Agyi jutalmazó központ – az öröm kémiája

Boldogság, öröm, eufória… kellemes, mindenki által folyamatosan vágyott állapotok. Kellemesek, és egyben rejtélyesek. Mert bár általában tudjuk mihez kötni, mitől vagyunk épp jó kedvűek, azzal kevesen vannak tisztában, hogy mi történik eközben a testünkben. Igen, a testünkben, mert noha az eredmény egy lelki jelenség, az egész a biokémiával kezdődik.

2018.04.20 KZ

Mi történik az agyban jó érzések esetén?

Középagy: mindennek a forrása ez a kulcsfontosságú, apró terület a szervezetünkben, ami annyi mindent meghatároz. Hangulatot, jó és rossz érzeteket, motivációt. Itt működik a mezolimbikus pálya, amihez a kellemes érzetek, az ösztönös magatartás, a jutalmazás és a függőségek kialakulása is kapcsolható. Laikus nyelven úgy is hívják ezt a rendszert: jutalmazási központ (nucleus accumbens).

Működtetői pedig mindazok az anyagok, amelyek kémiai szinten befolyásolják a lelkiállapotunkat: a dopamin, a szerotonin és az endorfin, vagyis olyan hormonok, amelyek neurotranszmitteri (vagyis ingerületátvivő-szállító) szerepet töltenek be az idegrendszerünkben. Ezek a mikrovegyületek aktiválják a dopaminreceptorokat, és váltják ki ezzel a jó érzést bennünk, miközben egy-egy kellemes tevékenységet végzünk.

„Boldogságérzettel jutalmaznak, ezért nevezik őket a köznyelvben boldogsághormonnak. Ezek a vegyületek az okai annak, ha valamit újra és újra csinálni, érezni, átélni vágyunk.”

Ezek szerint, ha jólesik egy étel, ha kellemes mozgást végzünk, ha örömmel tölt el minket egy jó zene hallgatása… vagy ha szerelmesek vagyunk, az mind-mind csak kémiai reakció? Ha mesterséges körülmények között azonos mennyiségű hormont adagolunk két személynek, akkor a következő pillanatban ugyanazt fogják érezni? Vagyis egyszerű gépek lennénk?

Igen is, meg nem is. Tény, hogy kémiai anyagokkal befolyásolható a hangulatunk – ennek igazolásához elég, ha az alkoholra, a drogra vagy épp az antidepresszánsokra gondolunk – ugyanakkor személyes, sőt genetikai faktorok is közrejátszanak abban, hogy az egyik embernek kevesebb inger is elég a boldogsághoz, a másik viszont szüntelenül feszegeti a határokat. Valakit az motivál, ha nyelveket tanulhat, más sziklát mászik, vagy épp leissza magát: széles a spektrum örömforrásokból. De lássuk, pontosan milyen vegyületek hogyan hatnak ránk ilyenkor!

Hozzávalók, amiből az agyad a legütősebb koktélt keveri

A dopaminnak elsődlegesen a mozgáskoordinációban, motiváltságban, a függőség kialakulásában és a munkamemóriában van szerepe (látszólag igen különböző dolgokban). Tágítja a verőereket, az agy, a vese, a máj ereit. Fokozza a szívizom összehúzódásait, de a vizeletkiválasztást is. Mindettől tettre késznek, izgatottnak, feldobottnak érezzük magunkat.

Ez a hormon mindig aktiválódik, amikor pozitív hatás ér minket, legyen az étkezés, szex vagy épp kábítószer-használat. A dopamin élvezetet generál és ezzel motiválja a személyt bizonyos cselekedetek végrehajtására. A cél: több és még több dopaminhoz jutni.

Szintén neurotranszmitterként működik a szerotonin, amelyet a központi idegrendszer és a bélrendszer állít elő. Ez az elemi anyag felelős a különféle tudatállapotokért, az eufóriáért, a kényelemérzetért, de még az empátiáért is. Nemcsak a hangulatot szabályozza, de a testhőmérsékletet, az étvágyat vagy az alvást is!

