A legnagyobb jutalom a sikerélmény – versengés és barátság a Lehel Vezér Gimnáziumban

Noha nem kíván több lenni, mint a Jászság legjobb gimnáziuma, a „pedagógiai hozzáadott érték” alapján készült rangsorban országos második a jászberényi középiskola. Mivel érhették el pedagógusaik ezt a kiemelkedő eredményt? Van négyosztályos és nyelvi előkészítővel kiegészülő ötosztályos képzésük, a rendszerváltás utáni fő kitörési pont ugyanakkor a nyolcosztályos oktatás bevezetése volt. A természettudományos és idegen nyelvű profil sikerei mellett az általános műveltség elmélyítésére törekvő Lehel Vezér Gimnázium tanárai talán arra a legbüszkébbek, hogy az egészséges versenyhelyzetekben edződő diákjaik testvérként segítik egymást.

2018.03.14 Bellai László

„A Jászságban élők számára nagyon fontos, hogy olyan iskolába adják a gyereküket, ahova az őseik is jártak. Ez biztosít egyfajta folytonosságot, a dédapáktól az ükunokáig. Ennek a tradíciónak, elvárásnak igyekszünk megfelelni” – mondja Antics István, aki huszonöt éve Zalából került ide első munkahelyére. 2009 óta vezeti a Lehelt, amit az iskola irányítói térségi gimnáziumnak tekintenek. „A helyiek számára nyújtunk továbbtanulási lehetőséget, ezt azért is szoktam hangsúlyozni, mert nincs országos merítés, nem csábítunk ide gyerekeket. Akik jönnek a városból és a környékről, azoknak kell a megfelelő pedagógiai eszközökkel segítenünk. Senki nem nézi, honnan jön a gyermek, ugyanazt akarjuk elérni velük. Ha kicsit több munka kell, akkor arra fektetjük a hangsúlyt, akár a szövegértés, akár a matematikai kompetenciák terén. A lényeg, hogy minden diákunk eljusson oda – valamelyik nívós főiskolára vagy egyetemre –, ahova szeretne.”

A rendszerváltás előtt már volt egy jól működő két tannyelvű kísérlet, de bármennyire kitűnő orosztanárok tanítottak itt, ezt a modellt nem lehetett fenntartani. A nyolcosztályos képzést 1991-ben vezették be. Elindították a ma is legnépszerűbb matematika fókuszú, úgynevezett C-osztályokat. Diákjaik emelt óraszámban tanulják a választott idegen nyelvet (angolt, németet, franciát és pár éve újra az oroszt): ennek köszönhetően a nagy többség – elsősorban angolból – kilencedikben leteszi a C típusú, középfokú nyelvvizsgát, majd tizedik végéig vagy a tizenegyedik elején a gyerekek több mint fele a felsőfokúval is megbirkózik.

  12 kép

Forrás: Bellai László

Antics István

A Lehelbe eltérő szociokulturális háttérrel, tanyasi környezetből és városi közegből egyaránt jönnek diákok. Sokat segít a családi háttér – említi az igazgató –, a szülők többet akarnak adni a gyereküknek, mint amit ők elértek, és ezt a szemléletet azok is képviselik, akik nem értelmiségi pályán dolgoznak. A családokkal való kapcsolattartás legfontosabb fóruma a Szülő-Tanár-Diák (SZTD) találkozó. Az iskola egyik legendás pedagógusáról, az 1936-os berlini olimpián szerepelt Szántai Józsefről elnevezett tornaparkban minden évben sportprogramokkal, vetélkedőkkel, közös főzéssel zárják a tanévet. „A hangulatos, eredményes iskolai munka feltétele, hogy a szülőkkel is jó legyen az együttműködés. A kötetlen beszélgetésen túl azért tartom ezt az egyik leghasznosabb hagyományunknak, mert ilyenkor a szülők oldott hangulatban, kertelés nélkül megfogalmazzák, mit szeretnének. Innen is tudjuk, a domináns elvárás az, hogy a nálunk töltött nyolc év után a gyerekek kerüljenek be a műszaki egyetemre, és beszéljenek jól legalább egy idegen nyelven, hiszen később erre már nem lesz idő.”

