A fiam nem motivált a tanulásra

Egy kétségbeesett apuka azzal fordult hozzánk, hogy a 13 éves fia otthon kedves, segítőkész gyerek, a tanulmányi eredményei azonban sajnos nem túl jók. Nem köti le egyáltalán a tanulás, és nem hallgat a szülei nógatására, sőt, még a pénzügyi ösztönzésé sem motiválja. Nem inspiráló számára, hogy a gimnáziumi felvételi miatt jobban kellene tanulnia. Korábbi különóráit is érdeklődés hiányában hagyta abba. Szülei kétségbeesésükben tanácsot kértek, hogy menjenek-e pszichológushoz, illetve vannak-e trükkök arra vonatkozóan, hogy megszeresse a tanulást, megváltoztassa a hozzáállását vagy elmenjen egy tanfolyamra, ahol megtanítják tanulni? Olvasónk levelére Ambrózi Kata pszichológus, pedagógus válaszolt.

2018.05.15 Ambrózi Kata

Kedves Apuka!

Köszönöm, hogy jelentkezett! A leveléből úgy tűnik, csodálatos fiuk van! Látszik, hogy ő is próbálkozik, és szeretné ezt az egészet, csak valahol félúton elveszik a lelkesedése. Ez több okból is lehet.

Az a legvalószínűbb, hogy egyszerűen nem köti le őt a tananyag. Nem érdeklődik iránta, csupán azért tanul, mert „kell”. És persze, kell, ez az ő dolga most. Mi, felnőttek könnyebben belátjuk már, hogy vannak dolgok, amit muszáj megcsinálnunk – ha tetszik, ha nem –, de ez ebben a kamaszodó korban nem egyszerű. Ő ezt tudja is, de nincs rá meg a kellő motivációja. A pénz vagy más jutalmazás csupán külső motiváló erő, és csak egy darabig lehet hatásos. Akkor lesz igazi a motiváció, ha az adott célt belülről elhatározza, és ő maga akarja megvalósítani – bármilyen külső ráhatás nélkül. Ez a fajta motiváció marad meg hosszabb távon.

Az is természetes, hogy nem érdeklődik egyformán minden tárgy iránt. Ebből úgy is előnyt lehet kovácsolni, hogy megtalálják, melyik a kedvenc területe, amit a legszívesebben tanul. Ez segíteni fog a későbbiekben a pályaválasztásnál. A kedvenc tárgyakból magasabbra lehet tenni a lécet, a kevésbé kedvelteknél pedig engedékenyebbnek lenni.

Fontosnak tartom, hogy ne csak az ötösért kapjon dicséretet, hanem a tanulásba fektetett munkájáért is. Sokszor van az, hogy egy négyesért, akár hármasért többet tanul a gyerek, többet küzd, hogy megértse az anyagot, mint egy kedvenc tárgynál a potyaötösért. Ezért hiába négyes az a négyes, a gyerek sokkal többet tett érte, hogy elérje azt. Ezeket fontos észrevenni!

Ha rátalálnak a kedvenc tantárgyakra és tananyagokra, akkor a belső motiváló erő is elkezd majd mocorogni, és húzza magával a többi tárgyat is. Különbséget tud majd tenni a gyerek, hogy mi az, ami megy neki, és mire kell kicsit jobban odafigyelnie. Ettől hatékonyabbá válhat a tanulása is.

A tanulás néha sajnos tényleg nagyon unalmas és monoton. Ezt a mai gyerekek szerintem egyre nehezebben viselik. Viszont érdekesebbé tehetik különféle tanulási technikák elsajátításával. Készíthetnek gondolattérképeket, rajzoljanak vázlatot vagy tanulókártyákat, állítsanak össze kvízt, tanulják meg, mit és hogyan húzzon alá a könyvben, ami mellé rajzoljon a margóra az emlékeztetőt, sőt, gyártsanak puskát (amit nem kell persze használni), de a legjobb összefoglalók épp puskagyártás során keletkeznek. Hallottam olyan tanárokról, akik begyűjtik a puskákat dolgozat előtt, és plusz pontot lehet értük kapni, ha olyan jók. Ez csupán néhány ötlet, de ezer módon fel lehet dolgozni otthon tananyagokat. Lehet erre használni az internetet is.

A YouTube-on nagyon sok ismeretterjesztő videót találni, ami segíti a megértést, de egy-egy tananyag után különféle honlapokon is lehet kutatni. Ha tud valamennyire angolul, akkor még tágabb lesz számára a világ a neten. Nagyon jó vizuális anyagok is vannak, ezek segítik a memorizálást.

Eleinte érdemes együtt csinálni ezeket, de miután elsajátított egy technikát, már magára lehet hagyni vele, egyedül is használhatja. Lesz olyan technika, ami nem tetszik neki, de ne adják fel, találják meg, ami a fiának is sikerélményt okoz.

Az időbeosztását is meg lehet tanulni. Vegyenek egy naptárt, és vezessék bele a dolgozatok időpontjait, írják bele, mikor kell elkezdeni a tanulást. Tervezzék meg a felkészülést, akár lépésről lépésre.

Ha kiderül, hogy mit szeret a fia, és milyen munkaformában kényelmes neki készülni, az a pályaválasztást is segíteni fogja. Beszélgessenek arról is, milyen hobbijai vannak, mit szeret csinálni szabadidejében, mi az, ami örömmel tölti el őt. Próbáljanak ki akár új hobbikat. El lehet kezdeni vele beszélgetni, hogy mit csinálna szívesen felnőttként. Ez nem azt jelenti, hogy most döntsék el, hanem csak annyit, hogy kezdjenek el rajta gondolkodni. Így kirajzolódhat egy távlati cél is, hogy lássa, ez a tanulás valamikor kifizetődik majd. Ha konkrétabb a cél, ha van bármilyen elképzelés, akkor könnyebb tenni érte, mintha csak annyi lebegne a szeme előtt, hogy „gimibe kell mennem”. Arról is beszélniük kellene, hogy melyik gimit választanák? Tagozatosat? Milyen tagozatosat? Stb…

Azzal, hogy jó példát mutatnak neki, nagyon jót tesznek, biztosan meglesz a hatása, ha most még nem is látszik. Találják meg, mit szeret csinálni, keressenek mozgatórugókat. Nem lesz elsőre túl könnyű, próbálkozzanak, és a gyermeke is próbálkozzon, hozzon saját ötleteket, fogalmazza meg a saját véleményét a továbbtanulással kapcsolatban, és az lesz a legjobb, ha együtt merülnek el egy új világ felfedezésébe.

Ambrózi Kata pszichológus, pedagógus

 

Címlapfotó forrása: istock / skynesher

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!