Mindentől meg akarják óvni a gyereket, ami küzdelmet igényel

Iskolai előkészítő, bejutás a legjobb iskolába, kitűnő bizonyítvány, majd sikeres felvételi egy újabb szuper iskolába, hamarosan pedig nyelvvizsga. Hosszú lenne a lista, ha a legtöbb szülői elvárást fel akarnánk sorolni. Sok szülő maximalista, miközben félti a gyerekét minden kudarctól. Nincs ebben némi ellentmondás? Egyáltalán, mi mindentől féltjük feleslegesen a gyereket? És miért jó, ha megtapasztalja, hogy mit jelent a kudarc? Winkler Márta válaszolt kérdéseinkre. Vele készült interjúsorozatunk 6. része.

2018.10.12 Bakóczy Szilvia

Korábbi beszélgetéseinkben már szóba került, hogy a szülők hajlamosak túlfélteni a gyereküket, mert azt gondolják, hogy meg kell őket óvniuk minden kudarctól. Legyen az egy hármas, egy „rosszabb” szereplés, vagy bármi, ami a tökéletes teljesítmény hiányára utal.

Így van, nem véletlenül hoztam szóba én is, mert meggyőződésem, hogy ki kell bírnia szülőnek is, gyereknek is, hogy nem megy mindig minden jól, és nem megy minden azonnal. A világ legtermészetesebb dolga, hogy például néha kapnak egy-egy rosszabb jegyet. Az is gyakori, hogy szülő is, gyerek is rosszkedvű, mert csak egy ötös hiányzott a kitűnő bizonyítványhoz. Sok kollégám ezért hajlik rá, hogy megadja az ötöst abból a tantárgyból is, amiből csak négyes volt a gyerek tudása. Én ezzel messze nem értek egyet. Ilyenkor ugyanis nem mond igazat a tanár sem neki, sem annak, akinek a valódi tudását ötösre értékelte.

A tökéletességre való törekvést tendenciózusnak érzi a szülők részéről?

Igen. Pedig sok helyen, például az amerikai szakirodalomban már egészen komolyan beszélnek róla, hogy mennyi kárt okozunk ezzel a gyerekeknek. Vekerdy Tamásnak sem olvastam még olyan indulatos könyvét, mint a legutóbbit, ami többek között ezzel a témával foglalkozik. Mert hogyan reagál a szülő, ha kudarc éri a gyereket? Keményen nekimegy. Nem azt kérdezi, hogy mi történt, mit tudsz tenni, hogy javíts. Hanem azonnal szidja a tanárt, vagy a gyereket. Elfelejti, hogy mindenben minták vagyunk, stílusban is, gorombaságban is, tiszteletben is. Ha egy szülő nem tiszteli a tanítót, a gyereke sem fogja tisztelni. S ebből csak kára származhat mindenkinek.

Vajon csak a kudarctól akarják megóvni a szülők a gyerekeket?

Mindentől meg akarják óvni, ami küzdelmet igényel. Ezt a hozzáállást a kor egyik legnagyobb veszedelmének tartom. Nagyon sok szülő otthon mindenben kiszolgálja a gyerekét, közben elvárja, hogy tökéletes teljesítményt nyújtson olyan helyzetekben, legyen az sport vagy tanulás, ahol küzdenie kell. Közben pedig nem engednek a küzdelemnek szabad teret, gyakorlást, megedződést.

Régóta él egy új szokás a versenyeken. Sok helyen ma már a részvételért is érem vagy oklevél jár. Valaki a szakmában ezt hibás megközelítésnek tartja. Önnek mi erről a véleménye?

Egyetértek azzal, hogy csak azt az embert kell díjazni, aki eredményt ér el a kérdéses versenyen, hiszen ellenkező esetben csökken a többiek teljesítményének értéke, és azokat sem fogja jobb teljesítményre sarkallni, akiknek csak a részvételét díjazzák. Erről eszembe jut egy történet. Egyszer az egyik szülő azt mondta: Márta, én azt szeretném, ha a fiam nagyon jó tanuló lenne, hogy ne kelljen annyit dolgoznia, mint nekem. Ezzel sosem értettem egyet. Hogyan lehet küzdelem és munka nélkül megvalósítani önmagamat? A tanulás is részben erről szól. Arról, hogy kellő fáradozással szert teszek a tudásra, közben saját gondolataim támadnak, gyarapszik a világlátásom, gyűlnek a tapasztalataim. Mindezekkel pedig   már kiállhatok mások elé. Ez a folyamat persze nem mindig lesz tökéletes az első próbálkozásra. Sőt igen gyakran  küzdelmes is lehet, de ez így természetes.

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!