Mi van a hónap 20. napja után?

Miként osszuk be azt, ami nincs? – ez az alapdilemma egy szegény családban. Sokan mesterei a „nincsből” való zsonglőrködésnek, mások eléldegélnek a kevésből, egészen addig, míg váratlan kiadás közbe nem jön. És vannak a tücsök természetűek, akik hó elején muzsikálnak, hó végén kölcsönkérnek – ha van kitől. Bonyolult, soktényezős logikája és pszichológiája van a szegények pénzgazdálkodásának.

2019.03.13 Mihalicz Csilla

Lehet iskolában is tanulni a pénzgazdálkodást, de alapvetően otthon ragad ránk észrevétlen ez a tudás. Nehezebb a dolga annak, akinek nincs családi mintája, illetve a „nem-gazdálkodást” tanulja el. Amúgy nem nagy dolgokat kell hozzá tudni, számolni is csak alapszinten. A leglényegesebb eleme: a kultúra – az, hogy a közegben, ami körülvesz, miként tekintenek a munkára, a jövedelemre, az elérhető és az elérhetetlen javakra, a fontos és másodlagos fontosságú igényekre.

Egy kialakult rossz gyakorlat megváltoztatása egy adott közegben akkor lehetséges, ha megváltozik a kultúra, az értékrend. Ennek országos hírűvé lett példája a baranyai Cserdi. Pár éve személyesen is láttam, hogy polgármestere, Bogdán László miként neveli népét a pénzzel való gazdálkodásra. A szemléletformás részeként a közmunkások szokásos reggeli napindítóján körbeültette az embereit, és a terem közepére kiborította a környékbeli kukákból összegyűjtött szemetet. Beletérdelt a közepébe, és termékenként különválogatta a csomagolásokat. Lett egy csipsz-csoki-keksz kupac, egy az alkoholos és egy a dohányos műfajban – ezek alkották a hulladékdomb legnagyobb részét. Egy embert megbízott azzal, hogy húzza a strigulákat. Így szembesítette lesütött szemű népét azzal, mennyi pénzt költenek ártalmas, illetve haszontalan dolgokra. Majd a két kezével visszahányta a zsákokba a hulladékot, nem engedte senkinek, hogy segítsen.

Bogdán megválasztása előtt a csaknem teljesen romák lakta négyszáz fős falu rajta volt a bűnözés tekintetében legfertőzöttebb TOP 10 település listáján. Az eltelt évtizedben azonban a csodák birodalmává változott, ahol a gyerekek továbbtanulnak, ahol biogazdálkodás folyik a közös földeken, ahol mindenki dolgozik, ahol a megtermelt javakból nemcsak megélnek, de a feleslegből segítik más települések szegényeit is. Ez is a sztereotípiák lebontása miatt fontos – ami Bogdán fő törekvése –, hogy az egész ország lássa a híradókban, hogy a romák nem lopnak, hanem adakoznak.

A „cserdi csodához” nem kellett más, csak egy ember. Egy közülük való, aki mindent tud róluk, kíméletlenül szókimondó és hiteles, és aki bírja a sárdobálást is. Cserdi radikális átalakításának csodájára járt a sajtó, és Bogdán tevékenysége olyannyira közismert lett, hogy 2015-ben megválasztották Magyarország tehetséggondozó nagykövetének. Ezzel együtt is megmaradt prófétának a maga falujában. Sikerét ő maga a személyes példamutatással magyarázza.

„Fölnyílt a szemem, és azóta próbálom másokét is fölnyitni”

Egészen más stílusban, másfajta habitussal ez a titka a Somogy megyei Öreglakhoz tartozó Barátihegy kisebbségi roma önkormányzati vezetőjének, Kolompár Istvánnak is. Barátihegy eredményei nem annyira látványosak, mint cserdié, de igen jelentősek. Az emberek 85–90 százaléka dolgozik – 10 éve ez az arány még fordított volt. Kellett hozzá ott is egy polgármester, Maczucza Miklós, aki nem megbélyegezni és kirekeszteni akarta a romákat, hanem integrálni. És kell hozzá még Kolompár István mellé néhány igaz ember, akik folyamatosan dolgoznak a kultúra átalakításán.

Öreglak az ország több száz „leghátrányosabb helyzetű” településének egyike. Az 1600 fős falu mindössze 15 kilométerre van a Balatontól, de egészen más világ. Valaha virágzott itt a mezőgazdaság, és a rendszerváltásig meg is éltek belőle az emberek. Öreglakhoz tartozik az egykor önálló település, Barátihegy, ahová egyre inkább roma családok kezdtek betelepülni. Többségük – a romák 90-100 százaléka – pár éve még munkanélküli volt, a szegénységi küszöb alatt élt, fő bevételük a családi pótlék volt. A gyerekek kétharmada halmozottan hátrányos helyzetű, mindkét szülőjük legfeljebb nyolc osztályt végzett. Lakói – romák és nem romák egyaránt – mind szegények többé-kevésbé, az itt-ott engedély nélkül fölhúzott egyszerű házakban próbálnak megélni, ahogyan éppen tudnak. Csatorna, vezetékes ivóvíz nincs.

