Ovi után suli

Emlékszem az első napra, amikor iskolába ment a fiam. Pontosabban vittük, mindketten ott voltunk szülők, talán kicsit jobban megilletődve, mint ő. Miután elbúcsúztunk, találtunk egy közeli kávézót, (ami aztán évekre a törzshelyünkké vált) és egy-egy kávé mellett osztottuk meg egymással, mennyire izgulunk, hogy vajon hogy érzi majd magát. Mindketten tudtuk, hogy ez most nagyon más, mint az óvoda, annak ellenére, hogy kifejezetten olyan sulit választottunk, ahol az átmenetet igyekeznek fokozatossá tenni.

2020.09.01 Pethő Orsolya

A nyáron számtalan szülővel volt dolgom, akiknek gyermeke szorongásos tünetekkel küzd. A számukra nehezen értelmezhető vírushelyzet kihúzta a biztos talajt alóluk. Ha eddig otthon kellett maradni, most hogy mehetünk strandra? Külföldre? A boltban maszkot kell felvenni, de az étteremben nem? Ezek a gyerekek a szülőkhöz extra ragaszkodókká váltak, vagy az otthonról elindulásnál csaptak cirkuszt, vagy más, változatos módon jelezték, hogy össze vannak zavarodva. Most kell félni vagy nem?

Nem lehet könnyű most iskolába menni. Minden új és egyben bizonytalan. Nem tudni, meddig lesz suli, hogyan kezeljük majd a felmerülő helyzeteket.

Pótanya vagy pótapa

A biztonságot az elsősök számára főként a tanítóval való jó kapcsolat jelenti. Gyakorlott pedagógusok tudják, hogy a tanítás jórészt érzelmi munka, és megtesznek mindent, hogy minél hamarabb közel kerüljenek a gyerekek szívéhez. Tudjuk, hogy tanulni is elfogadó, érzelmi biztonságot jelentő környezetben lehet a leghatékonyabban. Ha erre lehetőség van, kezdeményezz beszélgetést a tanítóval, úgy, hogy gyermeked is lássa. Sokat számít, te milyen viszonyban vagy vele. Hiszen a gyerekek az apró nonverbális jelekből is leolvassák, ha bizalmas a kapcsolatod a pedagógussal. Otthon beszélj róla kedvesen, az emberi oldalát megmutatva: hogy neki is vannak gyerekei, hogy mi a kedvenc étele, színe, stb. Ha tudtok, szerezzetek egy fényképet róla, tegyétek ki egy központi helyre a lakásban.

Barátságok

Hasonlóan fontos az osztálytársakkal való jó kapcsolat a biztonságérzet kialakulásánál. Sok iskolában nem fordítanak figyelmet a közösségre, az oktatás is frontális. Gondolj bele,  így csak a tíz perces szünetekben van lehetősége a gyerekeknek barátságokat kialakítani. Ha a beltéri játszódélutánokat nem tartjátok biztonságosnak, menjetek el néhány szimpatikus gyerekkel  (és szülővel) játszótérre, vagy hívd meg egy közös fagyizásra őket, ezzel biztosítva plusz ismerkedési lehetőséget.

Érzelmi puffer

Számíts arra, hogy iskola után újra bokszzsáknak érzed majd magadat és a nap minden érzelmi terhe rajtad csapódik le. Hiszen hiányoztál, volt néhány feszült helyzet az iskolában, és még egyáltalán nem érzi magát olyan oldottan, hogy ott helyben fel is dolgozza az élményt. Ha például konfliktusba keveredett egy másik gyerekkel, ennek frusztrációját hazahozza és engedetlenségben, hisztiben vagy más neked nem tetsző viselkedésben fogja megmutatni. Addig nem is érdemes a házifeladattal, foglalkozni, amíg az érzelmek nincsenek a helyükön. Előbb egy kiadós játék, kapcsolódás, aztán jöhet a házi. Az érzelmek ventillációja ebben a korban még sokszor nem a szavak szintjén zajlik. Állíts korlátokat a nem megengedett viselkedésnek és hallgasd meg az érzelmeket, igyekezzél empatizálni velük. “Nehéz napod lehetett, hogy most olyan vagy mint egy kisördög.” “Látom, mennyi feszültség van benned az első iskolai nap után.” “Ez természetes, itt vagyok, segítek.” Ezek az egyszerű mondatok azt jelzik, ha nem is ismered pontosan, de megérted, ami most gyermekedben zajlik.

Saját érzéseid

A szülőnek mindig kiemelt szerepe van, mint érzelmi mankó a gyerek számára nehéz helyzetekben. A nevelés elsősorban érzelmi munka, így nem lehet könyvből tanulni. Jól kell lenni a körülményekhez képest, de legalábbis törekedni rá. Persze most nem csoda, ha te is aggódsz, szorongsz, mit hoz a jövő. A legtöbbünk így van ezzel, az észlelt biztonságunk most másban keresendő, mint a külső körülményekben. A legjobb, ha tudatosítod saját érzelmeidet, és beszélsz róluk. Valakivel, aki téged meg tud hallgatni, hiszen neked is szükséged van ventillációra, feldolgozásra. Nem az a baj, ha aggódsz, vagy szorongsz, hanem az, ha nem tudsz róla, vagy ha a gyermekedet terheled ezzel. És nem azt akarom mondani, hogy el kell titkolnod a kicsik elől az érzéseidet. Sőt, kifejezetten jó, ha kimondod, mi zajlik benned, ám gyermekednek tudnia kell, hogy számíthat rád, ha baj van. Nézz a szemébe, és mondd azt határozottan: “Én is néha aggódom, hogy mi lesz, de tudom, hogy mindent megoldunk. Számíthatsz rám!”

Hagyd a csudába a mi volt ma az ebéd — kérdést

Nem hiszem, hogy a nap legfontosabb része egy elsős számára az, hogy mit evett ebédre. És szülőként sem ezzel a kérdéssel tudjuk a legmélyebb összhangot kialakítani egy gyerekkel. Sokkal fontosabb, hogy hogy érezte magát. Az ember többek között azzal emelkedik ki az állatvilágból, hogy képes az érzelmeiről beszélni és tudatosan gondolkodni róluk. És az, hogy ezt milyen színvonalon teszi, nagyban befolyásolja a mentális egészségét. Ám ez tanult készség, mind az utánzás, mind a gyakorlás fontos. Beszélj te is a napodról, annak érzelmi színeiről. “A főnököm annyira unalmas volt ma, hogy majd elaludtam, a megbeszélésen szakadtunk a nevetéstől, amikor ez és ez történt.” Végül kérdezz rá, hogy érzi, érezte magát gyermeked a különböző helyzetekben. Órán, az udvaron, az ebédnél sorba állva. Ez a legfontosabb, s a tanulás is csak utána jön.

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapfotó: istock / Oksana Aksenova