’’Mert ahol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.’’

Minden életszakasz új kihívásokat tartogat számunkra. Ha ezeket a kihívásokat jól oldjuk meg, akkor az adott szakaszra jellemző énerő megnő, ami aztán végig segíti az életünk harmonikus működését. Ehhez fontos, hogy az előző szakaszok kihívásaival való megküzdései sikeresek legyenek, mert ha nem, akkor ezek képesek problémákat gerjeszteni, amik újra és újra megjelenhetnek, amíg meg nem oldjuk őket. Az Erikson nevével fémjelzett elmélet szerint az első szakasz a gyermek születésétől nagyjából két éves koráig tart és a bizalom, bizalmatlanság kialakulásának periódusa. Az ekkor nyerhető énerő a remény. Ekkor alakul ki az emberben (ez az ún. egzisztenciális kérdés), hogy bízhatunk-e a világban.

2020.03.11 Székely Anikó

Természetesen akár sikeresek a megküzdéseink, akár nem, a fejlődési folyamatok folyamatosan zajlanak, lépünk tovább a különböző szakaszokba, az életünk nem áll meg. Az egészet a házépítéshez hasonlítanám. Halad az építkezés, és ha kimarad egy két tégla, még megépül a ház, csak lesznek gyenge pontjai, amik vagy jelentkeznek a későbbiekben, vagy olyan elenyésző a jellegük, hogy nem mutatkoznak meg. Mennél több tégla hiányzik, annál labilisabb lesz a rendszer. És mennél inkább az alapoknál van sok hiány, annál inkább az alapjaiban válik labilissá az egész. Minden esetre ez egy egész életen át tartó fejlődés.

És minden fejezet egy-egy életkori szakaszhoz kapcsolható. Ha jól oldjuk meg, megszerezzük az arra az időszakra jellemző ÉNERŐT, ha pedig nem sikerül megoldanunk, akkor jellemzi egy krízisjegy azt a szakaszt, ami megoldásokat tartogat számunkra. Arra biztatnálak benneteket, hogy haladjunk végig együtt ezeken a szakaszokon!

Ez a szakasz a kicsi alapvető szükségleteivel kapcsolatos. Születéskor még szimbiotikus a kapcsolat, a pici teljesen az édesanyjától függ, teljes egységként éli meg a kapcsolatot, nem érzékeli a különállóságát. Minden folyamat, ami az anyában lejátszódik, párhuzamosan benne is zajlik. Rendkívül kiszolgáltatott. Mindent az anyával való kapcsolata határoz meg. Így ez az időszak a bizalom, bizalmatlanság kialakulásának időszaka. Ha a szülő labilis, nem képes biztos környezetet fenntartani, gyermekének alapszükségleteit harmonikusan kielégíteni, megjelenik a bizalmatlanság, ami később frusztrációkhoz, gyanakváshoz, önbizalomhiányhoz vezethet. Ha a szükségletek megfelelő módon ki vannak elégítve, akkor a kisgyermek megtanul bízni a körülötte lévőkben, amit élete későbbi részében képes kiterjeszteni másokra is.

Ehhez érdemes meghitt, bensőséges, családias otthont teremteni. Ahol túlnyomó részt harmónia és béke járja át a tereket. Tágasság. Rendezettség. Legyen körülöttetek sok-sok szép virágzó virág, ami spontán természetességgel árasztja a szépséget, harmóniát, életet. Kerüljük a sok kacatot. A művilág dolgait. Többet ér a falevelek rezgése, árnyjátéka, az avar zizegése, az erdő hangjai, a madárdal, az eső szemerkélő rejtelme. Keressük mindenben a természeteset. A nem elmódosítottat. A nem gépieset. Az emberit. A lélekkel bírót. Legyünk tudatosak rá, hogy minden nem természetadta elmódosít. Az eredeti lényünktől eltávolít. Fontos a tűzhely melege. Finom, természetes illatok. Barátságosság. Testvériesség. Önzetlenség. Kellemes hangok. Gyengéd, természetes fények. Ízek.

Test melege. A szoptatás az egyik legintimebb hatású együttlét. Rengeteg későbbi megnyilvánulásainkat áthatják ezen élményeink. Amíg csak lehet, biztosítsd gyermekeid számára ezt a természetes adományt, kegyelmet. Korai szakaszban sétáláskor is fontos a testközelség, jótékony használni a kengurut, a magunkra köthető kendőket. Amikor a kicsi sír, jelzi, hogy nincs jól, figyelj oda, mire vágyik… ha arra, akkor vedd ki a kocsiból és öleld magadhoz, suttogjál hozzá gyengéd, megértő szavakat, dúdoljál neki, vagy csak maradj csendben… ringasd, ha az nyugtatja meg és csak öleld, ha arra vágyik… érezd át… zsigeri szinten…  hangolódj rá… figyelj oda…., van, hogy a babakocsizás segít… esetleg göröngyökön… de figyelj oda… ez ne egy rendszeres távolságtartás legyen, azt sugallva, hogy túl sok vagy, elegem van belőled, old meg egyedül. Ez nem annak az időszaka, hogy egyedül oldja meg. Ilyenkor sokszor fontos az Anya közelsége. Nagyon sokszor. Legyél kiérzékenyedett erre. Éld át, hogy nem rég még benned lakott. A fokozatosság nagyon fontos. Ne kelljen azzal szembesülnie, azt megélnie, hogy fárasztó, hogy nem lehet győzni, hogy nincs miből táplálni, kifogytunk. A testközelség mindennél többet jelent számára, hiszen nem rég még pocaklakó volt. Ezt ne feledjük! Nem feledhetjük…

