Turáni Szabolcs

Kapcsolatépítész

2 kérdés Kérdezek tőle!

Kicsi gyermekkoromban szüleim csak úgy jellemeztek, hogy ez a gyerek a jég hátán is képes lesz megélni felnőtt korában. Ez elsősorban azt jelentette, hogy nem igazán voltak szociális félelmeim, megszólítani bárkit, bármikor és bármilyen helyzetben. Érdekes visszatekinteni, hogy 6-10 éves korban ez az ellenkezőjére váltott, és szinte teljesen önmagamba fordultam, hogy aztán végül megtaláljam azt, aki ma vagyok.

Ezen utazás alatt rengeteg tapasztalat ragadt rám, és megalapozta a mai szociális és empatikus érzékem. Amikor bekerülök egy közösségbe (iskolai osztály, sportcsapat, később munkahelyek, stb.) viszonylag hamar – minden tudatos szándék nélkül – a csoport élére kerülök. Eleinte ilyen helyzetekben menekültem a felelősség elől, mert nem éreztem magam felkészültnek a feladatra – tipikusan még általános iskolai évek alatt. Később ráéreztem, milyen fantasztikus dolog segíteni, hogy a csoport tagjai megtalálják a legjobbakat magukban, és együtt, csapattá kovácsolódva, előtte elképzelhetetlennek tűnő eredményeket érjenek el. Az első alkalommal az egyetem évei alatt tapasztaltam meg ezt, amikor a volt gimnáziumomban edzői álláslehetőséget kaptam. Azelőtt a sportágban a gimnázium még csak be sem nevezett, abban az évben viszont megnyerték a bajnokságot. Nekem ez életre szóló élményé vált.

A munkahelyeimen rendre kaptam a lehetőségeket vezetői pozíciókban – sokszor nemzetközi környezetben – és  tovább csiszolhattam a kommunikációs eszköztáramat. A cél mindig ugyanaz: hogyan lehet az együttműködés szintjét javítani, illetve fejleszteni egy adott közösségben.

Zétény születésekor az élet újra lehetőséget adott. A kihívás némiképpen megváltozott, mivel a gyermek-szülő kapcsolat eltér a felnőtt-felnőtt kapcsolattól, noha az alapelvek egyeznek. Az eltérés az eszköztárban van, hiszen egy gyermek kommunikációs eszköztára más, mint egy felnőtté. Nekünk, felnőtteknek kell segítenünk őket, nem csak a kommunikációs folyamatban, de abban is, hogy megtanuljanak hatékonyan kommunikálni. A kép színesedik, ha nem egy, hanem több gyermek van a családban, hiszen érdekessé válik a kérdés, szülőként hogyan tudunk segíteni a gyermek-gyermek kommunikációban.

Idővel szülőként ismét új igény merült fel bennünk Erikával, illetve a tréningen résztvevő szülőktől. Mi a helyzet a pedagógus-gyermek kommunikációval? Erikával erre a kapcsolatra is rászabtuk a módszertant, ami egyre több pedagógushoz jut el, akik nyitottak a hatékony kommunikáció és az érzelmi intelligencia felé.

Tedd fel kérdésedet!

„Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan? Keress minket bizalommal!”

Személy