A nőt megszépíti a szenvedély

A karantén alatt kis híján meghibbantam. Látszólag minden rendben volt, a munkámat át tudtam tenni az online térbe, volt mit enni, a gyerek magától tanult, én pedig egyre rosszabbul éreztem magamat. Borzasztóan hiányzott az a sok nő, akikkel nap mint nap találkozom. Ugyanis ti, drága klienseim ti is adtok nekem. Nem keveset.

2020.09.08 Pethő Orsolya

Bár nem karrier tanácsadással foglalkozom, munkám során sokszor kerül szóba az élet értelme, a hasznosság érzése. Az útkeresés. Milyen érdekes, hogy az édesanyák épp anyává válásuk kapcsán nem találják ezekre a választ. Amikor ott az az egy-két vagy még több gyönyörű gyerek, és az anyjuk boldogtalan, mert úgy érzi, nem jó semmire. Sokan ilyen állapotban érkeznek hozzám. Fénytelenül, kisírt szemekkel. Aztán néhány alkalom után megtörténik a csoda. A Nap felkel, a rét kivirágzik, a nő felragyog, mert megtalálta önmagát. A legtöbb esetben újra, hiszen kiderül, hogy már gyerekkora óta, de mindenesetre egy jó ideje élnek ezek a vágyálmok, csak le kell porolni őket. Rengetegszer volt már ebben a csodában részem. Gyönyörű.

A gondoskodás vagy utódnevelés, és a hasznosság érzése nem ugyanaz a motivációnk. Ha szomjasak vagyunk, az evés vajmi keveset segít. A gyerekek nem tölthetik be azt az űrt, amit egészen másnak kéne.  Saját kis puzzle darabunk helyének megtalálása legtöbbünknél nem az anyaság. Ettől még élvezhető lehet a gyereknevelés, sőt. Talán a kettő együtt az igazi. Mint a pezsgő és a lazac. Külön külön is finomak, de együtt kóstolva még jobbak az ízek.

Az anyaság aktiválja a gyerekkorunkban mélyen elsajátított áligazságot: mindenki előrébb való, mint én. Mindenki más igényei fontosabbak, mint az enyémek. Akkor fognak szeretni, ha magamat és az akaratomat a háttérbe szorítom. Ezt főként a kislányok tanulják, szorgosan lesik el édesanyjuktól. Hogyan kell másokat kiszolgálni, és soha nem akarni semmit, mert akarni csúnya dolog. Kivéve, amikor annyi nem akarás gyűlt már össze, hogy a kiadós ordibálás vagy zokogás sem segít. És persze senki sem ért meg, mert ott a szép házad, a szorgos férj és a gyerekek. Miért nem vagy boldog?

Én megértem. Mert nincs meg, hogy hol van a helyed, miben tudod az értékeidet megmutatni  úgy igazán. Hová való a te kis puzzle darabod. Az a közeg, az a munka, az a hobbi, az a bármi, amiben azt érezheted, hogy pont rád van szükség. Miért ne lehetnénk egyszerre anyák és hasznos mozdonyok? (Ezt talán csak a fiús anyák értik, Thomas a gőzmozdony igyekszik mindig hasznos lenni a mesében.)

Szeretem látni az arcotokat, amikor újra felragyog. Megszépültök. Nem mintha előtte nem lettetek volna szépek, de ez valami más. Az egész szobát megtölti a mosolyotok, amikor megvan az a hely. Ahová a puzzle való. Épp oda. Van, akinek a lakberendezéstől ragyog fel a fény az arcán. Van, aki végre megengedi magának, hogy olyan orvos legyen, aki mindig is lenni akart és ettől szépül meg. Van, aki csodaszép ékszereket készít és büszkén hordja. Egyvalami mindig ugyanaz: a szenvedély szépít meg Titeket. Az, amiben örömötöket lelitek, úgy igazán. Amikor fel meritek vállalni, hogy kik vagytok valójában. A szenvedélyes öröm.

A nő igenis akarhat dolgokat, már senki nem fogja megbüntetni érte. Kár tartanod tőle, mert még a gyerekek sem haragudnak miatta. Ők a bűntudatot büntetik, amit érzel, de legalábbis visszatükrözik azzal, hogy nem hagynak elmenni tornázni. Mert még mindig nem hiszed el, hogy megteheted. Amint elhiszed, egy szavuk sem lesz, meglátod.

Hasznosnak lenni jó. Szenvedélyes örömet átélni jó. Szabad. Neked is.

A nőt megszépíti a szenvedélye és energiával tölti fel, amiből az egész család táplálkozhat. Sőt, a szomszéd, a szembejövő járókelő, a kávézóban a pincér. Mindenki részesülhet ebből a csodából, kaphat egy kis morzsát belőle. Ahogy ráköszönsz, ahogy végigmész az utcán, ahogy belekortyolsz a kávédba. Mindenkit beragyog a fényed.

Azt tanultuk, hogy akkor fognak szeretni minket, ha a háttérbe szorítjuk magunkat, a vágyainkat, az akaratunkat. Ha mindenkihez alkalmazkodunk. Ha mindenkit kiszolgálunk. De ez nem így van. Amit adunk, elveszik, de igazán nincs mit szeretni rajtunk.

Mindent megteszek azért, hogy elhidd, nemcsak megteheted, egyenesen szükséges, hogy birtokba vedd magadat, hogy merd megtalálni a szenvedélyes örömödet, amiben kiteljesedhetsz. Szeretném látni az arcodat, amikor újra felragyog. Számomra ez az egyik legszebb dolog a világon.

Nos, ez az energia hiányzott hát nekem annyira a karantén ideje alatt. A képernyőn nézni az arcotokat nem ugyanaz. Köszönöm Nektek, hogy vagytok.

Pethő Orsolya, pszichológus

Címlapkép: istock / LightFieldStudios

 

Címkék

szülőknek énerő