Az endorfin a következő „barátunk”, agyalapi mirigyünkben és a hipotalamuszban termelődik. Fűszeres ételek fogyasztása, meditáció, nevetés, orgazmus, csokoládé, napsütés: csak néhány dolog, aminek hatására megindul a termelődése. De nemcsak jó érzeteket köthetünk hozzá, hiszen jó és rossz izgalmi állapotban, például fájdalomérzet vagy stressz megjelenése esetén egyaránt felszabadul idegsejtjeinkből. Ennek a magyarázata egyfajta fordított jutalmazás: az endorfinok ilyenkor megakadályozzák az idegsejteket abban, hogy továbbítsák a fájdalomingert. Ez a magyarázata annak a jelenségnek, amikor látjuk, hogy valaki komoly sérülést szenvedett, mégis fel akar állni, és a saját lábán hazamenni: egyszerűen nem érzi a károsodást.

Ha megfigyeljük a maratoni futókat, azt látjuk, hogy az extrém és monoton terhelés mellett elképesztően hosszú ideig képesek mozgásban maradni, teljesen kihajtva magukat. A célszalagnál aztán sokszor összeesnek – mosollyal az arcukon. A magyarázat szintén az endorfin: amennyiben a terhelés átlép egy bizonyos határt, megkezdődik ezen anyag termelése, és az ember nem érzi a saját határait többé. (De szülés esetén is ez az anyag tompítja a fájdalmat.) Ha még azt is hozzátesszük, hogy az endorfin erősíti az immunrendszert, csökkenti a stresszt és lassítja az öregedést, akkor végképp azt mondhatjuk, hogy egyfajta életelixírről, áldásos „csodaszerről” van szó.

Mindennapi élvezeteink

Ön minek örül jobban? A kedvenc édességének, vagy egy intim együttlétnek a kedvesével? Egy szép ajándéknak, vagy egy jó futásnak a szabad levegőn? Jó lenne tudni, vajon melyik konkrét tevékenység mennyire tud boldoggá tenni minket – vagyis melyik nyomán mennyi „boldogsághormon” szabadul fel. A tudomány sajnos még nem képes mérni ezt. Történtek kutatások, amelyek a vérplazma endorfinszintjét próbálták meghatározni, illetve állatkísérletek is zajlottak, de humán vonatkozásban senki nem mond biztosat, kénytelenek vagyunk tehát gyakorlati megfigyeléseinkre hagyatkozni. Azt máris könnyen beláthatjuk, hogy mindenkit más tesz boldoggá – és bizony eltérő mértékben.

„Az ember szereti azt hinni, hogy saját maga irányítja a cselekedeteit, sőt, a vágyait is kordában tudja tartani. Valójában azonban a vágyaink aszerint alakulnak, hogy korábban milyen élmények szabadítottak fel bennünk örömérzetet generáló hormonokat."

Nagyon sok ilyen élményről kiderült már, hogy nemcsak pszichésen, de fizikálisan is addiktív – épp a fenti összefüggéseknek köszönhetően. Lássunk néhány példát!

Cukor

Látszólag csak egy ártalmatlan, édeskés anyag. Ám meglepően sokan vannak, akik akár egy tábla csokoládét is elfogyasztanak naponta, és ami még inkább figyelmeztető jel: jutalmazásra, vigasztalásra használják az édességet. Nos, a cukor ugyanazokat a kémiai változásokat indítja be az agyban, mint a kábítószer, amennyiben nem vigyázunk vele, és fogékonyak vagyunk a függőségre: „Nagy mennyiségű cukros víz bevitele viselkedésváltozást, és akár neurokémiai módosulásokat is okozhat, amelyek hasonlítanak azokhoz a változásokhoz, amikor valaki kábítószert fogyaszt. A kísérleti állatok elvonási tüneteket mutatnak ilyenkor, sőt, olyan hosszú távú hatásokat, mint a sóvárgás – írja kísérleteiről Bat Hoebel pszichológus (Princeton Egyetem). Kutatása során a patkányoktól megvonták az ételt, majd nagy mennyiségű cukrot kaptak. Ez minden alkalommal dopamin rohamszerű kibocsátását okozta az agy jutalmazó központjában. (Forrás: Medipress).

Új dolgok tanulása

Ha új szavakat tanulunk, ugyanaz az agyterületünk aktiválódik, mint amikor finomat eszünk, vagy szerencsejátékban veszünk részt. Haller József biológus vázolta a Kossuth Rádió Szonda című műsorában a kísérletet: ennek során új szavakat tanítottak meg a résztvevőknek, amelyeket egy későbbi időpontban felismertettek velük. Amikor a szófelismerés sikeres volt, az agy jutalmazásos idegpályáin aktivációt figyeltek meg. Haller József szerint az agy „gondoskodik” arról, hogy a beszédértés és önjutalmazási rendszerünk között kapcsolat legyen, vagyis létrejöjjön a visszacsatolás, és kedvünk legyen legközelebb is tanulni.