Az, hogy a cigánytelep elszórtan álló házainak lakói elkezdtek közösségként működni, magukra és a lehetőségeikre másképp tekinteni, jórészt Kolompár Istvánnak köszönhető, aki 22 éve telepedett le Barátihegyen. Az ő élete pedig akkor változott meg, amikor megszületett – ahogy ő fogalmaz – a „beteges kisfia”, 18 évvel ezelőtt.

– Amikor megtudtam, hogy a fiam örök életére szellemi fogyatékos marad, nagyon sokáig keseregtem. Nehéz volt elfogadnom, hogy ez az Úristen akarata. Akkor változott meg bennem valami, amikor Herczeg Pista bácsival elkezdtem beszélgetni – ő itt az erdész. Egyszer megkérdeztem tőle: „Hogyan lehet boldogulni az életben?”. Sok mindent mondott akkor, aztán adott egy könyvet. Az volt a címe: A titok. Akkor felnyílt a szemem, és azóta próbálom másokét is fölnyitni. Minden reggel, mikor összegyűjtöm az embereket közmunkára, idézek nekik a Bibliából, és mesélek arról, hogyan tudtam én a hit által elfogadni a nehézségeket, és új életet kezdeni. Mert ezzel kezdődik a változás, hogy az ember fejében rend lesz, és elfogadja a sorsát. Nehéz dolgom volt itt Barátiban, sokat kellett beszélgetnem az emberekkel ahhoz, hogy idáig eljussunk.

Hallgatnak rám abban is, hogyan jöjjenek ki a kis pénzükből. Meg kell mondanom, mert ez az igazság, hogy nagyon kevés a pénz. Az átlagosan hat–nyolc tagú családokban általában egy kereső van, aki 55 000 Ft-ot visz haza, és még kapnak családi pótlékot (az összege egy gyermek után 12.200, kettő után 13.300, három vagy több gyermek után 16.000 forint gyerekenként – a szerk.). Egy négygyermekes családnak tehát 120–130 ezer Ft-ból kell kijönnie havonta. A rezsi 20 ezer, a többit kell beosztani. Sajnos van pár család, akikkel nem lehet boldogulni. De én azoknak örülök, akiket sikerült rávennem, hogy bízzanak bennem, próbálják ki azt az utat, amit ajánlok. Elbeszélgettem velük arról, hogyan osztom be én a kis pénzemet. Mi négyen vagyunk, a feleségem a beteges kisfiamat gondozza, és 130 000 Ft-ból élünk. Elmondtam nekik, hogy én úgy csinálom, hogy befizetem a csekkeket, aztán fogok egy papírt, fölírom, hogy mennyi kell kajára, mennyi gyógyszerre, rezsire, a fennmaradó összeget pedig beteszem a fiókba tartaléknak. Hó elején elmegyünk egy nagyobb boltba, és bevásárolunk egész hónapra való élelmiszert. Nagyon sokan hallgattak rám, és most már be tudják osztani a pénzüket, legalábbis huszadikáig. Onnantól már problémák vannak. Akkor azt tudják csinálni, hogy elmennek az önkormányzathoz, meg elmennek maszekba hétvégén. Nyáron nyilván több a munka, de azért ilyenkor is akad fahordás, hasogatás Öreglakon meg a közelben. A romákra amúgy eléggé jellemző volt a máról holnapra élés, a mai napig is van néhány család, akik így gondolkodnak. Sörözgetnek a kocsma előtt, és ha szólok, hogy inkább másra költsék a pénzt, van, amelyik nekem jön, hogy „miért nem a saját dolgommal foglalkozom?”.

És mi van a hónap 20. napja után?

A nagyon csekély jövedelemből élő családok bevételei több forrásból származnak: az állandó- vagy részmunkaidős illetve a közfoglalkoztatásból származó jövedelem mellett vannak alkalmi munkák, szociális juttatások, valamint gyűjtögetésből származó javak. Ezekkel épp a változékonyságuk miatt nehéz gazdálkodni – nem a képességeken, hanem azon múlik, van-e mit beosztani. Ha valami beesik vagy kiesik, rögtönözni kell. A szociológiában „filléres gazdaságnak” nevezett szegény családok pénzkezelésére jellemző, hogy gyakran folyamodnak kis léptékű kölcsönökhöz, illetve, hogy a kevés kis pénzből való „zsonglőrködés” erős kapcsolati függőségen alapul. A mozgóárusok, helyi boltosok által nyújtott hitelek az egyik oldalon a túlélést segítik, a másikon az árus vevőkörének stabilizálását. Igaz, ezek jóval drágábban adják portékáikat, de mivel hitelre, és utazási költség nélkül lehet tőlük vásárolni, mégis megéri. Tipikus példája ez annak, miért drágább az élet a szegényeknek. A kapcsolati egymásra utaltság a szomszédokra is kiterjed, annak logikája mentén, hogy „ha én adok ma neked, te adsz holnap nekem, illetve adok ma is, meg holnap is, ha holnapután biztosan megadod”. A rendszer instabil, ugyanakkor sokoldalú és találékony, gyorsan alkalmazkodik a változó gazdasági, társadalmi környezethez, fejti ki tanulmányában a szegényekre jellemző pénzügyi működés elveit Gosztonyi Márton szociológus.

