Az ország tortája után az ország játékáról szavaznak

Idén ötödik alkalommal is megrendezik az "Ország Játéka" versenyt. A szavazás már elindult. Milyen szempontokat vesz figyelembe a zsűri a szakmai díj elbírálásakor? Milyen tanácsokat érdemes mérlegelni a szülőknek egy játék kiválasztásakor?

2017.10.29 Bakóczy Szilvia

Ember legyen a talpán, aki könnyen megtalálja magának, illetve a családjának való legjobb játékot a több ezer elérhető termék között. Ebben igyekszik segíteni a JátékNet, amely ötödik alkalommal indítja útjára az "Ország Játéka" szavazást. A nevezés már lezárult, szavazni november 12-ig lehet. Összesen tíz kategóriában indulhattak a gyártók, többek között mozgásfejlesztő játékokkal, szerepjátékokkal és társasokkal.

De milyen a jó játék a zsűritagok szerint?

Csordás Ágnes (a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke) szerint
„a jó játék segíti a gyermek fejlődését, ezzel együtt örömet is szerez, ezért lényeges, hogy mindig a korának megfelelő játékot adjunk a kezébe. Fontosnak az is, hogy a játék során sikerélménye legyen gyermeknek,  felnőttnek egyaránt. Ha céltudatosan választjuk meg a gyermekeink játékait, akkor segítjük  a mozgás, kézügyesség, gondolkodás, logika és a szociális készségek fejlődését is. Talán  azok a legjobb játékok, amelyek kreativitást is igényelnek a gyermektől és a képzeleterőt is előhívják.” Csordás Ágnes a társasokat kedveli a leginkább, ezen belül is azokat, amiket legalább hatan, nyolcan tudnak játszani. „Személyes kedvencem a Sztorikocka. Én azért szeretek annyira játszani, mert játék közben nagyon jót lehet beszélgetni, viccelődni, sőt, csipkelődni is, ami mind igazi jó hangulatot teremt.”

Göde Gabriella (Viacom International Hungary) úgy gondolja, hogy „a legfontosabb talán az, hogy a hétköznapi játékokból is tudjunk álomvilágot varázsolni a gyerekek fejébe. Én például a kisfiamnak először műanyag dínókat vettem. Megszerette őket, így egyre többfélét kellett beszerezni, így egyre több fajtát ismertünk meg. Azután jöttek a klasszikus szerepjátékok a különböző dínócsaládokkal. Közben egyre több ismeretet szereztünk, persze minden információt „lefordítottam” a gyerek nyelvezetére. A nagycsoportos óvodásom mindent tudni akart a dinoszauruszokról. Sőt a betűket is így tanulta meg.” Göde Gabriella szerint egy jó játék leköti a gyereket, aki nem azt érzi játék közben, hogy a felnőtt titokban fejleszteni, tanítani akarja őt. „Persze ma már nem mehetünk el a digitális világ játékai mellett sem. A mi egyik kedvencük a Spongya Tudor kétképernyős kvízapplikáció, ahol összekötöttük a tévét a telefonnal. A tévé képernyőjén megjelennek a kérdések, az okostelefonra letöltött applikáción keresztül kell válaszolni, a visszacsatolás pedig azonnal megvan. A Nickelodeon animációi is játékosan adnak át tudást, mert a jó játék szórakoztatva fejleszt. Természetesen a legdrágább játék sem pótolhatja a szülői jelenlétet.”

Jánossy Gábor (Magyar Lapkiadók Egyesülete Olvasásra Nevelési Bizottság elnöke) szerint „egy jó játék három kritériumnak felel meg: könnyen felkelti és könnyen leköti a figyelmet, valamint erre a két dologra képes hetekkel, hónapokkal később is. Mert jó játék csak az lesz, amit a gyerek szívesen veszi kézbe, amivel szívesen játszik, mindenféle külső kényszer nélkül, többször is. A magam részéről nem rajongok az „egyszer használatos" játékokért. Ebbe a körbe nálam beletartoznak a pusztán a látványáért készülő gyerekbóvlik, de azok a társasjátékok is, melyeknek - egyéb ötlet hiányában - olyan szinten bonyolítják meg a szabályait, hogy a játékidő kilencven százalékát a szabálykönyv böngészésével és értelmezésével telik el. A kedvenceim közé tartozik a világhírű dán műanyag építő, illetve a nagy német modellvasút gyártó termékei, és természetesen minden, ami játékautó. Szülőként azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a legjobb játék sem versenyezhet soha azzal a homokvárral, amit a gyermekünkkel közösen építettünk meg!”