Ha nehéz, kérjél segítséget. Sokan vágynak ilyen helyzetekre. Szívesen részt vállalnak. A kereteket érdemes előtte alaposan átgondolnotok a pároddal. Fontos a kellő pihenés, nyugodt körülmények között. Mindannyiótoknak. 

Jótékony, ha rendszeresen énekelsz, altatódalokat is, ringatókat, ölbeni játékokat. Ha mindezeket a helyzetnek megfelelően, hol meghitten, hol játékosan, mozgékonyan éled együtt gyermekeddel.

Nem mindegy milyen szimbólumok, feliratok vannak a megvásárolt ruhákon, tárgyakon, játékokon. Egyáltalán nem mindegy, hogy miket engedtek be a személyes teretekbe. Ennek tudatos átlátása a szülők feladata, ha ilyen téren vannak nehézségeitek, mindenképp érdemes átgondolnotok, adott helyzetben tanácsokat kérni olyan emberektől, akik az igaz értékeket tartják szem előtt és követhetőek számotokra, mert hasonló az értékrendetek.

Ebben az időszakban kialakított szokások rendkívüli erővel bírnak. Az sem mindegy mit tanulnak meg a kicsik vigasztalásképp. Legyél rá nagyon tudatos! Ha például etetéssel nyugtatod meg, akkor később, nagyobb korában várhatóan ezt fogja spontán módon nyugtatásra használni az életében, amikor szorongató helyzetbe kerül. Ha megöleled, akkor bújni vágyik. Ha friss levegőre mész vele, sétálni, akkor ez például egy jó szokássá válik számára. A friss levegő, a lélegzés meghívása segítségképp jó alap.

Fontos az alaphangulat. Rendkívül fontos. Az életkedv. A lelkesedés. A játékosság, vidámság, derű, jókedv, nevetés. Sok-sok együttes élmény. Közös tapasztalás. Szeretet. Érintés, ölelés, gyengédség, közelség. Masszázs. Egymásra való kölcsönös odafigyelés. Adok, kapok. Kiáradok, befogadok. És bátran visszahúzódhatok.

Érezhetek. Sírhatok, nevethetek. Nem ijednek meg, amikor üvöltenem kell. Képesek kezelni. Ahogy épp helyénvaló. Nem a szeszélyeik döntik el. Hanem a szülői tudatosság. Mert helyén van a Szívük és a Tudásuk. Mert látnak a szüleim. Nem csak néznek. Ha eltörik a mécses, meleg anyaöl, vigasz, megértés vár. Apa biztosítja a védelmet… vicces is adott helyzetben, de van benne tartás és szigor. Betartat dolgokat, indokolt esetben megfelelő módon szabályoz. Mindenkinek megvan a családon belüli helye és feladata. Ezeket a szülők fenntartják. Folyamatosan jelen vannak a közösen végzett feladatok. ÉLET….EGYÜTT!!!! Emberi. Lehet hibázni. Mindenkinek. És javítjuk. Nem halogatjuk. Megnyilvánulhatok. Lehetek önmagam. Nem ciki. Nem kell szégyellnem a lényem, a megjelenésem. Bátran kiáradhatok. Ha épp mókus vagyok nem kell helyette elefántot játszanom, képmutatóskodnom. Azt mutatnom, akinek nem érzem magam. Mást játszani, mint amit belül érzek. Persze a későbbiekben lehet sok mindent tudatosítani, lehet játszani a szerepekkel. De most figyeljünk oda, ki hol tart épp.

Ha van kedved, folytasd a gondolatmenetet. Beszéld meg a barátaiddal. Vezethetsz naplót is. Tedd fel magad számára a még megjelenő kérdéseket! Ha picit leülsz és ráhangolódsz, megjönnek a saját válaszaid egy-egy helyzetre.

Következő alkalommal írok a második szakaszról, az önállóságról. Hogy melyik életszakasz kedvező a megalapozására, milyen énerő nyerhető ebben a periódusban és mi az adott szakasz nagy kérdése. Addig is élettel telve, bátran, lelkesedéssel, sok-sok szeretettel, magabiztossággal, gyengédséggel, odafigyeléssel, együttérzéssel, vidámsággal és derűvel!

Csak tedd! Ha hibázol, ne blokkoljon, folytasd tovább, de már jól. „Aki kifelé néz, álmodik, aki befelé, felébred.”

Székely Anikó, óvónő, tanítónő, élménypedagógus, családmediátor

Címlapkép: istock / NataliaDeriabina