Zene

Mindegy, hogy rockzenéről vagy klasszikusokról van szó, bizony a zenehallgatást is ugyanazért szeretjük, mint, mondjuk, azt, ha váratlanul pénzhez jutunk: jutalmazó vegyület szabadul fel bennünk. Egy kanadai tanulmány szerint az agyban keletkező dopaminnak köszönhető, hogy előre megérzünk egy borzongató zenei pillanatot, és abban is, hogy boldoggá tesz minket, amikor a csúcs bekövetkezik. Előbbi esetben az első agyterület aktiválódik, a másodikban az úgynevezett limbikus rendszer (Forrás: Nature Neuroscience).

Junk food

Szegény kísérleti patkányoknak nincs könnyű dolguk. A Scripps Kutatóintézet munkatársai Paul Johnson vezetésével például rengeteg hamburgert, szalonnát és süteményt halmoztak fel számukra, de csak a rágcsálók egy csoportjának adtak belőle, miközben a másikat csupa számukra megfelelő eleséggel kínálták. Nem meglepő: az első csapat tagjai nem tudták abbahagyni az evést, és igen hamar jelentősen elhíztak. Ezt követően elektródákkal stimulálták a patkányok agyának jutalmazó központját: az állatok egy mókuskereket hajtva érhettek el izgalmi állapotot. Az igazán érdekes rész ekkor következett be: a gyorsételekkel etetett állatoknál hosszabb ideig tartott, míg a jutalmazó központ működni kezdett, vagyis emelkedett az ingerküszöbük, így több impulzusra volt szükségük a boldogsághoz.

Internet

Az American Psychiatric Association kongresszusán mutatták be azt a kísérletet, amellyel sikerült igazolni, hogy netfüggőknél és online szerencsejáték-függőknél, jellegzetes agyi eltérések fedezhetők fel. Félelmetes dolog ez: arra utal, hogy nemcsak viselkedésünk változik meg, ha bármilyen örömforrástól függeni kezdünk, hanem maguk az agy struktúrái is. A jutalmazási központ úgynevezett. perfúziója fokozódik, míg más agyi régiók vérátáramlása csökken. Kiderült az is, hogy a rendszeres internethasználat az agyi dopamintranszporter-molekulák számát csökkenti, aminek következtében elhúzódik a neuronok stimulációja. Az eredmény: eufórikus hatás, ami csak megerősíti a további nethasználatot.

Alkotás

Gyönyörködünk, ha egy szép festményt látunk. Ennél már csak az okoz nagyobb örömet, ha magunk hozunk létre valamit, például rajzolgatunk vagy színezünk. A Drexel Egyetem kutatócsoportja igazolta, hogy teljesen mindegy, milyen lesz a végeredmény, a művészeti tevékenység önmagában nyugtat és boldoggá tesz – ezt agyi képalkotó vizsgálatokkal is megerősítették, szkennelve az aktív agyi területeket, illetve észlelve a fokozódó véráramlást. (Forrás: ScienceDaily)

Mesterséges ajzószerek

A dopaminerg pályáról már beszéltünk. Nos, ez az a működés, amely lecsökken drogfüggőség esetén. Ez a magyarázata annak, hogy a normálisnak tartott, hétköznapi élvezetforrások már kevésnek bizonyulnak bármiféle hatás kiváltásához: képtelenek aktiválni a jutalmazó agyi pályarendszert. Az alapállapot innentől a depresszió, a beszűkülés, a kedvtelenség lesz. Ahhoz, hogy ebből kimozduljon az illető, drog kell. Majd még több drog.

Egy Maria Ellgren által vezetett svéd kutatócsoport rágcsálóknak adagolt kannabiszt (THC-oldatot), majd heroint. Amikor megvizsgálták agyukat, azt látták, hogy változások történtek a jutalmazó központ területén: az opioid-receptorok sűrűbben fordultak elő. Ezáltal bebizonyosodott, hogy a korai drogfogyasztás biológiai változásokat is maga után von, és ettől fokozódik a hajlam a függőségre (Forás: www.nature.com).