A magyar-történelem-latin végzettségű igazgató elismeri: a digitális kultúra térhódításával az olvasás szeretetének átadása egyre nehezebb, a humán szakosoknak komoly erőfeszítéseket kell tenniük, hogy felébresszék a figyelmet. Folyamatosan tágítják a kötelező olvasmányok körét. Harry Potter ugyanúgy része a nevelésnek, a kedvcsinálásnak, mint az irodalom határvidékén egy film, például az érettségin is szerepelt Mátrix. „Az állásinterjúkon is meg kell tudni szólalni majd, ehhez kell a nyelvi kultúra, a kifejezőkészség, ha angol nyelvű a beszélgetés, akkor is. Ha más nem, ez az érvem többnyire hat. Nálam minden félévben lehet szépirodalmi olvasmányért történelemből ötöst kapni. Mégis nehezen tudom rávenni őket. Az idén bevittem néhány példányt az Aranykoporsóból, és hirdettem egy játékot: olvassunk együtt napi húsz oldalt. Száznál járunk, így öt gyerek elolvas egy regényt, boldogan adok nekik érte ötöst. Diocletianus és a kereszténység konfliktusa, ezt tanuljuk éppen történelemből, a téma megértéséhez sokat hozzáad Móra Ferenc regénye – az esztétikai értékekről nem is szólva.”

Teller Ede élete utolsó szakaszában egy volt lehelessel dolgozott együtt. Az állásinterjún öt percig volt szó fizikáról, majd két órán át Ady Endréről beszélgettek. „Ha ő nem itt végez, nem kapja meg azt az állást, mert a világhírű fizikus azt mondta, hogy neki csak olyan titkár kell, aki a magyar irodalomhoz is ért” – meséli az általános műveltség gimnáziumi megalapozásának tradíciójához ragaszkodva Antics István. Ezzel együtt nagy gondot fordít a XXI. századi feltételek biztosítására: a Jászfényszarun működő elektrotechnikai multi támogatásaként van „smart school” termük, mindegyik gyerek kapott egy tabletet, és a tanáraikkal együtt interaktív táblán dolgozhatnak. „Kollégáim nemcsak felhasználói, hanem fejlesztői szinten is értenek a technikához. Önálló applikációkat készítenek szinte minden tantárgyból.”

Az 1956-os forradalom hatvanadik évfordulója óta egykori diákjuk, Donáth Ferenc pályája előtt tisztelgő emléktábla is díszíti a gimnázium falát. A demokrácia tisztelete is egyik eleme annak az íratlan értékrendnek, amit tanár- és diákgenerációk adnak át egymásnak a Lehel Vezérben. „Mindkét nemzeti ünnepünkön egy-egy osztályunk műsorral készül, és két-három évente, március 15-én és október 23-án ez a városi ünnepség is egyúttal. Ha a diákjaink csak ezt látnák, akkor is a közjó iránt érdeklődő emberként lépnének át a felnőttség küszöbén. De ez a feladat nemcsak a történelemtanáré, hanem minden pedagógusé, hogy nyitott, felelős és – ez is fontos –, optimista emberként induljon az életbe az, aki nálunk érettségizik.”

Szaktanárként és osztályfőnökként szerzett élményeikről olyan tanárnőkkel beszélgettem, akik anyaként is megtapasztalták, mit adhat a Lehel az idejáró gyerekeknek. Mindhárman úgy látják: a nyolcosztályos képzés nagy előnye, hogy ötödiktől tizenkettedikig „egy kézben vannak a gyerekek”, ami nevelési szempontból és szaktanárként is hasznos.

  12 kép

Forrás: Bellai László

Balról jobbra: Szabóné Gecse Anikó , Belháziné Kiss Ildikó és Fábián Nikolett

„Nagyon szeretek kisgimnazistákat tanítani, nap mint nap tudnak sikerélményt adni. Bármilyen problémát felvet az ember, csillog a szemük, próbálnak egymással versenyezni. De ez egy egészséges, jó szellemű verseny. Jóleső versengés, ami húzza őket felfelé. Ha csak később, kilencedikben kerülnek hozzánk, többnyire nagyon vegyes tudást hoznak, és sajnos az is egyre kevesebb. Ezeket az éveket mind megnyerem a nyolcosztályosban. Úgy haladok, ahogy a csoport engedi, az ütemezésben nagy szabadságot élvezünk” – mondja Szabóné Gecse Anikó, aki matematikát és informatikát tanít, és most ballagnak a nyolcosztályosai. Kiszámolta, hogy egy diák minimum 1200 tanórát tölt vele, ha ötödiktől végig ő tanítja. Még szerencse, hogy kollégáival együtt ő is úgy érzi, mindenki, számára úgy izgalmasabb, ha módszertanilag gazdag repertoárral tanít. És nagy öröm, hogy ebben a modellben jut is idő erre. „A valószínűségszámítást – említ egy konkrét példát – onnan kezdtük hatodikban, hogy behozták a dobókockákat, dobáltuk, táblázatot készítettünk, striguláztunk. Azután megtanultunk programozni, és írtunk egy programot, ami megcsinálta a kockadobást ezres-százezres szimulációban, ezt csináltuk kilencedikben-tizedikben, ma pedig a téma legmélyebb matematikai alapjait elemezzük, amit akár az egyetemen is tudnak majd hasznosítani. Így, hogy megvoltak ezek a lépcsőfokok, sokkal nagyobb a rálátásuk a problémára, mintha csak leadta volna az anyagot frontálisan a tanár.”

