A szexuális zaklatás lélektana

Az elmúlt évben a Weinstein-ügy apropóján, a #metoo-mozgalom révén a szexuális zaklatás magyarországi áldozatai nyilvánosan meséltek az őket ért abúzusról. Csak úgy záporoztak rájuk a számonkérő kérdések, megjegyzések. „Mégis mi akadályozta meg, hogy ellenkezzen?” „Én biztosan nem tűrném szó nélkül, hogy így megalázzanak!” „Nevetséges. Miért nem szállt ki a kocsiból, miért nem futott el?” Ugyanezzel az érveléssel, a közvélemény jelentős része a mai napig megkérdőjelezi az áldozatok vallomásának hitelességét. Pedig az abúzus mechanizmusát megérteni nem olyan bonyolult: a váratlan támadás olyan stresszhormonokat szabadít fel, amelyek miatt gyakorlatilag mozgásképtelenné válik a testünk. Ezek szerint esélytelenek vagyunk az agresszorral szemben?

2018.04.09 Bakóczy Szilvia

Az Európa Tanács adatai alapján minden ötödik gyermeket zaklatnak szexuálisan valamilyen formában. A becslések 70-85 százalékban az elkövetőt ismeri az áldozat, és bízik benne. Talán ez is az egyik tényezője lehet annak, hogy a szexuális zaklatási ügyek nem kerülnek el a hatóságokhoz, nem lesz belőlük hivatalos ügy.

Én például nem igazán ismerek olyan nőt, akinek ne lenne legalább egy története a combját simogató zongoratanárról, az őt rendszeresen molesztáló családtagról, vagy egy ismerősről, aki anno, egy házibuliban erőszakoskodott vele. És ezzel még csak a szexuális abúzusnál járunk. Létezik egyáltalán olyan ember, akinek nincs emléke arról, hogy megalázza őt egy tanár a táblánál, megszégyeníti a kollégák előtt a főnöke, vagy a szülei nap mint nap a földbe döngölik őt a szavaikkal? Ugye, ismerős az, hogy ilyenkor lefagy az ember? Ha egy felnőtt is lefagy, hogyan lehetne képes egy gyerek védekezni?

Dr. Sárvári György (pszichológus és coach) szerint, amikor agresszív támadás ér valakit, általában védekező pozíciót vesz fel, és összehúzódik. Ha a támadás váratlan is, akkor az áldozat gyakran „lefagy”, ezt részben az agyban lezajló biokémiai változások okozzák. A stressz-molekulák miatt ugyanis lehetetlenné válik a racionális gondolkodás, annak a mérlegelése például, hogy hogyan lehetne elmenekülni, vagy segítséget kérni másoktól.

Az áldozat hipnotikus dermedtségbe kerül, és képtelenné válik a védekezésre. Gyakran bekapcsol a test leválasztása az agyról. Úgy érzi, hogy a támadás nem is vele történik” – magyarázza dr. Sárvári György, aki szerint csak a gyakorlott harcművészek, a kiképzett katonák azok, akik magas stresszhelyzet alatt is hatékonyan tudnak reagálni ezekre a támadásokra.

Még nehezebb helyzetben vannak azok, akiket korábban rendszeres testi vagy lelki abúzus ért. Ők nem a kifejezetten váratlan, agresszív támadások ellen képtelenek védekezni. Épp ellenkezőleg, a védekező magatartás szép lassan a hétköznapjaik részévé válik. Akkor is, amikor azt nem indokolja különösebben semmi. „Bármilyen kritika hatására jellemző lesz ránk a védekező összehúzódás, vagy épp ellenkezőleg, az agresszív én-kiterjesztés. Így lesz egy begyakorolt rossz mintából hétköznapi gyakorlat, séma. A test emlékezik, a lélek kiold, az áldozat lefagy, így mindent és mindenkit elhárít. Nincs feloldás és nincs intimitás. A világ kegyetlen, jobb, ha felkészülünk a legrosszabbra” – sorolja a jellemző gondolatokat és reakciókat a szakember.

Dr. Sárvári György szerint a változás feltétele, hogy megértsük:

  • Az önértékelésünk nem másoktól függ.
  • Nem akkor vagyunk jók, ha mindenkinek megfelelünk.
  • Nem kell megvédeni magunkat minden kritikus helyzetben, bele kell viszont állnunk minden fizikai és lelki támadásba.
  • Nem menekülhetünk életünk végéig. Benne kell maradnunk a nehéz helyzetekben, és meg kell tanulnunk kifejezni az érzéseinket.
  • Bele kell néznünk a félelmeink tükrébe, és meg kell bocsátani magunknak minden sérülésért, hibáért.
  • El kell fogadnunk magunkat minden gyengeségünkkel és hiányosságunkkal együtt.

Hozzáállás kérdése, hogy az abúzust hogyan fogjuk fel – folytatja dr. Sárvári György. – Tekinthetünk rá úgy, mint egy lehetőségre, ami segít, hogy a legjobbat hozzuk ki magunkból, és felülkerekedjünk a félelmeinken. Aki megérti, hogy valójában minden átmeneti rossz minket szolgál, az megtanul bánni a hatalommal és az erővel. Aki ezt tudja, az elsajátította az egyik legfontosabb leckét az életében, így képes lehet eljutni a szeretet művészetéig.”

 

 

Dr. Sárvári Györggyel készített korábbi interjúnk az önbizalomról itt olvasható.

 

Címlapfotó forrása: istock / SolStock

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!