Családi átok 1. rész – Hogyan bocsáss meg a szüleidnek?

Skype-interjú a transzgenerációs traumák amerikai úttörőjével, Mark Wolynnal. Lehet, hogy te is érezted már úgy, hogy nem a saját életedet éled. Lehet, hogy egy ideje bizonyos helyzetekben rád tör a szorongás. Vagy rájöttél, hogy folyton ugyanazok a kudarcok érnek. A legújabb epigenetikus kutatások igazolják, amit a pszichológusok korábban még csak sejtettek: szüleink, nagyszüleink bizonyos traumáit génjeinkben örököljük.

2018.02.05 Bakóczy Szilvia

Huszonhat évvel ezelőtt, a szembetegsége kapcsán kezdett el foglalkozni transzgenerációs traumákkal. Előtte is vonzotta a pszichológia?

Mark Wolynn: Huszonhat évvel ezelőtt én még javában üzletember voltam. Egy sikeresnek mondható rendezvényszervező céget vezettem. Történetem a pszichológiával, nem sokkal az után kezdődött, hogy elkezdett romlani a látásom. Az orvosok széttárták a karjukat, és azt mondták, ez egy olyan ideghártya-betegség, amit nem tudnak gyógyítani. Lehet, hogy mindkét szememre meg fogok vakulni. Megrémültem. Nem a pszichológia érdekelt, hanem az, hogy jobban legyek. Átadtam a vállalkozásomat egy ismerősömnek, kiléptem a párkapcsolatomból, a fél világot körbeutaztam, végül Indonéziában kötöttem ki. Mindenkit felkerestem, akiről azt gondoltam, hogy segíthet. Órákon át meditáltam. Gyógyteákat ittam. Léböjtkúrát tartottam. Közben a látásom egyre rosszabb lett, én pedig egyre mélyebb depresszióba süllyedtem. Míg végül a harmadik évben egy spirituális mester ezzel a mondattal fogadott: „Menj haza, és hívd fel a szüleidet!

Emlékszik még, mi volt a reakciója?

(Nevet.) Azt gondoltam, nem jól látja. Arra számítottam, hogy megdicsér majd, milyen jól meditálok, helyette ő rám nézett, és egy szempillantás alatt felismerte, amit én nem, hogy megromlott a kapcsolatom a szüleimmel.

Megfogadta a tanácsot?

Egyáltalán nem. Helyette elmentem egy másik tanítóhoz. Ő ugyanazt mondta, csak ezekkel a szavakkal: „Menj haza, és békülj ki a szüleiddel!” Nem tudtam elengedni ezeket a mondatokat. Szép lassan rájöttem, hogy a szembetegségem igazi oka a nagyszüleimtől és a szüleimtől örökölt szorongás.

Mi okozta az ő szorongásukat?

Mindegyik nagyszülőm árva volt valamilyen szempontból. Hárman kisbabakorukban elveszítették az édesanyjukat. A negyedik nagyszülőmnek egyéves korában halt meg az édesapja, így ő végső soron az édesanyját is elveszítette, a gyász miatt.

Mark Wolynn az örökölt családi traumák egyik legelismertebb szakembere. Húsz éve végez egyéni és csoportos terápiás munkát. Az amerikai The Family Constellation Institute alapítója és igazgatója. Számos pszichiátriai képzési központban, klinikán, kórházban és intézetben tanított. Cikkei az Elephant Journal és a Psych Central című szaklapokban, költeményei pedig a The New Yorkerben jelentek meg. 2016-ban It didn’t start with you címmel könyvet írt, melyet tizenöt nyelvre fordítottak le, köztük magyarra. (Örökölt családminták címmel) Könyve a megjelenés évében elnyerte a rangos Nautilus Book Awards-díjat.

Könyvében a szorongást, a depressziót és a pánikot említi az örökölt traumák elsődleges tüneteként. Ezeknek rengeteg oka lehet a jelenlegi életünkben is. Honnan tudhatjuk, hogy transzgenerációs trauma áll a háttérben?

