„Bízom a gyerekeimben, ezért semmiféle korlátozás nincs az internettel!” – Interjú Habsburg Györggyel

A Habsburgok 900 éves történelmi örökségéhez képest, és azzal együtt is, Habsburg György igazi modern férj és családapa. Amikor külföldön van, skype-on segít a házi feladatban, az internethasználatot semmiben nem korlátozza, a feleségében pedig nagyon szereti a függetlenséget. A vasárnapi mise ugyanakkor szent. Hogyan gondolkodik egy arisztokrata a gyereknevelésről vagy a férfi-női szerepekről? Vajon előfordul az utolsó Habsburg-trónörökös fiánál, hogy a kezébe veszi a mosogatószivacsot? Kell-e szerinte sajnálni a férfi nemet, amiért a nők egyre bátrabban valósítják meg az álmaikat? Habsburg Györggyel sóskúti otthonában beszélgettünk.

2018.07.04 Bakóczy Szilvia

Csodaszép helyen él, miért épp Sóskutat választotta otthonának?

A feleségemmel mindketten vidéken, nagyváros közelében nőttünk fel. Sóskúthoz ráadásul családi emlékek is kötnek: a ’90-es évek elején édesapámat itt választották díszpolgárrá.

Köztudottan sokat foglalkozik politikával. Hogyan telnek mostanában a napjai?

Gyakran képviselem a családot, felváltva a bátyámmal. A hagyományoknak megfelelően, ez a legidősebb fiú dolga, utána pedig a fiáé, de ha a bátyám nem ér rá, akkor én veszek részt a különböző történelmi, kulturális eseményeken. Ennek részben az is az oka, hogy a bátyám fia elfoglalt autóversenyző.

Gondolom, nem ez az egyetlen feladat egy ekkora család életében.

Ötszázan vagyunk, ami valóban sok feladattal jár. A bátyám gondozza például a családi archívumot, és ő követi azt is, hogy mi történik a családtagokkal.

Mennyire hagyományosak a férfi-női szerepek a Habsburg-családban?

Hadd kezdjem a saját példánkkal. Öt nővérem van, közülük mindössze egyvalaki szentelte az egész életét a családjának. Volt, aki a svéd parlamentben dolgozott, a külügyi bizottság elnökeként. A másik nővérem nagykövet volt Berlinben, a harmadik fotós lett. Mindenki teljesen szabadon valósíthatta meg magát.

Ön egyszer azt nyilatkozta, hogy nagyon szereti a feleségében a függetlenséget. Ezek szerint önhöz a modern női szerep áll közelebb?

Az is közel állna hozzám, ha otthon maradt volna, ha nem lenne külön munkája a család mellett. Szerintem a lényeg az, hogy a feleségem jól érezze magát abban, amit az útjának választott.

A felesége a saját lovas iskolájuk vezetésével foglalkozik. Ezek szerint számára fontos volt, hogy legyen egy saját projektje a gyerekek mellett.

Így van. Százhúszan járnak hozzá rendszeresen lovagolni, reggel fél nyolctól este fél kilencig tart a tanítás. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy egész nap csak ezzel foglalkozik.

Visszatérve a hagyományokra, mennyire fontos a Habsburg-család életében a házasság intézménye?

Fontos, de ha arra gondol, hogy elvárás-e a nemesi származás, nos, ez sokat változott, ráadásul ez a változás nem tegnap kezdődött el. Az édesapám már régen liberalizáltan kezelte a házasságot. Ami engem illet, amikor megismertem a feleségemet, még nehezen tudtam elképzelni, hogy mit is jelent megnősülni. Pedig nagyon szerelmes voltam. Ma már pontosan látom, mennyire pozitívan hat mindenre, amennyiben persze illik egymáshoz a két ember.

Mitől függ ez utóbbi?

Három dolgot tartok fontosnak a szerelem mellett: a hasonló neveltetést, a hasonló iskolai végzettséget, valamint a valláshoz való viszonyt.

Harry herceg nemrég vette el amerikai szerelmét, aki egy elvált színésznő. Ezek szerint az ő házasságuk nem lehet sikeres?

Dehogynem. Én amúgy sem szeretnék senkit kritizálni. Azt, hogy ők boldogok lesznek-e, majd eldönti az idő.

Korábban többször nyilatkozta, hogy mennyire szerencsésnek érzi magát a felesége, Habsburg Eilika miatt, aki egyébként szintén nemesi származású. Ezek szerint a többi szempont is stimmel?

Igen. Mindketten vallásosak vagyunk, ami számomra nagyon sokat jelent. Egy házasságban ugyanis hatalmas jelentősége van a közös értékrendnek, amit hihetetlen módon tud erősíteni a vallás.

Előfordult, hogy elvált valaki a Habsburg-családban?

Természetesen. Bár én ezt nem tudom elképzelni, itt is óvakodnék a kritikától. Nem tudhatjuk, hogy mi áll egy-egy válás hátterében, el tudok képzelni több olyan esetet, amikor valóban jobb, ha véget ér egy kapcsolat. Ugyanakkor azt is látom, hogy konfliktusok esetén túl gyorsan elmenekülnek az emberek. Túl egyszerűen és túl hirtelen döntenek a válás mellett, így rengeteg család esik szét, olyankor is, amikor még menthető lett volna a kapcsolat.

  12 kép

Fotó: Bellai lászló

Habsburg György

Az ön számára mik voltak a legfontosabb értékek, amiket otthonról hozott?

