Korábbi cikkek

Pethő Orsolya

  • Irigykutya vagy!

    2020.10.06. | Pethő Orsolya

    Noel elmélyülten játszik a homokozóban. Körülötte rengeteg játék, amelyeket most kapott, és természetesen azonnal le is hozták ezeket a játszótérre. Egy kislány közelít, akinek megtetszik egy kis piros vödör, és már nyúl is érte, hogy elvegye kipróbálni. Noel azonban lecsap, és ügyesen visszaszerzi a vödröt. Pethő Orsolya, pszichológus írása.

  • Az önmegnyugtatás az egyik legfontosabb képesség, amivel rendelkezhetünk

    2020.10.01. | Pethő Orsolya

    Emlékszem, amikor először voltam otthon kettesben a néhány napja született kisfiammal. Mennyire kétségbe voltam esve. Csak sírt, és sírt, és én nem tudtam megnyugtatni. Nem volt éhes, a pelusa tiszta volt. Teljesen kiborulva hívtam fel egy néhány hónappal tapasztaltabb ismerősömet, hogy segítsen, mit kell ilyenkor tenni. Azt mondta, van ilyen, hogy a gyerek sír, de nem tudni mi a baja. Azt hittem szétrobban a fejem, dühös voltam és közben kudarcként éltem meg, hogy nincs válaszom erre a helyzetre. Több hétbe, de inkább hónapba telt, mire rájöttem, hogy ilyenkor nem kell megoldanom semmit. Csak ott kell lennem támaszként, hogy jól ki tudja magát sírni.

  • Nem akarok sérülést okozni a gyermekemnek

    2020.09.23. | Pethő Orsolya

    Ez a mondat számtalanszor hangzik el az irodámban, anyáktól, akik rettegnek, hogy olyanok lesznek, mint a szüleik. Igen, van némi rizikó a gyereknevelésben, én sem várom repesve a pillanatot, amikor majd a fejemhez vág mindent a fiam, amit elkövettem ellene. A kopasz fejére ejtettem a nyers húst, rácsuktam az ujjára a kertkaput. Ezek csak a fizikai sérülések, amelyeket akaratlanul okoztam neki. De mi a helyzet a lelki sérülésekkel?

  • A nőt megszépíti a szenvedély

    2020.09.08. | Pethő Orsolya

    A karantén alatt kis híján meghibbantam. Látszólag minden rendben volt, a munkámat át tudtam tenni az online térbe, volt mit enni, a gyerek magától tanult, én pedig egyre rosszabbul éreztem magamat. Borzasztóan hiányzott az a sok nő, akikkel nap mint nap találkozom. Ugyanis ti, drága klienseim ti is adtok nekem. Nem keveset.

  • Ovi után suli

    2020.09.01. | Pethő Orsolya

    Emlékszem az első napra, amikor iskolába ment a fiam. Pontosabban vittük, mindketten ott voltunk szülők, talán kicsit jobban megilletődve, mint ő. Miután elbúcsúztunk, találtunk egy közeli kávézót, (ami aztán évekre a törzshelyünkké vált) és egy-egy kávé mellett osztottuk meg egymással, mennyire izgulunk, hogy vajon hogy érzi majd magát. Mindketten tudtuk, hogy ez most nagyon más, mint az óvoda, annak ellenére, hogy kifejezetten olyan sulit választottunk, ahol az átmenetet igyekeznek fokozatossá tenni.

  • Közelről minden sokkal érthetőbb, avagy a karantén filmesek megváltoztatták, ahogy gondolkodom róluk

    2020.08.06. | Pethő Orsolya

    14 tizenhárom éves kamasszal nyaraltunk együtt. Vegyesen fiúk és lányok. Mindez számomra félelmetesebb, mint leugrani egy magas szikláról, vagy háromszázzal száguldozni az autópályán. Nemhiába vonzódom én az ovis korosztályhoz, még cukik, lehet őket ölelgetni, teljesen értelmetlen játékokat játszani. A kamasz azonban nyegle, annyira laza, hogy majd szét esik, és magasról tesz rád. Legalábbis látszólag. És tényleg ilyenek.

  • Menjetek kempingezni nyáron és nem lesz gondotok a gyerekneveléssel!

    2020.07.21. | Pethő Orsolya

    Bevallom, már utálok kempingezni. Jobban mondva, ha választhatom a kényelmes apartmant a kemény padló és görnyedve öltözködés helyett, akkor így, lassan a B oldalra érve inkább a komfortra szavazok. Kalandos életem során aludtam már mindenhol, főváros főterén a parkban, kocsiban, tengerparton, padon, arasznyi csótányokkal teli olcsó szállodában és persze rengetegszer sátorban. De gyerekeként nem adatott meg a kempingezés. Egy bankban dolgozó vezérigazgató anyával kettesben felnőve sajnos kimaradt ez a kaland, pedig akkor hogy élveztem volna…

  • A ló épp ott fejleszt, ahol a leginkább szükségünk van rá

    2020.06.29. | Pethő Orsolya

    Lehet, hogy lesz egy lovam. Ez persze főként számomra izgalmas, már a gondolatától is boldog vagyok. Egészen kicsi korom óta lovagolok, mégsem tudok még mindig bánni velük. Lovagolni és lóval bánni ugyanis teljesen mást jelent. És most itt a nagy lehetőség.

  • KARANT -ÉN - azaz hogyan tanítsuk meg gyerekeinket betartatni saját határaikat

    2020.05.18. | Pethő Orsolya

    Több hete össze vagyunk zárva. Ki kisebb, ki nagyobb helyen, de egyre inkább felmerülnek konfliktusok, ami a fizikai vagy lelki teret illeti. ÉN. Mindenképpen nagybetűvel. Azt tapasztalom, hogy egyre fontosabb szó, fogalom. Természetesen nem vitatom, hogy a közösségnek, a MI-nek is lényeges szerepe van, de úgy vélem, az már csak a második lépés.

  • Meg tudjuk hallgatni egymást, úgy igazán?

    2020.04.25. | Pethő Orsolya

    Mostanában majdnem minden nap sírok és bevallom, nagyon jól esik. Rengeteg, mély, intenzív érzelem bukkan fel, mint bármelyikünkben, aki hagyja, illetve jut rá ideje. Félek a megszokott dolgok elvesztésétől, a bizonytalanságtól, dühös vagyok a szabadságom megnyirbálása és néhány elveszettnek látszó ábránd miatt. Átjár az öröm, amikor látom, hogy idén két cinke pár is beköltözött hozzánk és miután itthon voltunk végig, nem repülnek el rémülten amikor kicsörtetek az erkélyre teregetni. Meghatódom, a barátaim szeretetén, amikor aggódnak értem, törődnek velem. És még számtalan érzelmi fent és lent jellemi a mindennapjaimat. Nehéz időket élünk, nehéz időket élek. Ilyenkor sokkal jobban esik, ha van valaki, aki úgy igazán meghallgat, aki kísérni tudja a sírást.