Igazgyöngyöt nevelni a képzőművészet eszközeivel

Pszichológusok, karrierszakértők régóta állítják: az, hogy ki mennyire lesz sikeres az életben, leginkább az érzelmi intelligencián múlik, azt pedig a művészeti tárgyak fejlesztik leginkább, akárcsak a tanulási- és szociális kompetenciákat. Hogy mennyit számít a gyerekek képességeinek fejlesztésében az, hogy színekkel, formákkal dolgoznak, technikákat tanulnak, amelyekkel látványos sikereket érnek el, azt a Berettyóújfalu térségében működő Igazgyöngy Alapítvány két évtizede bizonyítja. Pedagógiai és szociális modellje eleven példája annak, hogyan lehet igazgyöngyöt nevelni a képzőművészet eszközeivel.

2018.07.17 Mihalicz Csilla

Két komoly óra közt egy kis pihenés – így tekint az iskolák zöme az olyan „kuplerájos” órákra, mint az ének-zene, a tánc vagy a rajz. A mateknak vagy az idegen nyelvnek, ugyebár, van értelme, de a rajzóra… – és itt legyintés követezik. Nos, a Hajdú-Bihar megyei Berettyóújfalun és a környező falvakban 600 gyerek számára a képzőművészeti foglalkozás mást jelent: fontos örömforrás. Pedagógusaik kezében pedig hatékony fejlesztőeszköz.

A berettyószentmártoni Hunyadi iskola pici tantermébe tucatnyi gyerek fér be. Kis időre magunkra vonjuk a tekinteteket a belépésünkkel, de aztán Berényi Anna visszatereli a figyelmüket a munkára. A tanítónő maga a sugárzó kedvesség, sodró lendület, gyönyörű a haja, bársonyos a szeme, selymes a hangja – fontos erények ezek egy olyan gyerekközösségben, amelyben a motivációt nagyobb erőfeszítés felkelteni és fenntartani, mint egy kreatív, sok önbizalommal és énerővel megáldott nagyvárosi gyerekcsoportban.

  12 kép

Forrás: L. Ritók Nóra

Az első gondolatom az, hogy ezek a gyerekek milyen csendes komolysággal végzik a munkájukat, pedig délután három óra van. És figyelem, mivel éri el a tanítónő, hogy az érdeklődésük ne lankadjon. Először is nagyon konkrét feladatokat ad, amelyekben mégis tere van az apró egyéni döntéseknek. Sablonokat rajzolnak körbe – választhatnak lepkét, teknőst –, és ezeket úgy helyezik el a lapon, ahogyan szeretnék. Kis hengerekkel egységes hátteret festenek föl, ki-ki a kedvenc színével. Élénk színű, jó minőségű akrilfestékkel dolgoznak (a szponzornak köszönhetően), ami szintén nagyon fontos az eredmény szempontjából. A lepkék, teknősök mintázata roppant egyszerű geometriai alakzatokból áll – egyedül talán nem jutott volna eszükbe, de a tanítónő tudja, mitől lesz szép és egyedi a kép. „Józsikám, tudod, múltkor is milyen ügyesen rajzoltál csillagokat, próbáld meg, hogyan nézne ki, ha azzal díszítenéd a lepkéket! Aki kész, az rajzoljon az alakzatok mögé tussal fűszálakat, egyszerű virágszárakat.” Közben kis környezetórát is belecsempész a rajzolásba: „Nézzétek csak a lepkét? Milyen részekből áll? Bizony, jól mondjátok: fej, tor, potroh.” Az egyik kislány háttere túl sötét – Anna néni javaslatára zselés filccel átdolgozza, amitől nemcsak világosabb lesz, de finom gyöngyházfényt is kap. A tanítónő tudja, mit akar: azt, hogy a gyerekek büszkék lehessenek magukra. Ő maga is L. Ritók Nóra művészeti iskolájában tanult, majd elvégezte a tanítóképzőt.

 

Ihletett pillanatok az iskolában

  12 kép

Forrás: L. Ritók Nóra

Az Igazgyöngy Alapítványt L. Ritók Nóra hozta létre 1999-ben, és a gyerekek számára garantált sikerélményhez vezető módszert hosszú évek alatt dolgozta ki. A berettyószentmártoni születésű képzőművész a helyi általános iskolában kezdett rajzot és földrajzot tanítani.

– Amikor a főiskoláról a tanterembe kerültem, azzal szembesültem, hogy a tanult módszerek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeknél – a szegregálódott „C” osztályokban, amelyekben többségében túlkoros cigánygyerekek voltak –, egyszerűen nem működött. Muszáj volt más utat keresgélnem, hogy a követelményrendszert is tudjam teljesíteni, illetve valóban tanuljanak is ezek a gyerekek valamit. Mivel képzőművész is vagyok, a rajz eszközeiben kezdtem keresgélni a megfelelő módszereket. A saját alkotási fázisaimat elemeztem pedagógusszemmel, és azokat a szituációkat próbáltam megteremteni az órákon, amelyek számomra az alkotásban ihletett pillanatot teremtenek, és szinte kizárom a külvilágot, annyira a feladatra tudok koncentrálni. Amikor magamban megtaláltam ezeket a pontokat, rájöttem, mennyire nagy jelentősége van annak, hogy a téma találkozzon velem. Tehát ne olyan feladatot tűzzek ki, amelyhez a képességeim nem elegendők, hanem olyat, amelyhez erőfeszítést kell tennem, de meg tudom oldani. Ehhez hasonló felfedezéseket próbáltam a napi pedagógiai gyakorlatba beemelni, és ezek egyszer csak elkezdtek látszani.

