A szülői kódfejtés alapjai, avagy így olvass a gyerek félresiklott viselkedéséből

A kis Norbi és szülei egy felejthetetlen napot töltöttek együtt. Minden benne volt, amire csak egy gyerek vágyhat. Egész nap körülötte forgott a világ, csak rá figyeltek. Anya még a mobilját is lehalkította, pedig ez igazán nagy szó! A kisfiú rajong a majmokért, ezért elmentek az állatkertbe. A kedvenc pizzériájában ebédeltek. Aztán apával fociztak a parkban. Süti a sarki cukrászdában, plusz egy gombóc fagyi. Tényleg mesébe illő. Ám amikor sétáltak hazafelé, Norbi még egy nyalókát is szeretett volna a kisboltból, de ezt már érthető okokból nem vették meg neki. És azt a cirkuszt, amit az alig egyméteres kisfiú rendezett emiatt, a szülei nem tették zsebre. Magából kikelve a földön ordítva fetrengett, ütötte rúgta őket. Egy nyalóka miatt. Tényleg egy nyalóka miatt?

2019.02.08 Pethő Orsolya

A szülei lelkileg kifacsarva úgy érezték, Norbi hálátlan. Hogy neki semmi sem elég. Kicsit visszasírták dr. Spockot. Aztán azt is gondolták, hogy pszichológushoz kéne vinni ezt a gyereket, mert egy nyalóka miatt ekkora cirkuszt csapni…

A gyereknevelésben nem minden az, aminek látszik. Amikor teljesen meg vagyunk döbbenve egy-egy reakción, amikor elkerekedett szemmel megbénulva nézzük a gyerekünket, és nem értjük mi lelte, vegyük elő a kódfejtő képességünket. Ezzel a valószínűtlen viselkedéssel segítségért kiált a kicsi, és nem javító-nevelő intézetre vagy pszichológusra van szüksége, hanem közelségre, megértő fülekre, ölelésre. Ha mindez rendelkezésre áll és érzelmileg biztonságban van egy gyerek, ki fog derülni, hogy VALÓJÁBAN mi a baja. El tudja engedni végre azokat a rossz érzéseket, amelyek feszítik és a logikátlan viselkedést előidézték.

A megoldás minden esetben a kapcsolódás. A teljes jelenlét, értő figyelem, és empátia.

Íme, az öt tipikus meglehetősen ésszerűtlen gyermeki viselkedés, és megfejtésük:

1. Most tényleg ezen vagy így kiborulva?

Ez az a tipikus eset, amikor valami egészen apró, jelentéktelennek tűnő dolog miatt vág akkora patiáliát a gyerek, hogy azt hisszük, minimum az ördög szállta meg. Nem azt a kekszet vettük meg, amit megszokott, a mosogatóban van a kedvenc kanala, és a második kedvenccel kell ennie, elveszett egy kis LEGO-darab, amit sosem használ. Viszont éktelen sírásban, hatalmas hisztiben tör ki miatta.

A látszólagos apróság egy régebbi, nagyobb rossz élményt hív elő, amit még nem dolgozott fel, és a lelkét nyomja.

Jelentése: „Olyan sok rossz érzést gyűjtöttem magamba, amit nem tudok kiadni, hogy most már minden rossz. Nem tudom magam jól érezni. Segíts, legyél itt velem, amíg megszabadulok ezektől a szörnyű érzésektől!”

 

2. Eddig olyan tökéletes volt minden…

Születésnapok, rég várt utazások, fergeteges közös játékkal töltött délutánok kísérője ez a jelenség, amikor végre rengeteg figyelmet kap a gyerek. Amikor végre tényleg olyan klassz minden. Amit annyira vártunk, mégis mintha a gyerek szánt szándékkal elrontaná. Szörnyen viselkedik, nyafog, semmi sem jó neki.

Az együttlét és a figyelem érzelmi biztonsága teszi lehetővé ilyenkor, hogy a régebbi rossz érzések a felszínre kerüljenek.

Jelentése: „Most, hogy ilyen jó együtt, végre meg tudom mutatni, milyen pocsékul érzem magam néha. Légyszi, segíts, hogy megszabaduljak tőlük!”

 

3. Állíts meg!

Amikor rád néz, és szinte árgus szemekkel figyeli, mit szólsz ahhoz, hogy épp egy nyilvánvalóan fontos szabályt szeg meg. Valamit, amit már százszor elmondtál, hogy NE tegye. Főként akkor játssza ezt, amikor tele a kezed szatyrokkal, épp szoptatod vagy altatod a kisebbiket, azaz képtelen vagy közbeavatkozni.

Kétségbeesetten keresi az egyetlen lehetségesnek tűnő kontaktust veled. Azt, ami biztosan bejön.

Jelentése: „Szörnyen egyedül vagyok. Olyan rossz látni téged, miközben nem figyelsz rám. Segíts!”

4. Olyan rossz, hogy fájjon másnak is

Amikor egy gyerek ok nélkül, vagy mondvacsinált okból bánt kegyetlenül másokat (vagy magát), rombolja a környezetét. Ledönti, amit más épített, ok nélkül belerúg a tesójába.

A magány, a rossz érzések és a kapcsolódáshiány átvették a hatalmat felette, és totális destrukcióra késztetik.

Jelentése: „Totálisan el vagyok veszve! Gondolkodni sem tudok. Fogalmam sincs, mi bánt, és azt sem, hogyan álljak le. Segíts!”

 

5. Visszahúzódik

Persze az is előfordul, hogy a segítségért kiáltó gyerek nem csinál semmi szembeötlőt. Csendes, visszahúzódik, nem játszik, nem hangos, esetleg szopja az ujját, szorongatja a plüssét.

A rossz érzések bénítólag hatnak, leblokkolják a gyerek kíváncsiságát, mozgását, cselekvőképességét.

Jelentése: „Nem tudom, mit csináljak. Nem érzem jól magam. Inkább nem csinálok semmit, amíg nem segít valaki. ”

 

Címlapfotó forrása: istock / fiskez

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!