„A függőséget okozó szerek, mint ismert, az agyi jutalmazó rendszert veszik célba” – magyarázza Katona István neurobiológus. „Akik kevésbé hajlamosak a függőségekre, azoknál e jutalmazó rendszert jobban kordában tartja egy, az elülső homloklebenyből jövő kontroll. A jutalmazó rendszer egyik fő területének, a nucleus accumbensnek az idegsejtjeit és a prefrontális kérget – a homloklebeny elülső részét – ugyanis összeköti egy pálya. Nos, ez az, ami a szenvedélybetegségre hajlamos embereknél nem működik kellőképpen. Ebben pedig a túl sok belső kannabinoid lehet a ludas, ami a kontrolláló pálya szinapszisainak hosszú távú gyengüléséhez vezet. Ez a long term depression, röviden LTD jelensége. Mindezt egy bizonyos génváltozattal kapcsolják össze, és akikre ez jellemző, azok számára óriási nehézséget okoz, hogy egy azonnali jutalmazó hatást előidéző anyag – vagy éppen egy igen egészségtelen étel – beviteléről lemondjanak. Még akkor is, ha tudják, hogy a hosszú távú következmények katasztrofálisak. (…) a függőséget okozó anyagok hamis memórianyomokat kódolnak bele idegrendszerünkbe, melyek segítségével rávesznek minket, hogy újra és újra használjuk őket. Az addiktív anyagok legfőbb „aljassága”, hogy minimális energiaráfordítással sokkal nagyobb eufóriát okoznak az agyban, mint a természetes eredetű jutalomforrások. Ennek oka, még jobban megemelik a dopaminszintet. (…) Ráadásul a drogok hatása az első bevétel során igen váratlanul éri az agyat. A váratlan jutalom pedig még sokkal vonzóbb, mint amire számítunk. (…) A szerhasználat gyakran és nagymértékben emeli meg a dopaminszintet. Ezt az agy úgy kompenzálja, hogy „behúzza” dopamin-receptorainak egy részét. Vagyis csökken az érzékenysége a dopaminra. Ennek köszönhető, hogy a szenvedélybeteg közömbössé válik olyan alapvető örömforrások iránt, mint az emberi kapcsolatok, a szeretet, szerelem, alkotás, hivatásbeli sikerek.” (Forrás: Magyar Tudomány, Jakabffy Éva)

Fiatalok vonzalma, felnőttek felelőssége

A jutalmazó központ egyéni különbségein túl fontos az ingerkeresési hajlam is a függővé válásban: akik nyitottak az újdonságokra és kockázatvállalóbb személyiséggel bírnak, kevésbé számolnak a hosszú távú következményekkel, azok nagyobb eséllyel próbálnak ki tudatmódosító szereket. Így könnyen megérthető, miért a fiatalok vannak a leginkább veszélyben.

Ezen kívül nagyban számít az, hogy kinek milyen konfliktusmegoldó, megküzdési stratégiái vannak (szülői minta). Akinél ezek kellően erősek, annak nem lesz szüksége mesterséges segítségekre.

Számít ugyanakkor az ingerpaletta is: milyen mennyiségű és erejű ingerforrás adott az egyén környezetében? Akinek fiatal kora óta sokféle élményt kínálnak fel, az kevésbé keres majd alternatív utakat, szélsőséges élményeket.

„Ebből a szempontból kimagasló a kisebb és nagyobb közösségek, valamint a felnőtt példaképek ereje a tinédzserek esetében, és az, hogy általuk elérhető-e elég sok, elég érdekes elfoglaltság.”

„Ez is betegség, elvileg éppen úgy, mint a csontszövet sérülésével járó lábtörés” – vallja Katona István. „Utóbbit azonban mindenki hamar felismeri magán, legalábbis a fájdalom tudatja vele, hogy segítségre van szüksége. A szenvedélybetegben viszont gyakran nem tudatosul, milyen változások indultak el idegrendszerében. Ezért is fontos a környezet kiemelt figyelme, különösen a veszélyeztetett tizenéves korosztálynál. A legtöbben fokozatosan válnak függővé, eleinte alkalmilag próbálkoznak „könnyű” drogokkal. A megelőzésnek ilyenkor még komoly lehetőségei vannak, szemben a már kialakult szenvedélybetegséggel. Ezért minden olyan törekvés, amely addiktív kémiai anyagokat népszerűsít, vagy azok fogyasztását segíti elő, rendkívüli felelőtlenségnek számít: lényegében más emberek lábának tudatos eltörése.”

 

Címlapfotó forrása: istock / joh4nn

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!