„A jó játék hidat képez szülő és gyerek között!” – Interjú Pierrot-val, a szakmai zsűri elnökével

Ön szerint miért ennyire népszerűek ma a társasok? 
A társasjátékok nagy áttörése valamikor a 90-es években történt meg Európában, elsősorban Németországban. Egyre-másra jelentek meg azok a játékok, amik új játékmechanizmusokkal, vagy a régiek ravasz ötvözésével, gazdag kelléktárral, szép grafikákkal hódítottak maguknak új közönséget. Ezen van a hangsúly: új közönséget találtak, mégpedig a felnőttek körében. A társasjátékokban rejlő stratégiai mélységek elhagyták a gyermeki szintet, és megszólították a játszani vágyó felnőtteket. De félreértés ne essék, nem magukra hagyták a gyerekjátékok piacát, hiszen az a mai napig virágzó Nyugat-Európában, viszont olyan játékok készültek, amik a szülőknek is élvezetesek. Ezután már nem pusztán kényszerből ültek le gyermekeikkel játszani. Egy hatalmas, máig növekvő sikerhullám indult el, és lám, némi késéssel elérkezett hozzánk is: az utóbbi években lassan, de biztosan emelkedik Magyarországon a társasjátékok kínálata és az általuk termelt bevétel is. A megnövekedett érdeklődés pedig nálunk sem elsősorban a gyerkőcök oldaláról mutatkozik, hanem a felnőttek részéről. Ennek szükségszerűen be kellett következnie. De azt ne kérdezze, hogy mire vártunk az elmúlt húsz évben.


Milyen egyáltalán a jó társas?
Mintha azt kérdezné, hogy milyen egy jó dal. Kinek milyen. Talán vannak bizonyos arányossági alapvetések, de igazából nem lehet jó és rossz társasjátékról beszélni, hiszen másnak szól egy egyszerű, Dobble vagy a Codenames típusú partijáték, és másnak a Great Western Trail vagy a Mars terraformálása. Úgy is mondhatnám, hogy ezek más helyzetekben nyújtanak remek szórakozást. Személy szerint remek játéknak tartom az ősi absztrakt stratégiai játékok zömét, ezek egyike-másika csak a véletlen folytán kerülhette el, hogy olyan fejlődésen, kikristályosodási folyamaton menjen keresztül, mint a sakk. És kövezzenek meg a gamerek: a maga nemében jó játéknak tartom a Monopoly-t is, bár érdemei elismerése mellett kicsit sem tartom jogosnak a kiemelt pozícióját. Az megint más, hogy jelenleg számomra a legszórakoztatóbb egy közepes nehézségű úgynevezett eurogame, de ez körülbelül csak annyit jelent, mintha azt mondanám, hogy az erősebb, markáns ízű kávékat kedvelem.


Ön harminc éve foglalkozik társasokkal, mi változott meg leginkább ez alatt az idő alatt?
Tizenkét évesen készítettem az első társasjátékomat. Mindez ráadásul abban az időben történt, amikor jó, ha társasházanként 3-4 különböző játék fordult elő a családoknál, és ezek egyike biztosan a Gazdálkodj okosan! volt. Ráadásul nemigen láthattunk át a vasfüggönyön, így esélytelen volt, hogy bármiféle trendekre rátapintsunk. Az általam készített játékok tehát igen kevés minta mellett születtek, a korábbi korszakok divatja szerint főként dobókocka által vezérelve. Ezek, bár  „működőképes", szórakoztató játékok voltak, természetesen ma már nem állnák meg a helyüket. A világ változott. Egyre több gyerek és felnőtt ismer meg jobban szerkesztett, összetettebb, fordulatosabb, izgalmasabb, színesebb játékokat, ezáltal finomodik az ízlésük. Másként válogatnak. Ha valaki sokat játszik, bizonyos játékóra mennyiség után óhatatlanul is gamerré válik. Vagy ha úgy tetszik válogatós ínyenc lesz, aki ritkán őrzi meg a képességét, hogy az egyszerűbb játékokat is ugyanúgy élvezze, mint annak előtte. (Minden tiszteletem azoké, akik mégis - ismerek azért ilyen embereket.) Szóval az, hogy a világon egyre többen vannak  a kifinomultabb játékosok, nyilvánvalóan visszahat az iparra is. Ma már nem jelenhet meg olyan játék, ami nem olyan fifikás, mint az elődje. Vagy aminek nem olyan cuki a grafikája. Esetleg nincs benne sok műanyag szörny, hogy az ilyenekre érzékenyek fantáziáját is megmozgassa.

