Anya elvált, de sajnos vita van a kapcsolattartással

Egy édesanya keresett meg minket a válásával kapcsolatosan. A férje első nagy szerelme volt. tíz év együttlét után házasodtak össze. Mindig is tudta, hogy különbözőek, mégis szerette. A kívülről teljesen jónak tűnő házasságban mégis többször felmerült benne a válás gondolata, de a gyerekek miatt maradt. Ezt írta: „Van két gyönyörű, okos gyerekünk (13 éves lány, 11 éves fiú), egy szép házunk, autóink, csak épp én nem érzem magam jól a bőrömben. A férjem nagyon nehezen viseli, és nem is tudja elfogadni a döntésem.”

2018.08.18 Pethő Orsolya

Nem voltak közöttük hangos veszekedések és tányértörések, de a gyerekek érezték a feszültséget. A válást ugyan közös megegyezéssel adják be, ahol a láthatás nincs szabályozva, mégis konfliktus, bizalmatlanság alakult ki ennek kapcsán. Az édesanya azt érzi, hogy férje azon dolgozik, hogy a gyerekeket „magához édesgesse”, programokat szervez folyamatosan. „Többször sírva beszélgettek a gyerekek arról, hogy én, és egyedül én akarok válni, mert nekem nem a család az első… és hasonlók” – írta az édesanya. Hogyan viselkedjen az anya ebben a helyzetben, hogy a lehető legjobban alakuljanak a dolgok? Olvasónk levelére Pethő Orsolya, pszichológus válaszolt.

 

Kedves Olvasó!

Nem könnyű élethelyzet, nehéz döntés, sok erőt kívánok hozzá! A válás önmagában feldolgozható esemény minden fél számára, azonban a „hogyanja” már traumatizáló lehet. Sajnos a legtöbb pár akár egész hátralévő életében hordozza magában a fel nem dolgozott sérelmeket, amit elsősorban a gyerekek sínylenek meg, de nem tesz jót az új párkapcsolatoknak sem. Tipikus helyzet a gyerekek esküvőjén, amikor az „örömszülők” közti beragadt sérelmekről szól az esemény.

A válás paradoxona: azért, mert véget vetünk a kapcsolatnak, a tanulnivalónk pontosan ugyanaz, ugyanazok a másikkal kapcsolatos kommunikációs problémáink, amelyek ahelyett, hogy csökkennének, egyre nagyobbak lesznek. Nem véletlen, hogy egyre többen kezdenek el párterápiára járni válás után – már nem azzal a céllal, hogy újra együtt tudjanak élni, pusztán a köztük lévő együttműködés segítése érdekében.

Minden ilyen helyzetben van egy „sértett” fél, aki, ha nem tud túl lépni a saját fájdalmain, félő, hogy a gyerekeket használja majd pajzsként a válás során. Ez okozza a legnagyobb problémát számukra, mert úgy érzik, hogy valamelyik oldalra kéne állniuk, miközben egyáltalán nincsen ehhez kedvük. A gyerekeknek mindkét szülőre szüksége van, nem akarnak választani, és óriási törést okoz az egyiket hibáztatni, hogy a másikkal jóban lehessenek. Ez zajlik jelenleg.

Reménykedem, hogy a férje hamar túl lesz a fájdalmán és sértettségén, akár szakember segítségével is, és rájön, hogy mit tesz éppen a gyerekeivel. Ön abban tud nekik segíteni, hogy hagyja, hadd fogalmazzák meg az érzéseiket, együtt érez velük, ha dühösek vagy szomorúak, megérti, ha haragszanak önre, és emellett mindent úgy csinál, mint eddig. A nevelési elvei nem kell, hogy változzanak, ugyanazokra a biztonságot adó korlátokra van szükség, mint eddig.

Ezen felül abban is tud segíteni a gyerekeknek, hogy megértsék: az apjuk épp min megy keresztül, hogy érthető módon fájdalmában teszi és mondja mindezt. Ha legalább az ön részéről úgy érzik, hogy nem kell egyik oldalra sem állniuk, hiszen ön örül, ha az apjukkal jól érzik magukat, nem szidja őt, sőt, elfogadja minden érzésével együtt, és erre biztatja a gyerekeket is, akkor önnél némi lelki megnyugvásra találhatnak.


Pethő Orsolya, pszichológus

 

Címlapfotó forrása: istock / pkline

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!