Bumeránggyerekek – miért nem repülnek ki a fészekből a gyerekek?

Gyernőttek. Mamahotel lakók, papabank ügyfelek, „pánpéterek”. Sokféleképpen nevezik a kirepülni képtelen tinédzsereket és huszonéveseket, a felnőtté válás elhúzódó folyamatát. Mik lehetnek az okok? Mit tehetsz szülőként vagy bumeránggyerekként, hogy változtassatok ezen a mindkettőtök számára nem éppen ideális helyzeten?

2018.04.11 Aeffect

Tények

A legutóbbi népszámlálási adatok szerint (2011) több mint 880 ezer 20 és 40 év közötti magyar fiatal él a szüleivel, vagyis a korosztály csaknem egyharmada (31%). Ezzel a számmal az Európai Unióban a tizennyolcadikak vagyunk, kicsivel felülmúlva az átlagot: az európai uniós fiatalok átlagosan 27,5 százaléka, azaz minden negyedik fiatal felnőtt lakik otthon. Ez nemcsak nekik, de a szüleiknek is teher.

A legnagyobb arányban a 20-24 éves magyar fiatalok laknak még otthon (66 %), és bár az arány az évek számával javul: (25-29 éveseknél 41, a 30-34 évesek körében 20%) de még a 35-39 évesek tizede is a szüleivel lakik. Az adatok ráadásul romló tendenciát mutatnak, amit jól mutat, hogy az utóbbi korcsoportban a szülőkkel lakók aránya a rendszerváltás után közvetlenül, 1990-ben még csak 4% volt. A vízválasztó is kitolódott a kilencvenes évekhez képest: akkor a 21. életév, 2010-re viszont már a 25. életév lett az önállósodás jellemző határa. Bár ez a változás elsőre drámainak tűnhet, a hazai trend összhangban van azokkal a globális tendenciákkal, amelyek hatására egy idén megjelent tanulmány a kamaszkor felső határának 19-ről 24 évre való emelését javasolta. Más pszichológusok azonban arra figyelmeztetnek: a húszas évek a legmeghatározóbbak későbbi életünk, kapcsolataink és karrierünk szempontjából, ezért azok elfecsérlése súlyos felelőtlenség.

Az anyagi önállósodás kitolódásának – amely különösen érinti az 1980-as évek szülötteit – számos gazdasági és szociológiai magyarázata van, de sok háztartásban inkább pszichológiai okokat kell keresni. Az alábbiakban először azokat a jelenségeket vesszük szemügyre, amelyek világszerte az önálló életkezdés kitolódásának irányába hatnak, majd közelebbről elemezzük a magyarországi okokat. A cikk harmadik részében tanácsokkal próbáljuk segíteni azokat a szülőket, akik támogatni szeretnék gyernőtteiket” első vagy akár sokadik kirepülésükben.

 

Globális magyarázatok

A szülői támogatás szükségességének kézenfekvő magyarázata, a kort megrázó gazdasági válság. A felhalmozott hitelek miatt kialakult pénzügyi nehézségek sok esetben tették lehetetlenné a gyerek önállósodásának támogatását. A krízisből fakadó egyéb következmények, úgymint a kiszámíthatatlanság a munkaerő- és ingatlanpiacokon, tovább nehezítették a különválást. Utóbbi tünetek különösen a pénzügyi válság munkaerőpiaci hatásainak leginkább kitett dél-európai országokban, így Spanyolországban, Görögországban és Olaszországban jelentkeztek, ahol a fiatalok munkanélküliségi rátája az Eurostat adatai szerint a 40 és 50% közötti tartományban mozgott az elmúlt években.

Hogy a jelenség mennyire nem Magyarország-specifikus, azt jól jelzi, hogy több európai nyelvben is új kifejezések születtek az érintett csoport leírására. Az olaszok a „bamboccioni" („nagy gyerek”), az angolok a KIPPERS (Kids In Parents' Pockets Eroding Retirement Savings = gyerekek, akik felélik szüleik nyugdíj megtakarítását) kifejezést használják, a németek pedig „Nesthockersként” („fészekbe rondítók”) hivatkoznak rájuk. Az új szavak keletkezése egyáltalán nem meglepő annak fényében, hogy az olasz 18-34 éveseknek például több mint kétharmada (67.3%) lakik a szüleivel, de ha 25-34-re szűkítjük a kört, akkor is több mint a felük.