Az Európai Uniós támogatással futó Gyermekesély program keretében Husz Ildikó és Marozsán Csilla azt kutatta 2014-ben, miként gazdálkodnak az élelmiszerrel a szegény családok. „A drága helyi kisboltokban általában nem is lehet kapni megfelelő alapanyagokat, és a nagyobb bevásárlás költségesebb, hisz távolabbra kell utazni. Előfordul olyan eset is, amikor a családok nem tudják jól beosztani a pénzüket, a vágyott egészségtelen ételeket vásárolják, vagy egyoldalú ételeket esznek, mert nem tudnak a rendelkezésre álló alapanyagokból változatosan főzni. A pénz beosztását nehezíti az a hagyományos elvárás is, hogy mindennap hús legyen az asztalon. (…) A hónap vége felé jön el az élelmiszer-uzsora ideje, amikor a bolti ár háromszorosáért vásárolhat általában két–három család a „kölcsönadó” hűtőjéből élelmiszereket. Ezek az illegális „boltok” egyszerre sodorják végeláthatatlan adósságspirálba, és egyben mentik meg aktuálisan az éhezéssel veszélyeztetett szegény családokat.”

„Menjél, próbáld őket megváltoztatni!”

Kolompár István szerint Barátihegyen, ha volt is – de szerinte nem volt –, most biztosan nincs „kamatos pénz” (így nevezik az uzsorakamatra kapható „gyorssegélyt”). A legtöbben hallgatnak rá, és a helyes úton próbálnak maradni, mondja.

– A romák mindig is vallásos emberek voltak, és mivel nekem magamnak is nagyon sokat segített a hitem, próbáltam ezt átadni nekik, és elmagyarázni, hogy az Úristen mindig ad, csak kérni kell tőle. Nem pénzt ad, hanem lehetőséget, de ezért nekünk is tenni kell. Ezeket mindennap elmondom, és nagyon örülök, amikor látom, hogy abban a kis parkban, amit én építettem a testvéreimmel, ott vannak a Szűz Máriánál, és imádkoznak az emberek. Együtt újítottuk föl a kis templomunkat is, hétvégeken, esténként – majdnem az egész falut be tudtam vonni. 2016 decemberében adtuk át, a karácsonyi misét már ott tartottuk. Azért hallgatnak rám, mert tudják, hogy én mindig jót akarok és segítek nekik. Rávettem őket, hogy kertet műveljenek, állatokat tartsanak. Fel szoktam szántani a kertjüket, és megmutatom, hogyan kell gazdálkodni. Télire bevisszük a pincébe a zöldségeket, akik állatokat tartanak, azoknak van tojás, hús is. Persze nem mindennap, és luxus kajákra nem jut, az biztos. Mi is elsejétől huszadikáig ugyanazt esszük otthon, a legolcsóbb ételeket főzi az asszony: krumplis tésztát, tökfőzeléket… Nem kell 5000 Ft-ból főzni, ha jól lehet lakni 1500-ból is. Húst heti kétszer eszünk. A fennmaradó napokon tésztaféléket meg zöldségeket, amit a kertünkben megtermeltünk. Amikor megválasztottak Barátiban, a polgármester úr rám bízta a falut, hogy boldoguljak. Én ezt azért tudtam megtenni, mert szerencsés vagyok, hogy ilyen feleségem van, aki azt mondta: „Menjél, próbáld őket megváltoztatni!” Ha a feleségem, a polgármester úr, meg az erdész úr nem támogat, akkor ez nem sikerült volna. Az első év arra ment rá, hogy jó kapcsolatokat alakítsak ki az önkormányzati dolgozókkal, a jegyzőasszonnyal, a környező településeken élő roma vezetőkkel, a gyámhivatallal, a védőnővel. A polgármester úrtól mindig kapunk alapanyagokat kis javításokra, a házak megerősítésére, aztán mi magunk megcsináljuk, amit kell. Van közös kertünk, a munkát és a terményt is elosztjuk. Látom, hogy az emberek is akarják, hogy jussunk előbbre, és ez nekem is erőt ad. Azt szeretném, hogy ezt a települést kiemeljük a szegénységből, és egy kis mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkozó közösséget hozhassunk létre. Most még nagyon szegények az emberek, de olyan családot nem tudok mondani, ahol nincs mit enni. Persze hónap végén mindenkinek probléma a betevő falat, nekem is. De mindig megoldjuk valahogy.

Címlapkép: istock / JackF

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!