Kedves Olvasó!
Az óvodás korú gyermekekre gyakran jellemző, hogy szeretnek „kincseket” gyűjtögetni. Törött cipzár az udvaron, ami előbukkan fogócska közben, vagy egy játék használhatatlan alkatrésze, a tobozok, levelek, kavicsok, gesztenyék, a szétszakadt nyaklánc egy gyöngyszeme, ami már karcos, koszos… Jólesik megtölteni azokat a zsebeket, mert amit talált az övé. Ezek a „kacatok” nem mástól vannak, nem apa, anya, nagyi… vette neki, hanem ő maga szerezte meg, amire büszke. Normális viselkedés ebben a korban, így tanulja meg, mi az a tulajdon.
Az rendben van, hogy nem engedik felhalmozódni ezeket a tárgyakat, és észrevétlenül megszabadulnak tőlük. Feltételezem, hogy nem hiányzik az unokájának semmi utólag, és nincs cirkusz ebből, mert akkor azt leírta volna a levelében. Ez is egy olyan jel, ami bizakodásra ad okot, el fog múlni idővel. (Ha egyszer-egyszer meg is jegyez valamit, még nem probléma, a lényeg, hogy nincs rendszeres cirkusz.)
A tiltás valószínűleg nem vezet eredményre. Arról megpróbálhatnak vele beszélni, hogy a koszos zsebkendőkben sok baci lakik, helyette találjon más kincseket magának. Inkább helyettesítsék be a tárgyakat valamivel, mintsem tiltsák az egészet. (Nem tudom, hogy pontosan hány éves a gyerek, mert igen nagy különbség van a három és hatévesek között, de biztosan meg lehet vele beszélni a saját szintjén ezeket az ügyeket.
Fontos, hogy türelemmel legyenek felé, és értsék meg az ő okait is.
Összességében nem gondolom, hogy ez problémás viselkedés lenne ebben a korban, inkább hagyják, és akkor szépen magától abbamarad. Nem kell túl nagy jelentőséget tulajdonítani neki.
Néhány egyszerű gyakorlattal segíthetik a gyűjtögetés elengedését.
- Elkezdhetnek adományozni. Gyűjtsenek össze régi játékokat, kinőtt ruhákat, felnőtt holmit is, minden családtag egyformán vegyen részt ebben, majd közösen vigyék el egy jótékonysági szervezetnek. Fontos, hogy bevonják az unokáját is, ő legyen az, aki kiválasztja a tárgyakat, amiktől hajlandó megválni, és örüljenek minden darabnak. Ha csak kettőt ad oda, az is szuper és elegendő. Akár rendszeresíthetnek az adományoknak egy dobozt, amibe alkalomadtán bekerül egy-egy holmi.
- Jó, ha a szemeteseket könnyű elérni és használni a házban. Tehetnek egy nyitott szeméttárolót a gyerek szobájába is, ahova könnyen kidobhatja maga után a szemetet.
- Ha rendet raknak a szobában, tegyék együtt a gyermekkel. Mindennek legyen helye, amit együtt találnak ki. Legyen a kicsinek beleszólása abba, hogyan rendezik el dolgokat a szobájában. Illetve, ha egyedül kell elpakolnia, akkor sokat segít, ha konkrét utasításokat kap ahelyett, hogy „Tegyél rendet a szobádban!” Például: „Vedd fel a földről a plüssöket, és pakold fel őket a polcra.” „Gyűjtsd össze a kisautókat a kosárba!” Légyszi, köszi!
- Legyen egy kincses doboza, ami nem a szobájában van, hanem egy „kitüntetett” helyen a lakásban.
- Ajándékba adhatnak neki tárgyak helyett élményeket; színház-, mozi jegyet vagy belépőt a múzeumba, állatkertbe.
Javaslom, hogy ne ugorjanak egyszerre neki az összes tippnek, csak módjával, fokozatosan próbálgatva. Az egyik lehet, hogy könnyen követhető számára, míg a másik nem lesz sikeres. Ez teljesen természetes.
Remélem, talál hasznos információkat a válaszomban. Én azt gondolom, hogy a gyűjtögetés a gyereklét velejárója, az iskolában jönnek majd a szalvéták, levélpapírok, matricák, Kinder-figurák, üveggolyók, szuperhősök… és ki tudja, még mi minden. Ha önök is a helyén kezelik ezt, biztosan jól csinálják majd a dolgukat, és nem keletkeznek felesleges feszültségek a családban a „gyűjtögetés” miatt.
Ambrózi Kata pszichológus, pedagógus
Címlapfotó: istock / Imgorthand
