Hagyomány, innováció és csapatépítés a budapesti Szent István Gimnáziumban

Országszerte mindössze három-négy középiskola büszkélkedhet azzal, hogy a tanulmányi és felvételi eredményekre koncentráló rangsorokban ugyanúgy a listavezetők közé tartozik, mint a hozzáadott pedagógiai értékek alapján összeállítottban. Ezek egyike a Városligetre néző szecessziós épületben működő, közel százhúszéves Szent István Gimnázium. A műszaki egyetem legfőbb utánpótlásbázisának számító, ugyanakkor a nívós diákszínjátszást és kóruséletet is támogató, sportban kiemelkedően eredményes intézmény igazgatójával és tanáraival beszélgettünk.

2019.01.28 Bellai László

A teljesítményelvet és a gyerekszeretet egyaránt szem előtt tartó felfogás – az egyik szülő megfogalmazta paradoxonnal: a poroszos humanizmus – az a megkülönböztető jegy, ami ennek a gimnáziumnak az értékrendjét áthatja. „Mindig is hagyománytisztelő iskola voltunk, de ennek semmi köze a politikához. A konzervatív nevelési elveket komolyan vesszük, és ez sok szülő számára vonzó. Velük együtt hozzuk létre azt a támogató-nevelő környezetet, amelyben a diákjaink a személyiségüket, tehetségüket a lehető leghatékonyabban fejleszthetik” – mondja Lázár Tibor igazgató, hangsúlyozva, hogy az innovációkra való nyitottság ugyanolyan fontos számukra, mint a hagyományok ápolása. „A XXI. század közepének igényeire kell felkészítenünk őket, amit persze senki nem ismer, de biztos, hogy szüksége lesz kreativitásra, és szüksége lesz arra, hogy jól kommunikáljon. Együtt kell működnie a társaival, és kritikusan kell gondolkodnia. Az nem kérdés, hogy a diákjaink kreatívak, és az sem, hogy kritikusan gondolkodnak, de a kooperációban már nem mindenki olyan jó. Ezeket a készségeket fejlesztjük. Hogy ne elnyomja, félrelökje, hanem figyeljen arra, aki más, mint ő.”

  12 kép

Fotó: Bellai László

Lázár Tibor, a Szent István Gimnázium igazgatója

Tizenhat évvel ezelőtt, amikor igazgató lett, kiváló erőkből álló, egységes tantestület állt mögötte, melynek újraépítése nagy erőfeszítéseket igényel. Magyarországon évente hatezer tanár megy nyugdíjba és csak négyezer fiatal áll munkába, nem könnyű biztosítani az utánpótlást. „A csapatépítés egy intézményvezető legfontosabb feladata, mert a jó iskola fundamentuma a jó pedagógus. A tantestület fejlesztése az új vezetői programomnak is hangsúlyos része. Büszke vagyok a kollégáimra, akik rengeteg időt szánnak arra, hogy a diákjaink elérjék azt, amit szeretnének, és jól érezzék magukat az iskolában. Sokszor este hétig-nyolcig bent vannak, szakköröket vezetnek, hétvégén az otthonukban fogadják a gyerekeket, hogy az OKTV-felkészítésben segítsenek nekik. Sportolnak, színházba mennek, kirándulnak együtt” – emeli ki, majd két olyan példát is említ a kollégáival teremtett új hagyományokra, amit a diákok érezhetően nagy rokonszenvvel fogadtak. A karácsonyi sütivásárra a tanárok is ugyanúgy készülnek, mint a diákok, ők is sütnek, árulnak, kóstolgatnak, feloldódnak az ünnepi hangulatban. És leterheltségük ellenére minden évben vállalják, hogy a szalagavatóra új koreográfiát betanulva előadjanak egy közös táncprodukciót a végzős diákok tiszteletére.

Olyan hat évfolyamos speciális matematika tagozat, mint a Szent István Gimnáziumé, Budapesten csak a Berzsenyiben, az Árpádban és a Fazekasban van. Emellett van hatévfolyamos speciális természettudományos, és két általános tantervű négyosztályos képzés, az egyik „reál”, a másik „humán” osztály. Diákjaik 30%-a zuglói, a többiek jellemzően a kelet-pesti kerületekből érkeznek. A négy évfolyamos osztályok szociokulturális összetétele heterogénabb a tanárok benyomásai szerint, mint a hat évfolyamosoké, az iskola alapítványához érkező támogatási kérelmek jellemzően ebből a körből érkeznek. Így az esélykiegyenlítő, tehetséggondozó hozzáadott pedagógiai érték is leginkább ezekben az osztályokban érhető tetten.

Itt volt háromszor osztályfőnök Kelemen Gabriella, aki egyáltalán nem ért egyet azzal a sokat hallott véleménnyel, hogy a mai gyerekek „rosszabbak”, mint a korábbi generációk. „Ez a jelző elfogadhatatlan a számomra, ők egyszerűen reagálnak a világ változásaira, és ha mi tanárok, ezt nem tesszük, akkor jön a kiégés, és az érzés, hogy az egész világ összeesküdött ellenünk, mert nem tudunk rendet tartani” – mondja a tanárnő, aki szerint a tananyag sulykolása helyett az érvelést, a vitakultúrát kell tanítani. „Ha nem ezt tanítjuk, hanem bedarálódunk a kötelező tankönyvek átadásába, akkor nem az lesz ezekből a gyerekekből, amit ők akarnak, és mi akarunk, hogy legyen belőlük.”