Például onnan, hogy a tünet vagy tünetegyüttes hirtelen csap le. Váratlanul, egy teljesen új élethelyzetben. Amikor egy új helyre költözünk. Férjhez megyünk. Munkát váltunk. Betöltünk egy bizonyos életkort. Gyereket szülünk. A páciensek gyakran érkeznek hozzám valamilyen rejtéllyel. Olyasmivel, ami addigi tapasztalatai alapján nem megmagyarázható. Hadd meséljek el egy konkrét esetet. Megkeresett egyszer egy fiatal, várandós nő, aki nem sokkal azután, hogy teherbe esett, nagyon komolyan szorongani kezdett attól, hogy bántani fogja a babáját. „Előfordult valaha, hogy ártott egy kisbabának?” – kérdeztem. – „Dehogy fordult” – felelte. – „Előfordult bárkivel a családban, hogy ártott egy kisbabának?” – folytattam a kérdezgetést. – „Nem. Várjon csak! Most jut eszembe, a nagymamám első kisbabája tűzesetben halt meg. Meggyulladt a függöny a gyertyától, utána rögtön lángra kapott minden, a nagymamám pedig nem tudta kimenteni a babát a tűzből” – mondta. Azonnal összeraktuk mindketten a puzzle-darabokat.

Ha jól tudom, ezeket az összefüggéseket mára tudományosan is bebizonyították.

Mostanra valóban bizonyítást nyert az elképzelés, mely szerint bizonyos traumák öröklődnek. Számos neves egyetem, köztük  az atlantai Emory Egyetem, a New York-i Mount Sinai Orvosi Egyetem, illetve a Zürichi Egyetem Agykutató Intézete publikálta a kutatási eredményeit ezzel kapcsolatban. Az állatkísérletek közül a legnevezetesebb az, amikor egy generáció egereit arra trenírozták, hogy féljenek a cseresznyevirág illatától. Amikor kitették őket ennek az illatnak, elektrosokk kezelést kaptak. Az eredmény az lett, hogy a következő két generáció egyedei is idegesek lettek az illattól, ezért igyekezték elkerülni. Annak ellenére, hogy semmilyen saját tapasztalatuk, rossz élményük nem volt a cseresznyevirággal.

Hogyan lehetséges akkor, hogy két ember, például két testvér teljesen máshogy éli meg ugyanazt a traumát?

Ezt nem tudjuk teljesen biztosan, de valószínű, hogy a két testvér ugyanannak a traumának az eltérő aspektusait éli meg. Vegyük a következő esetet. Az apa megölt valakit, még mielőtt megszülettek a gyerekei. Az egyik fia várhatóan az apjához hasonlóan erőszakos lesz, a másik vezekel, és csinál valamit, amiért börtönbe csukják. Mindkettő ugyanazt a traumát hordozza a génjeiben, mégis mások lesznek a reakcióik. Rengeteget számít az is, hogy milyen volt a kapcsolatunk az édesanyánkkal a várandósság alatt, illetve életünk első néhány évében.

Vannak traumák, amelyek nagyobb valószínűséggel öröklődnek?

(Gondolkodik.) Igen. Az anya-gyerek kapcsolatot érintő traumák. A kötődésben keletkezett törés negatívan befolyásolhatja az önmagunkba vetett hitet. Ez pedig bizonytalansághoz és szorongáshoz vezethet.

Gyakran már annak a felismerése is enyhülést hozhat, hogy a bennem lévő nehéz érzések ugyan bennem élnek, de nem belőlem származnak.” (Részlet Mark Wolynn: Örökölt családtraumák című könyvéből)

Tovább örökíthetik a családi traumákat azok a szülők is, akiknél nem jelentkezett semmilyen tünet?

Biztosan tudjuk, hogy igen.

Korábban említette, hogy a nagyszülei mindannyian árvák voltak valamilyen szempontból. Európában ez a második világháború miatt nagyon sok embert érint. Milyen tünetei lehetnek a következő generációknak emiatt?

Szorongás, visszautasítástól való félelem, magány, a bizalom hiánya. Félelem attól, hogy elhagynak, hogy az anyám nélkül kell léteznem. Biológiai szinten ez úgy néz ki, hogy a DNS-ben bekövetkezett bizonyos kémiai változások továbböröklődnek, és a következő generációban testet ölthetnek a már említett érzelmek formájában, vagy egy fizika tünetekként.

Előfordulhatnak ezek a tünetek akkor is, ha valakinek szoros kapcsolata volt az édesanyjával?

Lehetséges, hogy bizonyos aspektusai a traumának ilyenkor is öröklődnek.

