek támaszt nyújt abban, amikor nehéz élethelyzetben van. Ezek a gondolatok segítenek ezekben a nehézségekben megoldást találni és megnyugodni.

Hogyan mondanád el a kislányodnak egy esti mesében a saját életedet, a saját történetedet?

Hol volt, hol nem volt, volt egy kislány, aki két nagyon kedves ember első gyerekeként megszületett. Ez voltam én. Nagyon érdekes családba született ez a kislány. Az apukája egy távoli országból érkezett, Szíriából. Az anyukája magyar volt. Nem sokkal később ennek a kislánynak született egy húga is. Nagyon boldog családban nőttek föl, ahol sok-sok szeretet vette őket körül. Nemcsak a szülei, hanem a nagynénik, nagybácsik, nagyszülők részéről is. Ez olyan sok erőt adott ennek a kislányak, hogy amikor megnőtt, elkezdte járni a világot, mint a mesékben a három fiú. Elindult világot látni a munkája kapcsán, és nagyon sok izgalmas, érdekes helyzetet átélt. Amikor hazatért, akkor elkezdte filmekben, könyvekben megörökíteni ezeket a történeteket, hogy azok is hallják-lássák, hogy mi történik a világ más szegleteiben, akiknek nincs lehetősége elutazni. Aztán szerencsére megszülettél te, kis édes kislányom. Amikor kislánya született ennek a kislánynak, aki közben felnőtt lett, még boldogabb lett az élete. Merthogy közben találkozott egy délceg férfival, egy herceggel, aki a te apukád. Amikor megszülettél te és a húgod, akkor lett igazából kerek és teljes az élete. És itt tartunk most…

Sokszor mondtad a mesében a boldogságot. Érdekes, de ez sugárzik belőled a képernyőn keresztül is.

Ezt jó hallani.

A Holli, a hős című könyv ITT kapható.

Fotók forrása: facebook.com/aghesna

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!