 

A jelenség okai Magyarországon

A rendszerváltással járó intézményi-, munkaerőpiaci- és értékváltozások különösen azokat állították próbatétel elé, akik a fiatal, még kiforratlan magyar piacgazdaságban próbáltak önállósodni. Ahogy Tarr Ferenc írja 2010-ben megjelent, A ’80-as generáció című esszéjében: „A szocialista keret felbomlásából fakadó következményeknek, a kapitalizmuson alapuló tömegmédia szerepének, az intézményi rendszerek nem-működésének az a közös tulajdonsága, hogy nem szolgálnak mintául, nem mutatnak fel egy bejárt, értékadó, modellként érvényes utat. Emiatt a ’80-as generáció számára a sok út, a rengeteg választási lehetőség és ebből fakadóan a folyamatos döntéshelyzet az adott”.

Ugyanakkor a rendszerváltás óta lezajlott társadalmi változások, a gazdasági világválság hatásai, illetve a gyorsan átalakuló munkaerőpiac nemcsak a ’80-asokat (az X és az Y generációk egy részét), hanem a felnőttkorba lépő újabb generációk egészét állítják kihívások elé. Az alábbiakban ezeket a tényezőket vesszük sorra.

 

A tanulmányok kitolódása vs. munkaerőpiaci elvárások

Az egyik jellemző trend a tanulmányok elhúzódása. Habár a diploma megszerzése sok munkahely esetében alapkövetelmény, a tanulással töltött évek számának növekedésével kitolódik az az idő, amikor a fiatalok megszerzik első állandó munkahelyüket. Gyakori az a megoldási minta, hogy amennyiben egy végzős diák nem talál rögtön munkát, inkább folytatja a tanulmányait, kitolva a pályakezdés idejét. Ezzel bekerül egy ördögi körbe: mivel a munkatapasztalat a legtöbb esetben feltétele a sikeres elhelyezkedésnek, ezért kénytelen önkéntes vagy mélyen alulfizetett munkákat elvállalni azért, hogy sikeresen integrálódjon a munkaerőpiacra, eddigre azonban az életkora miatt kerülhet versenyhátrányba.

A diákévek kitolásának jellemző módja az Erasmus-ösztöndíjprogramban, illetve más külföldi tanulmányi programokban való részvétel, esetleg posztgraduális képzések elvégzése. Amennyiben a diákok ezen időszak alatt nem szereznek releváns szakmai tapasztalatot, fennáll a kockázata, hogy visszatérésük után újra a szülői házba csöppennek. Ugyanakkor a külföldi tanulmányok növelik az érintettek mobilitását, nyelvtudását és alkalmazkodóképességét, aminek köszönhetően összességében jobban teljesítenek a munkaerőpiacon: egy 2014-es EU-s tanulmány szerint az Erasmus-programban részt vevő diákok feleakkora valószínűséggel maradnak hosszú távon állás nélkül, munkanélküliségi rátájuk pedig 23 százalékkal alacsonyabb a programban nem részt vevő társaiknál.

Ingatlanpiac

Habár Magyarországon a pénzügyi válság nem okozott a dél-európaihoz hasonló foglalkoztatási krízist, a válság utáni fellendülés első éveiben szárnyalni kezdtek az ingatlanárak, ami a rövid távú lakáskiadási formák népszerűsödésével karöltve a nagyvárosi (különösen budapesti) albérletárak példátlan ütemű növekedését eredményezte.

A fővárosban 2011 és 2016 ősze között csaknem két és félszeresére nőttek az albérletárak, mígnem tavaly nyárra egy átlagos budapesti albérletért már 150 ezer forintot kellett fizetni. Ugyan a növekedés 2018 elejére jelentősen lelassult, ez nem változtat azon a tényen, hogy 100 ezer forint alatt alig találni albérletet a fővárosban, a garzonokat és a külső kerületeket is beleértve. Figyelembe véve, hogy a KSH adatai szerint a tavalyi évben 197.500 forint volt a nettó átlagfizetés Magyarországon, könnyen belátható, hogy egy ehhez hasonló (a szakmai tapasztalat hiányával csökkentett, a Budapest-hatással növelt) fizetésből nagyon nehéz kijönni egy olyan fővárosi fiatalnak, akinek nincs saját lakása.