Azt tartom a legfontosabbnak, hogy a szüleim egész életükkel, viselkedésükkel, döntésükkel példát mutattak nekünk, a gyerekeiknek. A házasságuk megélése, illetve az, ahogy egymással viselkedtek nagyon nagy hatással volt rám. Ezért én duplán is szerencsés vagyok (nevet). Nagyon szerették egymást és tisztelték egymást. A vitáikat is szépen rendezték. Sokáig azt hittem, mindez nagyon egyszerű, aztán persze rá kellett jönnöm, hogy épp ellenkezőleg. Kőkemény munkát jelent. Nagyon nehéz például folyamatosan ügyelni arra, hogy csak olyasmit kérjek másoktól a családban, amit magam is betartok.

Egyes megszólalásokat olvasva a női egyenjogúsági forradalom kapcsán, az embernek már-már az az érzése támad, hogy szinte sajnálni kell a férfiakat, amiért mi, nők is megvalósíthatjuk végre az álmainkat, amiért függetlenek és magabiztosak lettünk. Önnek mi a véleménye erről a diskurzusról?

Semmiképp nem kell sajnálni a férfiakat. Meggyőződésem, hogy egy egyenrangú kapcsolatban mindkét nemet hagyni kell, hogy a saját útját járja. Sem a férfi, sem a nő önbizalma nem függhet attól, hogy a párja mivel foglalkozik, hogyan valósítja meg magát. Az önbizalom attól függ, mi hogyan valósítjuk meg a saját céljainkat.

Milyen neveltetést biztosít a gyerekeinek? Említette, hogy fontos önnek a vallás. Egyházi iskolába járnak?

Egy budaörsi katolikus iskolában kezdték a tanulmányaikat, de jelenleg a Budapesti Német Iskolában tanulnak. A legfontosabb kérdés szerintem az, hogy milyen tanárok tanítják őket.

Milyen ön szerint a jó tanár?

Kedves. Olyan szakember, aki érti a gyerekek gondolkodását. Aki igazságos, és aki érdekes órákat tart. Az a legnagyobb élmény egy szülő számára, ha úgy jön haza a gyereke az iskolából, hogy tele van élményekkel.

Hogyan viszonyul a gyerekei továbbtanulásához? Igyekszik befolyásolni őket valamilyen irányba?

Ezt igyekszem a lehető legnagyobb mértékben elkerülni. Az én feladatom az, hogy lehetőséget teremtsek nekik. Semmire nem fogom őket rábeszélni, ugyanis azt szeretném, ha boldogok lennének, nem pedig azt, ha nekem engedelmeskednének. Egyetlen kérésem szokott lenni csak: ha valamit elkezdenek, akkor abban lehetőség szerint legyenek a legjobbak.

Gondolom, azért nem várja el a kitűnő bizonyítványt.

Nem.

Hogyan reagál arra, ha kudarc éri őket?

A kudarc ugyanolyan velejárója az életnek, mint a siker, ezért nem próbálom őket megóvni ettől. Ha a helyzet úgy hozza, kritikát is kapnak tőlem, szintén azért, mert maga az élet sem csak dicséretből áll.

Van a felesége és ön között bármilyen munkamegosztás a gyerekekkel kapcsolatban?

Nem igazán. Felváltva csinálunk mindent, ki mikor, mire ér rá. Egyetlen fontos megállapodás van köztünk, ez pedig az, hogy amit az egyikünk mond, azt a másik is betartja. Vagyis: nem mondunk egymásnak ellent a gyerekek előtt semmilyen gyereknevelési kérdésben.

Ahogy hallgatom, az a benyomásom, hogy ön egy rendkívül modern gondolkodású férj. Ez azt jelenti, hogy adott esetben beszáll a házimunkába?

Igen, nagyon szívesen főzök például, de akár a bevásárlást is elintézem.

Manapság elég sok vita van azzal kapcsolatban, meddig kell egy gyerekkel tanulni. Egyáltalán kell-e. Önök mikortól nevelték önállóságra a gyerekeiket?

Ez a gyerekektől függött. Volt, aki hamar önálló lett, más egy darabig igényelte a közös tanulást. Egy biztos, a mai napig kérnek tanácsot, pedig a nagy már tizenhét éves. Szerintem ez egyáltalán nem baj. Hétköznap én elég sokat utazom, ezért legtöbbször ezt skype-on oldjuk meg. Ők felhívnak, én meghallgatom őket, majd segítek. Ebből minimum másfél órás beszélgetés kerekedik.

Apropó, skype. Egy másik heves vita az a társadalomban, hogy milyen hamar nyissuk ki az ajtót a digitális világ előtt, és utána hogyan korlátozzuk azt a gyerekek életében.

Nálunk nincs ezzel kapcsolatban semmilyen korlátozás, igaz, nincs is túl sok szabadidejük. Hatkor kelnek, hét előtt már elindulnak az iskolába, ötig biztosan tanulnak, utána kezdődik mindennap az edzés. Mindhárman versenyszerűen lovagolnak, este fél nyolc körül végeznek. Hullafáradtak. Egy sorozat talán még belefér, de nagyjából ez minden. Hétvégén gyakran mennek versenyre, szóval, tényleg eléggé be vannak táblázva.

Jól sejtem, hogy akkor semmilyen szűrőprogram nincs a telefonjukra telepítve?

Jól. Lehet, hogy naiv vagyok, de én hihetetlenül bízom a gyerekeimben, és eddig sosem kellett csalódnom bennük.

 

Címlapfotó: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!