Lehet élmény a közös takarítás, kerti munka. Gyerekkel is.

Házimunka együtt, kölcsönös odafigyeléssel, élményt adóan? Ez paradoxnak tűnhet sokak számára, de talán éppen a karantén mutatta meg sokaknak ennek a fontosságát és azt, hogy ez igenis lehetséges. Székely Anikó élménypedagógus írása.

2020.05.21 Székely Anikó

Az idő indokolatlan felpörgetésével sokszor mennek tönkre gyermekeinkkel, társunkkal a meghitt pillanatok. Amikor alkalom nyílik arra, hogy a konyhában közösen végezzünk dolgokat jó hangulatban, nem érdemes elküldeni a másikat olyan érvvel, hogy menj csak, én gyorsabban megcsinálom... Sokkal inkább érdemes élvezni az együttlét és az egymásra való kölcsönös odafigyelés örömeit.

Csodálatos annak folyamata, amikor képesek vagyunk egymásra hangolódni és örömmel együtt végezni valamit. Persze lehet, hogy az egyikőtöknek lassítania kell, mert az adott tevékenység neki nagyon jól megy, de jó kapcsolódással ez neki is sok-sok örömet okozhat. Részese lehet annak, ahogy a másik megszüli önmagát mellette és szárnyakat növeszt az önálló és közös repüléshez.

Akár a táncban! A valódi tánc lényege nem a magamutogatás, hanem a közös élmény. A jobb táncos figyel a társára, hogy kellemes élményekhez juttassa. És igen, fontos a kölcsönösség. Akinek nehezebben megy valami, tegye bele magát teljes jelenléttel a pillanatokba és ne vonszoltassa magát. Figyeljen oda! Legyen nyitott és érdeklődő. Tisztelje az elöl repülő madarat. Ez alázattal is jár, ami nem megalázkodás. Sokkal inkább egy odaadó figyelem. Jelenlét. Csodálat, elismerés, őszinte meghajlás a másik ilyen jellegű ereje előtt.

Ha ez az állapot aktív benne, sokszorosára felgyorsul a tanulási folyamat. Ez a minőségű alázat egy nagyon magas szintű, tiszta állapot. Nincs benne szégyen, kisebbrendűségi érzet, büszkeség, félelem.
Sokkal inkább egy hatalmas erő, ami inspirál. Ha ezek nincsenek, akkor felborul a harmónia, a kapcsolatban rejlő szépségek nem tudnak megjelenni. A gyerekekben nagyon sokszor ott van ez a nyitottság és az őszinte csodálás képessége is. Jó esetben a szerelmünkben is. Figyeljünk rá oda! Ne játsszuk el az esetlent...és még ki tudja mennyiféle szerepet! Méltó módon töltsük be a szülői szerepünket, ami figyelemre, szeretetre, odaadásra épüljön.

De lássuk, hogyan alakíthatjuk ki a gyerekeknél a rendszeres házimunka végzését!?

Érdemes átgondolni, hogy mit szeretnénk a nap során közösen elvégezni. Kiindulhatunk hozzá a színterekből. Lesz bőséges teendő. Le lehet ülni és átbeszélni, hogy ki mit lát a legfontosabb elvégzendőnek és mit vállal be belőle szívesen. Azt is lehet, hogy valaki összeírja a feladatokat és abból lehet választani. Esetleg játszani, hogy húzunk, mint egy kártyából. Lehet többet is.

A kezdetektől érdemes a család tagjait arra szoktatni, hogy vannak közös feladatok. Már egész kicsik képesek egy nedves törlővel, kis szivaccsal, rongydarabbal port törölni. Átdörgölni mosdót, kádat, csempét, szekrényeket. Nem gond, ha nem végzi tökéletesen. Sokkal fontosabb a jó szoktatás.

Cipőt megtakarítani szennyeződésektől is élménnyé válhat, ha jól, játékosan vezetjük be ezekbe a dolgokba a kicsit. Sőt! Figyelmességből, szeretetből jó példa, ha egymásét is megtisztítjuk. Az elején bőven elég csak egy nedves törlő, kis rongy. Nem kell túlbonyolítani pasztával. Ha nem elég a víz, akkor lehet kis kókuszzsírt használni.

Jó, ha vannak olyan szerepek, amiket rendszeresen ugyanaz végez el. Például kivinni a kukát minden nap teheti ugyan az a családból több hónapon át. Aztán lehet csere.

„A gyerekeknek kihívásokra van szükségük....

„.....szükségük van egy olyan világra, amelyben az interaktivitásnak igen nagy szerep jut.
Mégpedig nem a virtualitás, hanem a reális élet összefüggéseiben."

Érdemes együtt teregetni. Ruhákat hajtogatni. Lehet tanítani rá. Olyankor hosszabb időt igényel. Érdemes játékosan hozzászoktatni, hogy este a zokniját, fehérneműjét kimossa fürdés közben. Remek játék számára és a későbbiekben még jól jöhet.

Az ágy rendben tartását is érdemes napi rutinná alakítani. Rögtön ébredés után rendben hagyni ott. Erre már jó egész korán hozzászoktatni a gyermeket. Később aranyat ér! Néha házasságok mehetnek tönkre abban, hogy az egyik fél rendetlen, lusta. A rend fontossága egy alapvető univerzális törvény. A bolygók is rendben vannak a palettán, nem egy káoszban. Érdemes követni az egyetemes rendet ilyen apróságokban is.

Fontos, hogy gyermekeink folyamatosan megtapasztalják a kölcsönösséget. Az adni és kapni folyamatosságát. Érdemes szülőként és gyermekként is tudatossá válni mindebben.

Fontos, hogy a gyerekek átérezzék, hogy kérni és megköszönni az életünk szerves része. Jó esetben ugyanúgy hozzátartozik a napjainkhoz, mint ahogy lélegzünk. Amikor szívből jövően megköszönünk valamit, a hálaérzet a jutalmunk. Ha nehézségek alakulnak ki ilyen téren, legjobb minél többször gyakorolni, hogy felébredjenek bennünk ezen képességek és aktiválódjanak.

Vannak kinti és benti munkák. Már egy egész kicsi gyerek képes sepregetni az udvaron a szülővel és sok esetben boldogan végzi. Ha van kiskert, érdemes együtt előkészíteni és bevetni a talajt. Jó, ha vannak kerti eszközök kicsik részére is. Gyakorlatias kis táblácskákon jelölni, hova mi került. Ehhez elég egy kis ág és rárögzíteni a virágmag tasakját. Ez már eleve egy jó közös program. Lehet együtt locsolni. Előny, ha vannak locsolókannák. Esetleg egy kisebb hordó, amiből lehet folyamatosan esővizet meríteni. Jó, ha azt tanítjuk, hogy locsolás után rögtön vízzel teli hagyjuk a kannát. Azzal azt tanulja, hogy bőségből indítunk.

Ha vannak házi kedvencek, mindenképp legyen része a közös gondoskodás. Enni, inni adni nekik, sétáltatni, tisztán tartani a helyét. Készíteni számára játékokat, játszani vele.

Ahogy Vekerdy Tamás fogalmazott “Mindenki nyugodjon meg: nevelés nincs, csak hiteles együttélés!”

Címlapkép: istock / Rawpixel