Mik ma a népszerű kategóriák?
Manapság elsősorban a játékok nehézségi szintje szerint állítanak fel kategóriákat, amiket - eléggé el nem ítélhető módon - korosztályhoz kötnek a kiadók, legalább is így tüntetik fel a dobozokon. A tapasztalatok alapján azonban ezek igencsak félrevezetők. Egy sokat játszó családban egy 6-7 éves gyermek felfogja és örömmel játssza a 8+ vagy 10+ jelölést kapott játékokat. Akik átlátnak ezen a szitán, a korhatáros jelöléseket nem veszik szó szerint. Egy 8+ jelölés például szinte biztos, hogy egy úgynevezett családi játékot takar. Azaz egy olyan társasjátékot, amellyel szülő és gyerek is egyaránt örömmel játszik majd. Nem gyerekjáték már, de nem is kíván rettenetes koncentrációt. A 10-12+ jelölésűek esetén sem kell komolyan venni a korhatárt, de érdemes tudni, hogy ezek a játékok már olyanoknak valók, akik nem először játszanak. Ebben a kategóriában viszonylag nagy a szórás, tájékozódás kell a jó választáshoz. Másfél-kétórás partikat is nyújthatnak akár, és sokszor "felnőttesebb" tematikára épülnek, de egy arra fogékony alsós is simán játszik velük, ha van kellő alapozása. A 14+ jelöléssel ellátott dobozok valószínűleg már inkább a gamereknek készülnek, hosszú, nehéz csatározások, vagy épp kooperatív problémamegoldások ezek, de épp ez az, ami szórakoztatja a műfaj rajongóit.
Ezen korosztályi kategóriákon belül egyes jellemző játékmechanizmusok alapján lehet különbséget tenni, de az igazán összetett játékoknál oly sok technikai megoldás fonódik össze, hogy sokszor lehetetlen már besorolni bármelyik másik mellé. Érdemes még megemlíteni a néha még az asztaltól is független partijátékok kategóriáját, amelybe rengeteg szórakoztató, de kellőképp felszínes társasági játék sorolható az Activity és rokonaitól kezdve a manapság népszerű "mesélj egy sztorit a képek felhasználásával" típusúakig, valamint jellemző még az amerikai (ameritrash) és európai (eurogame) fősodor közötti különbség. Míg az előbbi nagyobb hangsúlyt helyez a szerencsére, a váratlan eseményekre, a karakterbeli képességekre, az utóbbi általában végletekig kiegyensúlyozott, a logikára és az apró fakockákra épít.


Mit tehet hozzá egy jó játék a szülő-gyerek kapcsolathoz?
Hidat képezhet az egyik gyermeki, a másik felnőtti világa között. Azt szerintem minden szülő tapasztalhatta már, hogy egy banális élmény is milyen felemelő lehet, ha azt közösen éljük át a gyerekünkkel. Ha netán egy ilyen helyzet ráadásul egyenrangú félként ér minket (mert mondjuk a terület ismeretlen a felnőtt előtt is), akkor általa még közelebb kerülünk egymáshoz. Ilyen egyenrangú szituációkat képes előállítani egy jó családi játék. Vagy adott esetben egy ritka fordulat által a játék szabályrendszere révén felcserélődnek az erő-, vagy az alá- és fölérendeltségi viszonyok. Egy olyan gyerek számára, aki meglehetős távolságból szemléli a „nagyok" világát, felér egy galaktikus találkozással, de nem kétséges, hogy a szülőben is megpendít egy szokatlanul csengő húrt.


