„Ha nem érzem magam jól, ha tele vagyok lelkiismeret-furdalással, abban tönkre lehet menni!” – Winkler Márta a tanárok kiégéséről

Kevesen vannak, akik régóta emberekkel foglalkoznak, és nem ismerik közelről a kiégést. Németországban a burnout-szindrómát tíz éve egyenesen népbetegségnek nyilvánították. A tanárok köztudottan a legveszélyeztetettebb célcsoportok egyikét jelentik. De vajon mi a véleménye minderről annak, aki egész életét a gyerekeknek és a pedagógiának szentelte? Aki szerint annál nagyobb öröm, mint gyerekekkel dolgozni, nemigen képzelhető el. Winkler Mártát kérdeztük a kiégésről, illetve annak megelőzéséről. Interjúsorozatunk 5. része. Szelezsánné E. Dóra a 2015/2016-os tanév kezdetén készült kutatása során, nyolcvanhárom – többségében – évtizedek óta tanító pedagógust kérdezett meg a kiégéssel kapcsolatban. A válaszokból kiderült, hogy a tanárok több mint fele gyakran érzi magát kimerültnek, fáradtnak. Meglepi önt ez a kutatási eredmény?

2018.12.28 Bakóczy Szilvia

Egyfelől igen, másfelől nem. Nehezen tudom elképzelni, hogy a munkáját hivatásként gyakorló nevelő a gyerekek mellett kiéghet. Ugyanakkor valóban nagyon túlterheltek a tanárok. Nemcsak a magas óraszámok miatt, hanem azért is, mert túlzott adminisztrációs terheket rónak rájuk. Nem lenne szabad mindennek kitenni a pedagógusokat. Pihenten és jókedvűen kellene tudniuk felkészülni a másnapi óráikra. Persze őszintén kell beszélni arról is, hogy mindig is voltak kollégák, akik nem akartak elmélyülni a nevelőmunkában, a gyerekek igazi megismerésében. Akiket nem foglalkoztatott, hogy kik ülnek előttük, és hogy valójában mi iránt is érdeklődnek. Akit ez nem érdekel, az eredménytelen lesz az iskolában, egy idő után pedig elfásul. Hosszú távon mindez pedig azt fogja eredményezni, hogy türelmetlen lesz a gyerekekkel.

 

Aki úgy érzi, hogy a helyén van, nehezebben ég ki, mint a pályát tévesztett ember?

Igen, ez így természetes. Ha nem érzem magam jól, ha tele vagyok lelkiismeret-furdalással, abban tönkre lehet menni, hiszen akkor nem öröm számomra, amit nap mint nap csinálok. Pedig ezen a pályán rengeteg az öröm lehetősége. Gondoljon csak bele, milyen érzés az, ha egy kisgyerek megnyílik, tenni akar, majd egyre inkább megérik a folyamatos tevékenykedésre. Ötleteket, új gondolatokat hoz ő maga is, és másnap is örömmel, bizalommal jön az iskolába. Ezektől az élményektől szinte repülni lehet, így az egész iskolát igazi kincsesbányának, örömforrásnak látja diák és nevelő egyaránt.

 

A fokozott és rendszeres megterhelés, a másokra irányuló folyamatos intenzív figyelem, az érzelmi problémák és a felgyülemlett fizikai fáradtság azoknál is kiégéshez vezet, akik amúgy erre a pályára születtek.

Egyértelmű, hogy testileg is, lelkileg is edzenünk, rendszeresen ápolnunk kell magunkat. Hiszen, ha én nem bánok jól magammal, akkor hosszú távon másokkal is nehéz lesz jól bánnom. De mondja meg nekem, van olyan ember, akinek nem kell törődnie magával, miközben komoly energiát fektet a munkájába? Akinek nincs szüksége arra, hogy lelkileg is, testileg, sőt szellemilegis jól bírja a munkát? A személyiségünket kell karban tartani, ez nem is lehet kérdés.

 

Ezzel valószínűleg mindenki egyetért. Elvben legalábbis. A gyakorlatban azonban ez sokszor nagyon nehezen megvalósítható, hiszen nagymértékben függ attól, mennyi szabadidőnk jut magunkra.

Igaza van. Rengeteget számít, hogy mennyire vagyunk fegyelmezettek, erős akaratúak. Nekem a mozgás igen sokat segített abban, hogy erős maradjak. A számomra szükséges alvás idejét is igyekeztem betartani, hogy a fáradtságomnak nehogy a gyerekek vallják kárát. A magam részéről a feleslegesnek tartott adminisztrációt pedig – mivel kifejezetten nehezményeztem –, leegyszerűsítettem vagy elutasítottam. Sokkal fontosabb dolgom volt ugyanis, maga a gyerek. Az ő érdekükben kellene csökkenteni a felesleges kimutatások tömkelegét. Ha pedig ez nem történik meg, a tanároknak kellene felemelniük a szavukat. Hiszen ha a tanórákon kívül bármilyen címen az iskolában töltik minden hasznos idejüket, amelyet az egészségükre, a tanítványaik kívánságainak megfelelő színes gyűjtő-munkára fordíthatnának, méltán következhetne be lelki, szellemi és testi elfáradásuk.

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!