 

Családmodellek változása

A KSH a 2011-es népszámlálás adatait elemző tavalyelőtti, a Magyar Nemzet által feldolgozott tanulmánya arra is rávilágít, hogy a családmodellek változásai hogyan járultak hozzá a bumeránggyerekek” számának növekedéséhez. A tanulmány szerint különösen magas a szülővel élő 20-39 évesek aránya az egyszülős családmodellekben. Ugyanakkor az élettársi kapcsolatban élő szülők gyerekei hamarabb kirepülnek a fészekből.

Az önállósodás kitolódását sok szakértő a hagyományos családminták felbomlásának számlájára írja, ugyanakkor a növekvő individualizmus ezzel ellentétes folyamatokat is életre hívott: egy 2016-os mininépszámlásás” adatai szerint 1,2 millióan laknak Magyarországon egyszemélyes háztartásban, ami az összes háztartás egyharmada. Ez alapján kevéssé tűnik valószínűnek az a magyarázat, miszerint az egyedülléttől való félelem motiválná az otthon maradást, amelynek hátterében valószínűleg sokkal inkább gazdasági és munkaerőpiaci megfontolások állnak.

 

Mit tehetünk szülőként?

Bár aggódó szülőként nyilván sem a munkaerő-, sem az ingatlanpiacot nem tudjuk önhatalmúlag gatyába rázni, pár dolgot tehetünk azért, hogy a velünk élő fiatal felnőtt nagyobb sikerrel vegye az akadályokat.

1. Ne aggódjuk túl a dolgot, azaz ne legyünk túlféltő, túlkontrolláló „helikopter-szülők”, mert ezzel hátráltatjuk gyerekünk önállósodását.

2.   Ne oldjuk meg a gyerekeink problémáit helyettük, mert ez aláássa az önálló kezdeményező-készségüket és az akaraterejüket.

3.  Ne gondoljuk azt, hogy mindenben kompetensek vagyunk, és ne adjunk tanácsot olyan területen, amihez nem értünk. Például ne mondjuk meg a gyereknek, hogy dolgozzon-e egy mobilapplikációkat fejlesztő startupnál vagy egy SSC-nél, különösen, ha egyikről sem tudjuk, hogy mi az.

4.   Ne támasszunk irreális elvárásokat a gyerekkel szemben a megszerzendő munka társadalmi presztízsével kapcsolatban. Tartsuk tiszteletben a saját igényeit, és támogassuk azok megvalósításában.

5.   Már a gyerek tizenéves korában tegyünk meg mindent azért, hogy leendő felnőttként kompetens, autonóm, cselekvőképes aktorként, önbizalommal gondoljon magára, hiszen az önálló boldogulásban ez fogja leginkább segíteni.

Három gyakorlatias tanács bumeránggyerekeknek, akik változtatni szeretnének

Meg Jay Miért nem a 30 az új 20” című TED-előadásában három gyakorlati tippet ad huszonéveseknek, akik elérkezettnek látják az időt, hogy változtassanak:

1. Szerezz magadnak identitástőkét!

Tegyél meg valamit, amit eddig folyamatosan halogattál. Menj el arra a külföldi ösztöndíjra, amire vágytál; kezdj bele abba a vállalkozásba, amit évek óta fontolgatsz; stb. Bármi legyen is a halogatott vágyad, vágj bele!

2. Figyelj a laza kapcsolataidra!

Az életedben a fontos előrelépéseket az úgynevezett laza kapcsolataidon keresztül teheted meg. Nem arra gondolok persze, hogy bonyolódj bele könnyű kalandokba. Hanem azokra az emberekre, akikkel nem bandázol együtt mindennap, de, mondjuk, az ismerősöd ismerősei. Általuk új gondolkodású emberekkel léphetsz kapcsolatba, akik segíthetnek kilépni a megszokott köreidből akár munka, tanulás, akár magánélet területén.

3. A családodat is megválaszthatod, nem csak a barátaidat

A jövőre vonatkozóan igenis megválaszthatod a családodat. Talán azt gondolod, hogy ráérsz ezzel majd 30 éves kor felett foglalkozni, azonban a legjobb pillanat a házasságon dolgozni már a házasság előtt érdemes.

Címlapfotó forrása: istock / JakobchukOlena

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!