Nagyobb jelentősége van ma a közös játéknak, mint mondjuk húsz évvel ezelőtt?
Igen, feltétlenül. A rengeteg elektronikus játszótárs, ami körülvesz bennünket, a kevésbé akaraterősek mellől rendre kiutálja a hús-vér konkurenseket, és rövidesen mindenki magára marad a telefonjával, konzoljával, számítógépével. Így válnak sokan olyan totálisan izolált, elveszett alakokká, akikkel lépten-nyomon találkozunk az utcákon, a tömegközlekedési járműveken, vagy épp a kávézókban. Ezek a drogként ható szórakozási formák, látszólagos közösségi alkalmazások elsősorban a fiatalokat teszik hamar függővé, és bizony nehéz a leszakadás. Ha valaki egy ilyen droidszerű létformát képes még időben visszacsalni a valóságba, akár a játékszenvedélye révén, egyenesen életmentő érmet érdemelne. Nyilván nyomós szociológiai okai is vannak a látványos egymástól való elidegenedésnek, és talán többek között épp ennek a folyamatnak a tudatos tagadása keresendő a társasjátékok felemelkedése mögött. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a közös játékok élményét újra kell tanulnunk. Nem csak az asztalnál, de az udvaron, a parkban, a valódi közösségi tereken egyaránt.


Melyik a gyermeke a kedvenc játéka, társasa? Mit játszanak együtt a leggyakrabban?
A kisebbik fiam nagy Playmobil rajongó. Hat évesen még nem aknázza ki az ebben a játékcsaládban rejlő hihetetlen szerepjáték lehetőségeket, de örömmel épít világokat, és keresi az átalakítási, átépítési, ötvözési módozatokat, hogy újrateremtsen. Talán egy második aranykora lesz a Playmobil gyűjteményének az az időszak, amikor személyiségeket kapnak majd általa az egyes figurák. Ügyes a társasjátékokban is, de nem ez a kedvenc elfoglaltsága. Szerintem alapvetően egy kicsit haragszik rájuk. Nem csoda. Játékfejlesztő vagyok. Mostanában főként társasjátékokkal foglalkozom. Ezáltal nálunk az utóbbi időben igencsak központi témává vált a társasjáték, a fiam sokat találkozik velük hol a tesztjátékok, hol a baráti játékpartik során. És ezek jellemzően nem róla szóló esték. Nem véletlen tehát, hogy ambivalensek az érzései. Viszont azt sosem mulasztja el büszkén elmesélni, hogy „Apát már kétszer elvertem a Century: Fűszerút játékban" - ami sajnos tényleg igaz.


Ön szerint miért van jelentősége a Keressük az ország legjobb játékát kampányhoz hasonló kezdeményezéseknek?
Évekkel ezelőtt azért csatlakoztam örömmel ehhez a kezdeményezéshez, mert láttam benne a fejlődés, a kiválasztódás zálogát. Egy olyan szemléletváltásét, amire a kereskedőknek és a vásárlóknak egyaránt nagy szüksége volna. Már akkor arról beszéltünk a szervezőkkel, hogy hosszú évek kellenek majd a változáshoz, és lám, nem becsültük alul a dolgot. Az Ország játéka tyúklépésekben halad a kijelölt úton, és ugyan minden évben kimutatható a pozitív eredmény, még nem érezzük, hogy elértük a végcélt. Dolgozni kell még azon, hogy a hazai vásárlók képesek legyenek leküzdeni néhány démont. Elsősorban az ár- és márkaérzékenységüket, de azt a sztereotípiát is, miszerint a játék csak a gyerekeknek való. Sokan még attól is távol vannak, hogy a saját gyermekük habitusához, netán képességbeli hiányosságához válasszanak megfelelő játékot. Bízom benne, hogy az Ország játéka válogató szakmai zsűrije a véleményezésével hozzájárul néhány egyéb szempont elterjedéséhez, és kiemelt szerephez juttatunk olyan játékokat, amik a saját kategóriájukban valóban figyelemre érdemesek. Ezáltal esélyt kapunk, hogy kissé átalakíthassuk a jobbára reklámmennyiség alapon alakuló, kissé már unalmas slágerlistákat. Azonban hangsúlyozottan nem a nagy márkákkal szemben határozzuk meg magunkat. Minden gyárban készülhet jó és rossz játék is. Viszont messze nem pusztán gazdasági kérdés, hogy melyikre áll rá a gyártósor.

Címlapfotó forrása: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!