Hogyan vágj bele új dolgokba?

Az Everness Fesztivál nyitó előadásaként Soma Mamagésa arról tartott előadást, hogyan nyíljunk meg új dolgokra, és hogyan induljunk el a megvalósítás útján.

2018.09.10 Kárpáti Judit

A rántott hús krumplival megrekedés

„Biztos, hogy mindannyiunk életében volt olyan helyzet, amikor inkább vállaltuk a fájdalmast, a kínosat, a nehezet, mint hogy kockáztassuk a lehetséges jobb, de bizonytalan választását” – ezzel a gondolattal kezdte Soma Mamagésa az előadását, melyben rengeteg példával, saját tapasztalataival illusztrálta, szerinte miért és miként érdemes új dolgokba kezdeni életünk során folyamatosan. Egyik első példaként egyik idős rokonáról beszélt, aki benne ragadt a megszokásaiban. Így a képletes beszűkülés valós tüneteket, érszűkületet idézett elő. Minduntalan ugyanazokat a köröket róva – a megszokott helyen a bevásárlás, a több évtizede bejáratott fodrász – az élet nem tartogat semmi újat, és ha még az étteremben is csak rántott húst rendel valaki sült krumplival, akkor elkerülhetetlen, hogy egy helyben álljon az életében. Ha csak az étel példájánál maradunk, az új ízek az élet új ízeire is nyitottá tesznek. Soma úgy látja, akik ugyanazokat az ételeket eszik, az életükben is ugyanazokat a mintázatokat járják.

Halál, a fő mozgatórugó

Ha azonban többségében rendelkeznénk az ősbizalommal, nem lennének görcsös félelmeink, bizonytalanságaink, akkor szabadon áramolhatna az élet, az új és egyfajta flow-ban létezve folyamatosan haladni tudnánk az újjal. De vajon, miért nem vagyunk erre képesek?

Érdemes életünk legelejére visszatekintenünk, hiszen a születésünk az alapminta, mely aztán életünkben a befejezések és kezdések mintája is lesz. A születés és a halál ugyanaz az analógia, valaminek a vége és a kezdete. Soma Mamagésa Hankiss Elemér, az évekkel ezelőtt elhunyt, híres szociológus könyvét, az Ezerarcú ént említi meg, melyben az elismert tudós arról is ír, a bulvár azért igazán érdekes az emberek számára, mert szembesülhetnek más emberek bukásával és újjászületésével. Szakítás, fogyás, hízás, házasság, gyerekszületés, halál, mind ugyanazon dologról szólnak; valaminek kezdetéről és a végéről. Az embereket végső soron, tudat alatt, legnagyobb ősfélelme, a halál érdekli a legjobban. Halálunkat meghatározza, hogyan születünk, a Tóra és a Talmud több ezer éves könyvei is leírják és vallják ezt.

Teszt, ami segíthet

Itt következik tehát az a pont, ahol eljön az ideje, hogy a mélyére nézzünk, miért is nem merünk az újba belevágni, mi és milyen szinten okozza a félelmeinket. Ennek megállapításában sokféle eszköz és terápia létezik, azonban az egyik legegyszerűbb, Uwe Albrect német orvos neurológiai tesztje, az úgynevezett karhossz-teszt. A karhossz-teszt, a tudatalattinkkal kommunikálva pár perc alatt a bennünk lakozó bölcsességet hívja segítségül mindennapos döntéseinkhez. Ily módon letesztelhető, vajon az újdonságtól való félelmem honnan jöhet, hol van az én blokkom?  A multicég vezetőjének, aki annak dacára, hogy tökéletesen felkészült, minden prezentációjába belebukott, hebegett- habogott, a blokk a gyerekkorából érkezett, amikor a tanítónő egy rossz feleletnél megszégyenítette. Így a férfiban ott maradt a megalázott helyzet mintája, amely – míg szakértő segítségével fel nem oldotta – mindannyiszor előidézte a csúfos szereplést. A félelmek tehát bármilyen múltbéli kudarcban gyökerezhetnek, legyen szó akár új vállalkozás indításáról, új párkapcsolatról vagy akár egy új étel megfőzéséről a barátainknak.

Holografikus szemlélet

Soma úgy látja, nagyon fontos, hogy tisztában legyünk az úgynevezett holografikus karakterünkkel, tudnunk kell, hogy a 12 alapkarakter közül melyik a sajátunk. Ezek pedig – természetesen nem az adott szó pontos, hanem átvitt értelmében értendők – a szolga, bíró, pap, harcos, mágus, kereskedő, mágnás, gyógyító, tanító, művész, tanító, tudós. Az alapkarakterünktől eltérőt aktiválni, ami az adott új dolog elkezdéséhez szükséges, egyáltalán nem olyan könnyű feladat. Ilyenkor érdemes megnézni, mennyire vagyunk elmélyülve az adott karakterben, mennyire áll az adott tevékenység közel az alaphabitusunkhoz. Soma úgy látja, minél jobban félünk egy adott dologtól, annál inkább tiszta az irány, épp arrafelé kell menni. Számára a vállalkozás jelentette ezt, egy olyan cég létrehozása, mely embereket foglalkoztat, könyvelési, adózási ügyeket kell megtanulnia, megértenie. Ez az ő alapkarakterétől igen távol állt, de igyekezett elfogadni, hogy ahhoz, amit létre szeretett volna hozni – egy új weboldal, szakértőkkel, cikkekkel – szüksége volt arra, hogy előhívja személyisége rejtett karakterét, amelyet eddig nem használt.

Hang, ami hív      

De mielőtt még belevágnánk az újba, először érkezik maga az elhívás, vagyis a hang, ami elkezd az ember fejében duruzsolni, a gondolat motoszkálni, bizsergető, kíváncsi érzéseket előcsalva. Az új ötletet, ami maga a hívás, követi a lelkesedés, a felfokozottság érzése; igen, ezt meg akarom csinálni! Hogy aztán kövesse az, amit senki nem kerülhet el: a félelem. Képes vagyok-e rá, meg tudom-e csinálni? Soma úgy gondolja, ezeknek a félelmeknek a legyőzése, az, ami megerősít, és ami közelebb hoz bennünket saját magunkhoz.

Amikor megnyílunk teljesen új dolgoknak, akkor elindul a mintaváltás. Saját határaink feszegetésével eljön a cselekvés ideje, ami megtisztít és felszabadít. A valódi tett, ami az ötletet végül valósággá változtatja, és az nem marad hosszan tervezgetett ábránd.

 

Címlapfotó forrása: istock / Mathisa_s

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!