Játékos nevelés – Interjú Lawrence J. Cohennel

A szüleim után Lawrence J. Cohen volt rám legnagyobb hatással a gyereknevelésben. A „Játékos nevelés” című könyve segítséget ad abban, hogy hancúrozva oldjunk meg a gyerekünkkel az olyan mindennapi kihívásokat, mint a nyugodt esti fektetés, félelmek, agresszió, hiszti. Akkor is segít neked újratanulni a játékot, ha először tanácstalanul állsz a nehezen kezelhető gyerkőcöd mellett.

2018.05.23 Szabó Előd

Honnan jött a „Játékos nevelés” alapgondolata, miszerint egyszerű, játékos elemekkel megoldást lehet találni számos szülői kihívásra?

Pszichológusként családokkal dolgoztam. De nem hiszem, hogy tényleg tudtam, mit is csinálok! A szülőket okoltam minden problémáért. Mivel én magam nem voltam szülő, nem lehettem tisztában azzal, mit jelent szülőnek lenni. Nem is voltam igazán sikeres, amikor gyerekekkel, családokkal dolgoztam, így utána felnőtt férfiakkal kezdtem el foglalkozni, akiket gyerekkorukban zaklattak.

Ez azért elég nagy váltás…

Rengeteget tanultam eközben arról, hogy mire van szükségük a gyerekeknek. Nem egyszerűen arról van szó, hogy ezeket a férfiakat bántották gyerekkorukban. Nem kapták meg a támogatást, az elfogadást. Nem értékelték, nem hallgatták meg őket! Amikor később én is szülő lettem, ezek a tapasztalatok segítettek megérteni, hogy egy gyermeknek mire van szüksége. Amikor apává váltam, rájöttem, hogy szülőnek lenni meglehetősen bonyolult helyzet. Kiderült, hogy romantikus képben tüntetjük fel, hogy milyen szülőnek lenni. Elkezdtem a gyermekek fejlődését és a szülővé válást vizsgálni, és nagy hatással volt rám a kötődéselmélet. Olyan emberek gondoltai segítettek ebben, mint John Bowlby, Mary Ainsworth vagy Mary Main.

Sokan, akik hasonló elméleteket ismernek, – kezdeti terveik ellenére – az első gyermekük megszületése után visszaesnek az otthonról hozott szülői mintába.

A traumákból megtanultam azt, hogy miért esünk vissza a régi mintáinkba – még abban az esetben is –, ha valami mást szeretnénk csinálni. Amennyiben stressz ér minket, nem vagyunk biztosak benne, hogy mit tegyünk. Az agyunk elkezd válaszokat keresni. És nem a legjobb ötleteket találja meg, hanem a leghangosabbat. Olyan ez, mint amikor egy tömegben egyszerre beszélnek az emberek. Ott sem a legjobb ötletet fogod meghallani, hanem a leghangosabbat!

Ezek alapján szülőként automatikusan játékosan kellene nevelni a gyerekünket, hiszen jó eséllyel kellemes emlékeket őrzünk az agyunkban a játékról. Miért van az, hogy sokan ennek ellenére nem tudnak játszani a gyerekükkel, ahogy a „Játékos nevelés” című könyvében írja?

Azok a leghangosabb emlékeink, amikor a szüleink kiabáltak velünk, megütöttek minket vagy magunkra hagytak. Ezek élnek bennünk. Ez nehezíti meg, hogy játékosak és nyugodtak legyünk. Amikor kisgyerekek voltunk, még tudtuk, hogyan kell játszani. Tizenévesen már menők akarunk lenni, és emiatt nem játszunk. Felnőtt korunkra pedig a felelősségvállalás válik fontossá. Vissza kell menned, és újra felfedezni a játék örömét! Nagyon sok szülő azt mondja nekem: nem tudja, hogyan kell játszani. Nem is tudják, hogyan kezdjenek neki, ők „egyszerűen nem játékos alkatok”.

Mi segít ezeknek a szülőknek, hogy újratanulják az elfelejtett játékosságot?

Szerencsések, mert a világ egyik legjobb játékszakértőjével élnek együtt, a gyerekükkel. A legfontosabb: a kapcsolat megteremtése. A szülő-gyerek kapcsolat ereje. Ha állsz, másfél méterrel magasabb vagy, mint a gyereked, és ha fentről nézel lefelé rá, akkor ott a dominancia van jelen. De ha lent vagy a földön, ha egymással szembenéztek, egymás mellett játszotok, együtt néztek rá a világra. Ez a kapcsolódás igazi esszenciája!

Mit jelent ez egyes életkorokban?

Egy kisgyerekkel a szó szoros értelmében lent ülsz a földön, a nagyobb gyerekek esetében ez csak egy metafora.

Inkább arról van szó, hogy csatlakozz hozzá abban, amit csinál.

Még abban az esetben is, ha nem ez kedvenc tevékenységed. Akkor is elmész vele a plázába, ha utálsz plázába menni. Akkor is videójátékozol vele, ha utálsz videójátékozni. Megnézed a tévében a kedvenc sorozatát a saját műsorod helyett. Ez mutatja a gyereknek, hogy igen, „törődöm veled, ismerem a világod, veled szeretnék lenni”.

Ha stresszesen, fáradtan érünk haza a munkából, nem biztos, hogy mindenkinek sikerül lehuppannia, hogy játsszon. Mind az anyák, mind az apák egyik legnagyobb kihívása a munka és a magánélet egyensúlya.

