Kérsz teát?

Furcsa módon sokszor jókat derült a közönség a „Kérsz teát?” című, nők zaklatását feldolgozó darab előadásán, amit a Jurányiban játszanak. Humor nélkül nem is lehetett volna végignézni ennyi helyzetet, ahol valaki visszaél az erejével. Érzelmi hullámvasút volt, ami során egyrészt jogosan állítják pellengérre a férfiakat, másrészt a pozitív megoldáskeresést nem csak én hiányoltam.

2018.12.12 Szabó Előd

A „Kérsz teát?” című darab alapkérdése, hogy a szex kezdeményezése során miért olyan bonyolult a „nem” válasz, az elutasítás megértése. A cím onnan ered, hogy analógiába állítják a szerzők a teázást és a szexet. Hiszen a teát sem erőlteted rá valakire, ha nem kéri. Tedd ugyanezt a szexszel is!

Az első pillantásra logikus érvelés azonban mégsem ért célba nálam. Ugyanis arra kellett rájönnöm, hogy ha vendégségbe mentem életem során, és enni-innivaló került az asztalra, szinte sosem fogadták el, amikor azt mondtam: nem kérek valamit. „Na, ne viccelj, hogy ennyit eszel csak!” „No, szedjél még, jut mindenkinek!” „No, még egy rántott husika elfér ám ott a tányéron” És mindez nem egyszer hangzik el, hanem addig, amíg tényleg nem eszem valamit, amit nem is kérek. Ez a gondos háziasszony fokmérője. Nehogy már éhesen menjenek el a vendégek! Azzal pedig meg se próbálkozz, hogy nem iszol egy pohár bort, vagy hogy vega vagy, mert akkor aztán tényleg egy életre elástad magad. Szóval az angol teaházakban lehet, hogy ülne a párhuzam, az én valóságomban nem igazán. Ez persze gond, mivel már jóval hamarabb elkezdődik az, hogy nincsenek tiszteletben tartva gyerekként, vagy akár felnőttként a határaid. Ilyen az, amikor beléd akarnak erőszakolni valamit, amit nem kérsz…

Számos, sokak számára ismert szituációt bemutat a darab, illetve vannak olyan utalások is, amelyek a hírekből lehetnek ismerősek. A legáltalánosabb talán a férj és feleség között bemutatott szituáció, amikor a férj szexet kezdeményez, de a felesége nem nyitott rá. Végül veszekedésbe torkollik a helyzet, és eljutnak addig, hogy „én tartalak el, a feleségem vagy, csak lehet jogom egy kis szexre is”. Megjelenik a színpadom az autószerelő, aki „nem csak az autó alá feküdne be”. Ott van a tanár, aki a zaklatott diáklányt a térde végigsimításával kezdené nyugtatni. És megjelenik a főnök, aki a stabil munka, fizetés érdekében megérintheti az alkalmazott fenekét mindenféle hisztizés nélkül…

Nagyon sokat old ezen a nehéz témán Sipos Vera és Bánki Gergő játéka, a darab túlkarikírozott jellege, a háttérben szóló zene, vagy éppen annak komikuma, hogy a férj egy piros alsógatyában grasszál a színpadon. Summa summarum, ezt a fejsúlyos kérdést is szórakoztatóan fel lehet dolgozni. A darab egyébként viszonylag rövid, mert eredetileg iskolákba, egyetemekre szánták, ezzel is segítve a szexuális nevelést: felismerni azokat a helyzeteket, amikor nemet kell mondani, tudatosítani, hogy egy gólyatáborban meddig lehet elmenni. A darab után mintegy 40 perces beszélgetés következik a Nane Egyesület két munkatársával, ahol ütköztetni lehet az érveket, ellenérveket. Mindenki megoszthatja, hogy melyik jelenet hogyan hatott rá.

Az eddigi kritikákban, és az előadás utáni beszélgetésben is van egy visszatérő elem, miszerint a férfiakat egyoldalúan mutatja be a darab. Nem jelenik meg olyan helyezt, ahol a férfi van kiszolgáltatott szerepben. Illetve a jó példa is csak egyetlen jelenetben kerül elő. A konfliktushelyzetekben nincs megoldáskeresés. Családi játszma van például férj és feleség között, ahelyett, hogy megbeszélnénk, hová tűnt az intimitás a kapcsolatukból. A színházból kilépve azonban dolgozhat tovább bennünk a darab, a saját tanulságait már mindenki hozzáteheti…

Ettől függetlenül ez egy fontos darab, ami a téma fajsúlyossága ellenére szórakoztat és izgalmas beszélgetéseket inspirál.

Az előadásról ITT találsz további részleteket.