Önnek 36 ebédre volt szüksége az édesapjával ahhoz, hogy az édesapja is ki tudja fejezni szavakkal, mennyire sokat jelent neki ön. Mi a teendő akkor, hogy ha valakinek az apja vagy az anyja erre nem képes? Netán nem él? Helyrehozható egy törés úgy is, hogyha csak bennünk történik meg a változás?

Igen. Sőt, fontos, hogy a változás először bennünk induljon el. Rengeteget segít, ha el tudjuk fogadni a szüleink szeretetét abban a formában, amiben ők azt adni képesek. Ez lassan változást fog generálni a szülőben is. Mindehhez nagyon hasznosak azok az otthon elvégezhető vizualizációs gyakorlatok, amikről a könyvben is részletesen írok. Segítenek akkor is, ha az érintett családtag már nem él.

„A megromlott kapcsolatok sokszor családunk fájdalmas történeteiből erednek, és generációkon át ismétlődnek, amíg össze nem szedjük a bátorságunkat, és ki nem tárjuk a szívünket, hogy végre az együttérzés fényében láthassuk a szüleinket és családunk más tagjait.” (Részlet a könyvből)

Gyakorlat:

  1. Képzeld el először, mi okozhatta azt, hogy apád vagy anyád nem tudta kifejezni a szeretetét. Annak a megértése, hogy mindez nem személyesen neked szólt, együttérzéshez vezet. (Ezen a ponton mindenképp túl kell jutnod ahhoz, hogy ne fenyegesse a jelenlegi párkapcsolatodat és a gyerekeidet ugyanaz a probléma, mint téged.)
  2.  Ha nem sokkal ezután változik a kapcsolatotok, fejezd ki szavakkal! („Anya, nagyon örülök, hogy közelebb vagyunk egymáshoz!” – mondhatod például.
  3. Felidézhetsz valamilyen régi emléket is. „Apa, emlékszem, amikor kicsi voltam, kaptam tőled egy biciklit, milyen jó volt együtt biciklizni!” Az ehhez hasonló mondatoknak hatalmas erejük van, azt mutatják, hogy már nem neheztelsz.)
  4. Vizualizációs gyakorlat: Helyezd el apád fényképét a jobb vállad fölé, vagy az anyád fényképét a bal vállad fölé, például amikor alszol, a párnádra. Képzeld el, ahogy például azt mondod az apádnak: „Apa, tudom, hogy nem jövünk ki valami jól, de a belső világomban megélem a szeretetedet. Tudom, hogy ha nem halt volna meg a nagymama, sokkal többet tudtál volna adni nekem. Most elképzelem, ahogy itt állsz, és átadod nekem a szereteted. Ezt belélegzem. Olyasmit érzek, amit eddig sosem éreztem tőled.”

Miért olyan hatásos a vizualizáció?

Mert ugyanúgy hat az agyunkra, mint a valóságban megélt tapasztalataink. Ha valaki például a biztonság elvesztésétől fél, akkor – a gyakorlatoknak köszönhetően – a szorongás helyét előbb-utóbb átveheti a biztonság megnyugtató érzése. Ehhez azonban fontos, hogy mindennap többször elvégezzük a gyakorlatokat. Napi hat alkalommal, 30 másodperc vizualizáció már elég lehet a gyökeres változásra.

Könyvében visszatérően használja az alapnyelv fogalmát is. Mit jelent ez pontosan?

Magán az alapnyelvezeten a legbelsőbb félelmeink szóbeli megnyilvánulását értem, de a traumák nemcsak a szavainkban jelennek meg, hanem a viselkedésünkben, az érzelmeinkben, a párválasztásainkban, illetve a betegségeinkben is. Az alapnyelv megtalálásának azért van óriási jelentősége, mert ez vezet el minket a génjeinkben hordozott traumához. Az egyik húszéves páciensem, Jesse alapnyelvezetébe például beletartozott, hogy hajnali fél négykor felébredt, vacogott, és irracionálisan félt az elalvástól. Az ő esetében ezek a jelek a nagybátyja tragikus haláláig vezettek vissza, aki tizenkilenc éves korában fagyott halálra, miközben az elektromos vezetékeket ellenőrizte Kanada észak-nyugati területén.

(Az interjú második része február 9-én lesz olvasható.)

Az Örökölt családminták című könyv ITT kapható

Címlapkép forrása: Mark Wolynn

 

 

 

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!