Dr. Skita Erika

Kapcsolati hídépítő

1 kérdés Kérdezek tőle!

Talán általános iskoláig visszamenőleg tudok referenciákkal szolgálni: mindig is emberek között voltam elememben. Anyukámnak hála – aki lehetőséget biztosított erre – szinte mindig a mi házunk volt a közösség tere. Minden esemény tőlünk indult, néha egy egész tucatnyi gyerek aludt nálunk, élveztem a bizalmat és a támogatást minden területen.

Néhány kanyarral, de eljutottam ide, hogy családoknak segíthessek egyszerűbbé, örömtelibbé tenni a mindennapokat, a kommunikáció és némi szemléletváltás segítségével. Az egyetemen az egyik tanárom egy kurzuson egy gyakorlat kapcsán azt tanácsolta, hogy nekem beszédek írásával, előadásokkal, emberekkel kellene foglalkoznom. (Örök hála érte, Kriszta!)

Én meg csak néztem: hogyan foglalkozhatna ezzel valaki jogászként? Ezen a kérdésen már akkor el kellett volna gondolkodnom, amikor röviddel ezután megnyertem az országos perbeszédversenyt. Annál is inkább, mert nem a jogi cizelláltság volt kiemelkedő a beszédemben – ezt már ott és akkor is tudtam – hanem, mint beszéd volt remek. (Néha ma sem értem, hogy jutottak eszembe azok a riposztok, de sebaj, ott és akkor eszembe jutottak, ez a fő.)

Jogi diplomával Brüsszelbe vezetett az első utam, ahol először egy alapítványnál segítettem önkéntesként a brüsszeli EU-s és EU-n kívüli reménybeli munkavállalókat. Programokat, tréningeket, workshopokat szerveztem, egyeztettem, részt vettem minden programon, hogy lássam, hol lehet még javítani. Hihetetlen élmény volt! Később jogászként találtam állást, ahol szintén a kommunikációra helyeződött a hangsúly: az akkor 24 tagállam jogi szakértőit kötöttem össze a Bizottság érintett főosztályával. Írtam, telefonáltam, találkozókat szerveztem, rengeteg emberrel találkoztam, és pótolhatatlan tapasztalatokat szereztem. 2005-ben hazaköltöztünk, és megkezdődött valódi jogász életem. Nem igazán azt kaptam, amit vártam. Jobb érzés volt EMBEREKKEL kapcsolatban lenni és valóban segíteni, mint dokumentumokat fordítani, kreálni, javítani, cégeknek dolgozni… ügyvédjelöltnek lenni. Fájdalmas tapasztalat volt: ez nem nekem való.

Közben szereztem még egy diplomát és sikeresen szakvizsgáztam, de még mindig kerestem az utamat. Még pocakosan megismerkedtem a Beszélj úgy… módszerével, ami azonnal megfogott. Úgy éreztem, ez valami olyan, amit igazán jó lenne megismertetni másokkal is. Megszületett a kisfiunk, felvettem a kapcsolatot a szerzőpárossal,  megismerkedtünk, egyeztettünk, terveztünk, tanácsokat kértünk, lépésenként elkezdtük építeni azt, ami mára azzá vált, amiért minden nap érdemes elindítani a napot, és dolgozni, néha erőn felül.

Ha valamit nagyon szeretsz csinálni, olyan erőket szabadíthat fel benned, amelyről nem is tudtad, hogy létezik. Hát így vagyok én itt, ahol most vagyok. Itt tudok úgy segíteni, hogy nem papírokat töltögetek és jogszabályokra hivatkozom, hanem beszélgetek, írok, telefonálok, találkozom, gondolkodom, ötletelek. Megtervezem, mit hogyan, és megszervezem, hogy úgy is legyen. A kislányunk pedig beleszületett ebbe az EQ-központú szemléletbe. Néha könnyes meghatottsággal látom, tapasztalom, mindaz, amit másoknak is tanítunk, nálunk is mennyire jól működik. A tréningeink résztvevői pedig számolhatatlan példával támasztják ezt alá. Mindenki fontos számomra, aki javítani, változtatni, jobbítani szeretne.

2012. szeptemberében mediátor képesítést szereztem, 2013-ban tréner képesítést, és egy Szociálpszichológia kurzuson sok hasznos információval lettem gazdagabb.
2015-ben Londonban, egy nemzetközi csapat részeként, hazánkból elsőként EQ Certified trénerré váltam.

Azt csinálhatom, amit szeretek: segíthetek másoknak a családi kapcsolataikban, és grafomániámat is kiélhetem a cikkekben. Minden este eszembe jut a gyerkőcök altatása közben: lassan minden a helyére került.

Tedd fel kérdésedet!

„Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!”

Személy