Berettyóújfalu térsége az Észak-Magyarországi Régió részeként az Európai Unió tíz legszegényebb régiójához tartozik. Járási székhelyként fejlettebb, mint a környező pár száz fős települések, amelyekben minden súlyos társadalmi probléma még fokozottabban jelen van: a lakhatási szegénység, a szegregált oktatás, az alacsony mobilitás, a foglalkoztatást helyettesítő közmunka. A gyerekek szocializációját ezek határozzák meg.

A spontán szegregáció már korábban lezajlott a tehetősebb családok elköltözésével. Pár éve, az egyházi iskolák térnyerésével, megindult egy új típusú szegregáció: az egyházi működtetésű iskolákban tanulnak a magasabb státuszú családok gyerekei, és az állami iskolákban maradtak a – túlnyomórészt roma – hátrányos helyzetűek: a „generációs szegénységben” élők.

Ebben a társadalmi közegben a közoktatás a jelenlegi formában hiába próbálkozik a felzárkóztatással, az iskolai követelményrendszernek való megfelelés megugorhatatlan feladat a gyerekek számára. A mérések azt bizonyítják, hogy a hátrányos helyzetű tanulóknak gyengébb a logikai gondolkodásuk, fejletlenebb a finommotorikájuk, a megfigyelési képességük, a figyelemkoncentrációjuk, mint jobban szocializált társaiké. Kudarc-kudarc után éri őket, és a kezdeti motivációs csírák is – ha voltak egyáltalán – hamar elhalnak. A pedagógus eszköztelenné és fásulttá lesz, amitől a gyerekek számára hasznavehetetlen tudásmorzsák hatástalanul peregnek szanaszét.

A művészeti nevelés azért képes ebben a közegben értéket teremteni, mert másként közelít a gyerekhez. A hagyományos oktatási rendszerben meghatározott követelmények elérése a cél, a rendszer ismereteket próbál frontálisan átadni, és a kimeneti oldalon azt méri, ki mennyit tud ebből visszacsatolni, a tudást és a képességet jutalmazza. Itt más a megközelítés.

  12 kép

Forrás:L. Ritók Nóra

– Mi nem az ismeretanyagra fókuszálunk, hanem a gyerekre – meséli Nóra. – Ettől tudunk személyre szabott fejlesztést adni. Mindig is érdekelt, melyek azok az elemek, amelyek a vizuális képességek mellett más kompetenciákat is fejlesztenek. Hogyan tudom hét-nyolcéves gyerekek íráskészségét javítani a vizuális nevelés eszközeivel. Így kezdett erősödni a módszer hátránykompenzáló vonulata. Ha ismerem a gyereket, akinek szeretném átadni az ismeretet, tudom, milyen hátrányai, milyen egyéni szükségletei vannak, akkor erre alapozva olyan érzelmi intelligenciafejlesztéssel tudom összekapcsolni az ismeretátadást, amely által az önbizalma és az önbecsülése is erősödik. Ha még ráadásul mindez olyan környezetben zajlik, amelyben az együttműködési képességek is csiszolódnak, azzal a társas kompetenciákat is javítom. Az alapfokú művészeti iskolák kiemelt feladata – a művészetek iránti fogékonyságra nevelés és a sokoldalú képességfejlesztés mellett – a tehetséggondozás is. Egy ilyen leszakadó társadalmi környezetben azonban a tehetségcsírák sem fedezhetők fel fölzárkóztatás nélkül. Ezért itt hosszabb távú és komplexebb munkára van szükség annak érdekében, hogy megállítsuk a generációs szegénység terjedését, elindulhasson az integráció, és boldoguljanak ezek a gyerekek az életben.

 

A gyerek alkotómunkája bevételt termel a családnak

  12 kép

Forrás:L. Ritók Nóra

A módszer és az eredmény ott a falakon, köröskörül, amerre csak nézek. A hatalmas, gyönyörű akrilképek a kooperatív tanulásszervezés mintadarabjai. Csak egy töredékük van most itt, a többség kiállítások formájában járja az országot, sőt, Európát.