Arra figyelj, hogy az együtt töltött időt tedd emlékezetessé a gyereknek. Sokan félreértik a minőségi idő valódi tartalmát! Valami különlegeset szeretnének csinálni. Vesznek egy drága belépőjegyet koncertre, focimeccsre. A minőségi idő azonban nem a program, hanem a figyelmünk minősége. Ha hazajössz a munkából, akkor azt javaslom, hogy azonnal öltözz át! Ez egy szimbolikus átváltozás: a munka világából átlépsz az otthoni életedbe. Adj egy percet magadnak, hogy nagy levegőt vegyél, relaxálj egy kicsit. Utána átválthatsz játékos üzemmódba. Újult erővel lelkesen, figyelmesen meghallgatod. Rendben van, ha nem áll rendelkezésedre az egész nap, hogy ezt csináld, mert ennek a minősége számít a gyereknek.

Azért, ha csak öt percem van, nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez elegendő.

Figyelembe kell vennünk a realitásokat! A gyerekek legszívesebben 30 órát töltenének szüleikkel az osztatlan figyelmük birtokában. Akármennyit is vagy vele, az a gyereknek kevés lesz. Ha csak tíz perced van, akkor azt a tíz percet tedd olyanná, hogy az számítson a gyereknek. Ha pedig nem ezt teszed, akkor annak következményeivel is tisztában kell lenned. Ha a gyerek nem akar este lefeküdni, akkor ne kezdjünk el mérgelődni. Rá kell jönnünk, hogy talán hiányol minket, és tíz perc nem elegendő neki. Egyszerűen csak fenn akarnak maradni még abban az esetben is, ha eközben veszekszünk egymással. A kapcsolatra van szükségük. Lehet, hogy nem tudsz hamarabb hazajönni, de fontos értened őt. Ahelyett, hogy azt hajtogatnád, hogy „Menj már az ágyba!”, „Mi a bajod?”, mondd azt: „Tudom, ma nem tudtunk elegendő időt együtt tölteni, adok neked öt extra ölelést, adok neked öt extra esti puszit, és a hétvégén nagyon-nagyon jót mókázunk majd együtt! Csak te meg én!”.

Hogyan lehetséges ezekből az ismétlődő mintákból kitörni, ha mindig veszekedéssel végződik az este?

Azt a helyzetet kell megtalálnod, ami a te családodnak a legjobb. Át kell gondolnod, mit tudsz tenni ahhoz, hogy a gyereked feltöltődjön szeretettel, biztonságérzéssel. Ugyanolyan ez, mint amikor este azért vacsorázik, hogy reggelig ne legyen éhes. Ehhez hasonlóan: este feltöltődik szeretettel és biztonságérzéssel, ami kitart reggelig, amikor felébred. Ezt pedig nagy energiaszintű játékkal, párnacsatával, hancúrozással, fizikai kapcsolódással tudod elérni. Illetve ismerned kell a gyereked. Az én lányom hatalmasakat kergetőzött a ház körül, birkózott, és azonnal ment az ágyba lefekvéskor. Vannak gyerekek, akik ezt nem tudják megtenni. Nekik szükségük van egy órára, hogy lenyugodjanak egy ilyen játék után.

Ugyanezt javasolja az édesanyáknak és az édesapáknak is? Sokan úgy gondolják, hogy az apák és az anyák ösztönösen másképpen játszanak.

Én biztatom az édesanyákat is, hogy tegyék ezt. És biztatom az apákat, hogy fürdessenek, mondjanak esti mesét. Ne hagyják ezt az anyákra. Gazdagítja a szülői eszköztárad, ha nem csak egyféle módon tudsz kapcsolódni a gyerekeddel.

A „Legyőzzük a félelmet” című könyvében részletesen foglalkozik az esti fektetés nehézségei között az irracionális félelmekkel. Mi könnyítheti meg ennek kapcsán a szülők dolgát?

Sok gyerek fél a tudattalan állapottól: rossz álmok, rémálmok, egyedül lenni a sötétben. A felszín alá kell nézned, és megérteni, hogy mi zajlik benne. Mindannyiunknak vannak vad érzései, agresszív impulzusai, ijesztő gondolatai. Ezek alvás közben egyszerűen előjönnek. Ebben a helyzetben azt teheted, hogy reggel mindenki elmondja az álmait. Ha nem emlékszel rá, akkor kitalálsz valami vicces álmot. Ott van egy álomnapló az ágyad mellett, és leírsz minden álmot. Még abban az esetben is, ha soha nem írsz semmit a füzetbe, ad egy üzenetet a tudattalanodnak, hogy „Üdvözöllek! Elfogadlak!”.  Az is segít, amit úgy hívok, hogy az „Érzések ideje”. Mielőtt este lefeküdnétek, már elhelyezkedtetek az ágyban, és akkor megkérdezed, hogy „Van-e valakinek valami maradék érzése a napról?”. Ha a gyereked nem mond semmit, akkor te mondhatod nyugodtan, hogy „Tudod, bennem maradt egy rossz érzés a mai nappal kapcsolatosan. Picit feszült voltam, amikor nem szerettél volna fürödni. Vagy mérges voltam a munkahelyemen. Már túltettem magam rajta, de azért egy picit azért ideges vagyok még. Aaaaaaaargh! (vicces hangot ad) Na, most már jobban érzem magam. Veled mi a helyzet? Benned van valami maradék érzés?”. Ez kiüríti a rossz érzést, és a gyerek már fel tud töltődni a szereteteddel és gyengédségeddel. Biztonságban érzi magát, és képes relaxálni.

(Az interjú követlező része május 30-án lesz olvasható.)

A Játékos nevelés című könyv ITT kapható. 

A Legyőzzük a félelmet című könyv ITT kapható.

Lawrence J. Cohen Játékos nevelés   12 kép

Fotó forrása: Lawrence J. Cohen

Lawrence J. Cohen, a "Játékos nevelés" és a "Legyőzzük a félelmet" című könyv szerzője

Címlapkép: istock / RyanJLane

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!