  12 kép

Fotó: Bellai László

Kelemen Gabriella, német szakos tanárnő

Gabriella az élő nyelv oktatásához nélkülözhetetlennek tartja az IKT-eszközöket, például a friss, eleven problémákat mai stílusban feldolgozó videókat, amelyek szerencsére németül is bőséggel hozzáférhetők. „A felsőfokú nyelvvizsgára készülőkkel már olyan összetett témákról kell beszélgetnünk, mint például az elmagányosodás. Az erről készített video nekik is, nekem is újdonság volt. Egyáltalán, az idegennyelv tanulása nagyon alkalmas arra, hogy a kamaszok megnyíljanak és beszéljenek a számukra fontos kérdésekről” – teszi hozzá, azt is megemlítve, hogy osztályfőnökként egy személyben kell lennie anyának, nevelőnek, tanárnak, támogatónak, barátnak. „Ha ez sikerül, nem csak a gyerek lesz boldog, hanem a pedagógus is. Mert nem csak mi adunk, kapunk is a gyerekektől, nem csak szeretetet a szeretetért, hanem rengeteg új ismeretet is. A mai napig tartom a kapcsolatot az egykori osztályaimmal. Olyan mély bizalom alakult ki közöttünk tizenéves korukban, hogy ma is részese vagyok az életüknek, meghívnak az esküvőikre, de a válását is velem beszélte meg az egyik kislány, pedig jóban van az édesanyjával.”

Hozzáállását szaktanárként is igazolta az élet: az utóbbi két évben két diákja országos első, egy másik pedig második helyezést ért el az OKTV-n – mindhárman a továbbtanulási céljaiktól függetlenül, „csak” a sikerélmény kedvéért indultak. Hogy a kölcsönös szeretet mekkora ösztönzőerő tud lenni, jól mutatja, hogy egyikük azt mondta a verseny után: neki az is öröm, ha a tanárnő örül. Emellett minden versenyzésre vállalkozó diák megtapasztalja, hogy a versenyre való felkészüléssel önmagában milyen sokat nőhet a tudásuk.

„Aki motivált, az örömmel versenyez, nekik nem plusz teher a felkészülés. De ehhez észre kell vennünk a csillogó szemet, a jó ötletet. A legnagyobb feladat megtalálni azokat a gyerekeket, akikkel érdemes nekivágni, onnantól ők viszik a prímet, mi csak segítjük őket” – erősíti meg Tamás Beáta matematika tanárnő, akitől azt is megtudom, hogy tavaly 319 szentistvános diák indult az OKTV-n, 129-en bejutottak a második fordulóba, és 30-an a döntőbe is. Minden második diákjuk, vagy még ennél is több, olyan pályára megy, ahol a matematikára szükség van, de meggyőződése, hogy a logikus gondolkodás fejlesztése a más pályára készülők számára is hasznos. A matematika munkacsoportban dolgozó kollégáival együtt többre vállalkoznak, mint hogy az érettségire felkészítsék a tanítványaikat. „Nem azt nézzük, hogy ez tananyag, az nem tananyag, hanem gondolkodást fejlesztünk, és a gondolkodásfejlesztés mellé illesztjük be a tudáselemeket.”

  12 kép

Fotó: Bellai László

Tamás Beáta, matematika szakos tanárnő

A digitális kultúra hatásairól szólva megjegyzi: „a tizenkettedikeseknél állandó nyüzsgés, zsizsegés volt, és amikor kénytelen voltam megállni e miatt, mindig az derült ki, hogy tudta a matematikát, látszólag mással foglalkozott, valójában figyelt rám is. Ez az, amit a tanártársadalom még nem kezel igazán jól.” A kütyühasználat árnyoldalaira utalva Beáta azt mondja, ha a Szent Istvánban egyelőre marginális is, a számítógépes függőség veszélyének vannak jelei. Megelőzése illetve kezelése elsősorban a szülők és a pszichológusok feladata, de egyértelmű, hogy az iskolának is foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel. „Minden évben elviszem az osztályaimat egy hét táborozásra, síhétvégére, színházba, biciklizni, hogy megmutassam, van a szabadidő eltöltésének kulturált módja, ez segíthet kiemelkedni az otthoni játékfüggőségből is, de tudom, ez nem a teljes megoldás.”