– Ezek roma mesék feldolgozásai – magyarázza Nóra. – Egységes stílusjegyeiket elsősorban az erőteljes színhasználat adja. A munkamódszer a következő: meghallgatják a gyerekek a mesét, majd mindenki elkészíti az egyéni művét. Utána négy-öt egyéni munkából csoportokat alakítunk, montázsszerűen, és megtervezzük, hogy a rajzokból milyen motívumok, elemek jelennek meg a nagy képen. Döntünk arról, melyik figura lesz az elsődleges, azt felrajzoljuk a vászonra. Miután ceruzával megtervezték, áthúzzák alkoholos filccel, közösen megállapodnak a színek hangulatáról. Fontos, hogy ne kifestőkönyvet csináljunk, tehát ne essen szét a kompozíció, ezért fölvisznek egy összetartó színt. Ezután kerülnek rá az egyéni rajzok, és mindenki a saját részét kezdi kidolgozni. A végén még egy grafikai gazdagítást is végzünk speciális akriltollal. Régóta tökéletesítjük a módszert, és minden évben elkészül tíz-tizenöt nagy méretű kép. Ezek – mutat maga mögé – most jöttek meg Komárnóból, de jártak már Szlovéniában is, és hamarosan Székesfehérváron is bemutatjuk őket. Decemberben, Frankfurtban és Rómában volt kiállításunk, előtte az ausztriai Kismartonban.

Az Igazgyöngy Alapítvány húsz éve finomítja a módszereit és tágítja a határait, időben és földrajzilag is. Próbál minél hamarabb beavatkozási pontokat találni a szocializációs folyamatban – megközelíti az óvodásokat, és szervez például baba-mama klubot is.

– A tízedik év táján felismertük, hogy bármilyen jó iskolát próbálunk is megteremteni, a gyerekek lakókörnyezetében, a családban, a szűkebb közösségben ezek az értékek elamortizálódnak, hiszen teljesen más üzenet jön az iskolából, mint amit otthon kap a gyerek. Ekkor kezdtük a családgondozást is felvállalni. Hamarosan rájöttünk, hogy ez sem elég, mert a családokban csupán kríziskezelést tudunk végezni, ami azonban nem mozdítja el őket a holtpontról, mivel épp azt erősítjük bennük, hogy „csak kérni kell, aztán majd valaki megoldja a problémáikat”. Így érett meg bennünk a felismerés, hogy közösségfejlesztésre van szükség: az önfenntartási képességek fejlesztésére és munkahelyek teremtésére. Úgyhogy mára az Igazgyöngy olyan komplex esélyteremtő modellt fejlesztett ki, amely adaptálható lehet a generációs szegénységben élő családok élethelyzetének javítására. Az oktatás és a művészeti tevékenység a felnőtt programjainkban is kiemelt szerepet kap. Jól működik például az a kézműves projektünk, amelyben roma anyukák kihímezik a gyerekeik rajzait, és ezekből különböző textiltárgyakat, táskákat, neszesszereket készítünk. Nagyon szép az üzenete ennek, hiszen a gyerek és a szülő munkája egymást erősíti: a gyerek büszke, mert az ő rajza kerül a táska, neszesszer oldalára, és a szülő is az, mert gyermekének a rajza még jövedelmet is termel a családnak.

  12 kép

Forrás: L. Ritók Nóra

Az eredmények látványosak: minden évben vannak olyan gyerekek, akik szakirányú művészeti középiskolában tanulnak tovább. Jellemzően nem a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek csoportjából kerülnek ki a továbbtanulók, hiszen az érettségit adó középiskolák általában messze vannak. De ők is kapnak itt olyan tartást, amelynek birtokában jobb életminőséget tudnak kimunkálni maguknak. Az Igazgyöngy Alapítvány próbálja tartani velük a kapcsolatot, hogy lássa, tudnak-e szakmát szerezni, elhelyezkednek, lakhatást szereznek-e, vagy ugyanazt a kört futják be újra, mint a szüleik.

– Nagyon jók a tapasztalataink – mondja Ritók Nóra. – Úgy látjuk, hogy a képzésünkbe tartósan bekapcsolódott gyerekekben felelősebb, a környezetükkel jobban együttműködő viszonyulás alakul ki a jövőjükhöz. Nagyon büszkék vagyunk arra, hogy van több olyan volt tanítványunk is, akit már kollégaként üdvözölhetünk itt.

Az állami intézményeket fenntartó tankerülettel együttműködésben az úgynevezett hármas fókuszú vizuális nevelést – az Igazgyöngy hátránykompenzálással és a szociális készségek fejlesztésével kombinált speciális módszerét – három éve elkezdték az állami általános iskolák módszertanába is beemelni. Egy most zajló program keretében – a képzőművészeti egyetemmel közösen – hat héten keresztül arra képezik a tanítókat, hogyan lehet ezt a közoktatás keretei közt is alkalmazni. Az Igazgyöngy munkatársai sokszor kapnak meghívásokat tantestületektől, tankerületektől, hogy tartsanak előadásokat, képzéseket. A határon túli magyarok körében is nagyon népszerű a módszer, számos külhoni iskola növendékei nyertek nemzetközi gyerekrajz-pályázatokon ezzel a módszerrel. Norvégia Olaszország Nagy-Britannia intézményei közül azok érdeklődnek a módszer iránt, amelyek a bevándorló családok gyerekeinek integrációjában szeretnék használni a művészeti nevelést. Ritók Nóra szerint a hármas fókuszú vizuális nevelés metodikája más tantárgyakra is átvihető volna – ennek kidolgozása lesz az Igazgyöngy fejlődésében a következő korszak.

Címlapfotó forrása: L. Ritók Nóra

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!