A tantárgyi integráció is könnyebben megvalósítható, a diszciplínák közötti kapcsolódásra nagyobb rálátásuk van a gyerekeknek ebben a rendszerben. „Amikor látunk egy nyolcosztályosban tanult tizenkettedikest érettségizni, akkor egyszerűen világít az a felelet attól, hogy nem áll meg a tantárgyak közötti falaknál, hanem érzi a kapcsolódást, és mer kiruccanni más területekre” – erősíti meg Fábián Nikolett földrajz-biológia szakos tanárnő, az osztályfőnöki munkaközösség vezetője. Az ő tantárgya meglehetősen szemléltetésigényes, így nagy hasznát veszi az említett szaktanteremnek, az interaktív lehetőségek használatában pedig a tanítványok partnerként, örömmel vesznek részt. „Az aktualitások izgatják őket, nagyfokú nyitottság, globális szemlélet jellemző rájuk, nyilván az internetnek köszönhetően. Az órán is rögtön észrevehető, hogy van előzetes tudásuk, amire lehet építeni. A társadalomföldrajzi dolgok iránt különösen nagy az érdeklődés” – meséli Nikolett, aki szerint igazi pedagógiai kihívás, hogy a mai, szélsőséges megfogalmazásokkal terhelt nyilvánosságban objektivitásra neveljék a gyerekeket, de meggyőződése, hogy a tárgyszerű, mérlegelő és empatikus gondolkodás tanítható.

Egyetértően kapcsolódik a beszélgetésbe Belháziné Kiss Ildikó. „Az iskola értékrendje észrevétlenül, fokozatosan épül be az ötödiktől érettségiig nálunk tanuló gyerekek szemléletébe. Elsősorban a kreativitásukat »lovagolom meg« angolórán, igyekszem bátorítani őket a nyelv használatára a legkülönbözőbb témákban, a nyelvtankönyv a huszadik helyen áll, újságcikkeket, mindenféle plusz anyagot kapnak. A nagyobbaknak adtam például olyan feladatot, hogy más kultúrához tartozókkal készítsenek fiktív interjúkat. Politikamentesen, szenzációsan megcsinálták.”

Ildikó az angolos munkaközösség vezetője, egyben osztályfőnök a nyolcosztályosban, immár harmadik alkalommal. „A legjobban azt szeretem, hogy láthatom felnőni az iskolában a gyerekeket. Ugyanúgy, mint egy anyuka, ahogy megéli, hogy egy kisgyerekből felnőtt lesz. Annyira közel kerülnek hozzánk a diákjaink, hogy szinte nehezünkre esik szigorúnak lenni velük, ha kell – árulja el. „Erre egyébként az elején, hatodikban kell figyelni, utána már egyre kevésbé. 12. évfolyamon, novemberben van a tablóbál, nagyon megható látni ezeket az ügyes és vonzó, férfivá és nővé változott gyerekeket.”

Verseny van, de egyáltalán nem vagyunk versenyistálló – állítják mindhárman. Az iskola diákjai a szabadidős tevékenységekben is élen járnak. A legtöbb hangszertudással rendelkező tanulót, a legtöbb néptáncost, a legtöbb sportolót a városnak a Lehel adja. „Többször is hallottuk tanítványainktól, gyerekeinktől olyan elszólásokat, hogy nem úgy tekintenek egymásra, mint osztálytársakra, hanem úgy, mint a testvéreikre. Ez ennyi év tanítás után is megdobogtatja az ember szívét. Tízéves koruktól tizennyolcig együtt vannak. Nagyon sok barátságuk lesz még az életben, de együtt felnőni valakikkel, ezt csak a nyolcosztályos tudja megadni.”

Becsengetés után elcsendesednek a folyosók, távozóban nézegetem az érettségi tablókat, feltűnik a megszokottól eltérő, az osztály kereteken túlmutató, „össziskolai” megoldás: a Lehel Vezér Gimnáziumban minden tanár és a végzős évfolyam összes diákjának portréja egy tablón szerepel. A kapualjban még összefutok Antics Istvánnal, kezében pecséttel, hóna alatt hivatalos iratokkal az alapítványi ügyeket megy intézni. Búcsú közben megjegyzi: „Ezt még olvassa el: »Intrepide et sapienter«, vagyis »rendíthetetlenül és bölcsen« – ez a jelmondatunk!”

 

Címlapfotó forrása: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!