A Szent Istvánban nagy hagyományai vannak a művészeti nevelésnek, sokáig egy zeneiskola is tartozott az intézményhez, a diákok nívós kórusban énekelnek, karácsonyi koncertjük a Bazilikában nem csak a gimnázium számára esemény. A színjátszó kört a magyart és franciát tanító Bóka Gábor és Kiss Gabriella, az ország egyik első számú színháztudósa vezeti. „A matek és a természettudományok mellett a magyar és a történelment is intenzíven tanulják a diákjaink, kell valami, ahol a gőzt levezetik. Az már csak ráadás, bár annál örömtelibb, hogy sokan nagyon tehetségesek és kreatívak ebben” – meséli a színházként is funkcionáló díszteremben Gábor. Színházuk önszerveződő modell szerint működik: náluk a diákok nem csak színészek, rendeznek is, a zenés darabokban hangszereken játszanak, és a szervezési munkákat is ők végzik. A két tanár a hátteret biztosítja, de ha megakad az alkotói folyamat és a diákok igénylik, természetesen művészeti segítséget is nyújtanak.

  12 kép

Fotó: Bellai László

Bóka Gábor magyar-francia tanár, a színjátszó kör egyik vezetője

„Nagyon jól működik ez így, és bátran mondhatom, menő színjátszósnak lenni, egy-egy új előadás megmozgatja az egész iskolát. Van, aki csak a díszlet ácsolásában vesz részt, de ezt is nagy lelkesedéssel teszi. Az előadásokra a hozzátartozók, barátok mellett más kerületi iskolából is jönnek. A Pál utcai fiúkat hatszor játszottuk, több mint 1200-an látták. Ez kivételes a diákszínjátszásban.”

Nagy sikerrel mutatták be A kis herceget vagy a Padlást is. A zenés darabok, musicalek kiválóan alkalmasak a kooperáció tanulására, ebben a műfajban rengeteg embernek kell közösen dolgoznia a sikerért. „Mindig próbálunk olyan előadást választani – mert azért ajánlhatunk és ajánlunk is nekik –, amelyek közelebb állnak az ő problémáikhoz. Örkény Macskajátékját így valószínűleg soha nem fogjuk játszani. De a függőséggel összefüggő témák például előkerültek Janne Teller Semmi című regénye alapján készült előadásunkban. Mindenre nyitottak vagyunk, ami foglalkoztatja őket” – mondja Gábor, aki nem csak önismereti és -terápiás szempontból tartja jó eszköznek a színjátszást, de az irodalomoktatásban is nagy hasznát veszi. „Valószínűleg előbb látnak darabot egy klasszikus szerzőtől, mint olvasnak tőle bármit, így utat találhatnak az olvasáshoz is. Nagy sikerként éltük meg, amikor egymás után kötelező olvasmányokat vittünk színre, és kiderült, nem igaz, hogy nem érdeklik a mai gimnazistákat, majdnem felnőtteket ezek a szövegek, igenis foglalkoztatja őket az, amit Molnár Ferenc vagy Saint-Exupéry művei felvetnek.”

Lázár Tibor szerint a Szent István Gimnázium kedvező megítéléséhez nagyban hozzájárulhat az a sok-sok kiegészítő „szolgáltatás”, ami számukra természetes, már fel sem tűnik, de máshol egyáltalán nem az. A 715 diák a belváros közelében, mégsem belvárosi környezetben, a Városliget mellett, kivételesen jó feltételek mellett tanulhat. Iskolaudvaruk ősfás park egy rekortán, egy salakos és egy aszfaltos focipályával, teniszpályával és futókörrel. Két tornaterem, két konditerem és külön ping-pong terem is van. E mellett negyvenezer kötetes könyvtár, muzeális fizikaiszertár, háromszáz fő befogadására alkalmas díszterem, saját orvosi rendelő és tálalókonyhás ebédlő. Megkapták az Örökös ÖKO-iskola címet és az elsők között csatlakoztak a Microsoft Innovatív Iskola Programhoz. „Milyen szakkörök vannak, hányféle tábor, diákcsereprogram, van-e a gyereknek saját szekrényük, járnak-e szervezetten uszodába, elérhető-e az iskola, milyen környezetben van? Csupa olyan kérdés, amely a szülő és a gyerek számára is kulcskérdés, amikor dönt a középiskolák között.”

Büszkén említi, hogy nem csak sokan és sokat sportolnak a tanítványaik közül, de eredményesen is. Több versenysport-szakosztály működik a suliban (kosár, kézi, röplabda, foci, tollas, floorbol, tenisz), de a tömegsport is népszerű. A zuglói iskolák közötti versenyt évek óta magabiztosan nyerik, és minden évben 40-50 olyan diákjuk van, akik a saját sportágukban országos vagy nemzetközi verseny dobogós helyezettjei.

A Szent István Gimnáziumban háromszor-négyszer annyi gyereket hallgatnak meg, mint ahányat felvesznek. „Ez is hozzáadott érték, ha az írásbeli nem sikerül fényesen, még adunk esélyt. Minél több szem látja, annál árnyaltabb a képünk a hozzánk jelentkezőkről” – magyarázza az igazgató a kéthetes felvételi eljárásukról, melynek különlegessége, hogy nyolc állomásából egy a leendő osztályfőnök, egy a magyar és egy a matek tanár, a fennmaradó öt állomásponton a kicsik nagyobb diákokkal találkoznak, akiktől játékos feladatokat kapnak. „A végén vidáman jönnek ki, mintha nem is felvételiztek volna. Ez fontos – mondja mosolyogva Lázár Tibor –, mert ma már a gyerek választ.”

Címlapfotó: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!