Családi átok 2. rész - Megismétled szüleid szenvedését? Kinek a szavai élnek benned?

Interjút készítettünk a transzgenerációs traumák amerikai úttörőjével, Mark Wolynnal. Miért van az, hogy kifolyik a kezem közül minden pénz, hogy sehogy sem tudok karriert csinálni? Mit tegyek, ha nem ismerem a vér szerinti szüleimet, és nincs kit megkérdeznem a családi traumákról? Kérdések és nyomasztó tapasztalatok, melyek okai a génjeinkben kereshetők. És egy lehetséges megoldás.

2018.02.11 Bakóczy Szilvia

Az interjú első része itt olvasható.

Ha jól tudom, a sikernek is van egy alapnyelvezete.

Mark Wolynn: Igen, hiszen azok a családi traumák, amelyeket nem gyógyítottunk meg, bizonyosan akadályozhatják, hogy hogyan fogadjuk be, illetve hogyan őrizzük meg a sikert.

Elmesélne erről is egy történetet?

Bent, aki szintén az egyik páciensem volt, egy hajszál választotta el attól, hogy lehúzza a rolót az ügyvédi irodáján. Ezt mondta: „Csak tengődöm. Alig tudok megélni.” Amikor felidéztük együtt a gyerekkori emlékeit, elmesélte, hogy egyszer meglátogatta a floridai nagyapját, aki a citrusültetvényét vezette. Gyakorlatilag a bevándorlók vérén és verítékén gazdagodott meg. A munkások csak tengődtek, képtelenek voltak az adósságaikat törleszteni. Ezzel párhuzamosan Ben nagyapjának a családja egyre gazdagabb lett. Ben felidézte a terápián, ahogy kisfiúként együtt játszott a munkások gyerekeivel. Emlékezett arra is, hogy bűntudata volt a nagyapja miatt. Évekkel később Ben apja örökölte a birtokot, ám sorozatos rossz döntések miatt végül elveszítette. A család hányattatásai Ben életében is folytatódtak, ő maga is rendszeresen küzdött adóságokkal. Lassan megértette, hogy tudat alatt azonosult a munkásokkal, az ő nyomorukat játszotta el újra és újra, mintha így kiegyenlíthetné nagyapja tartozását.

Mi lett a csőd szélén álló ügyvédi irodával?

A férfi először elvállalta ingyen egy munkás képviseletét, akivel rosszul bántak egy nagyvállalatnál. Ezt követően pénzt adományozott egy bevándorlókat segítő alapítványnak. Közben egyre több jól fizető ügyfele lett. Hat hónap alatt teljesen talpra állt.

Elképzelhető az is, hogy a munkahelyi kudarcaink hátterében szimplán az áll, hogy lemásoljuk valamelyik szülőnk mintáját?

Igen. Ilyenkor hasonló életet élünk, mint az a szülő, aki anyagilag kudarcot vallott. Tudat alatt ugyanis hűségesek lehetünk hozzá, megismételve így a szenvedéseit. Természetesen más családtagjainkkal is azonosulhatunk ily módon. Például amikor a nagyapánk által elkövetett, de meg nem büntetett gaztettért vezekelünk azzal, hogy elszegényedett életet élünk.

Ilyenkor is segíthet a vizualizáció?

Igen. Válasszunk egy hozzánk közel álló rítust. Meggyújthatunk például minden nap egy gyertyát, és magunk elé képzelhetjük azt a családtagot, akinek a bűneiért vélhetően mi magunk vezekelünk. Kérjük az áldását, hogy a szenvedésünk, ami sosem tartozott hozzánk, megszűnjön.

Ha lezáratlan ügyünk van valamelyik szülőnkkel, az árnyékot vethet munkahelyi vagy társasági életünkre. Azáltal, hogy tudat alatt megoldatlan családi dinamikákat ismétlünk, nagy valószínűséggel konfliktusokat generálunk, ahelyett, hogy valódi kapcsolatokat kötnénk.” (Részlet Mark Wolynn: Örökölt családi traumák című könyvéből.)

Sokan nem ismerik a vér szerinti szüleiket. Ilyenkor egyenesen lehetetlen feltérképezni, hogy pontosan milyen traumát örökölhettünk.

Ettől függetlenül az információ a traumákról még bennünk él. Benne él a nyelvünkben, a megmagyarázhatatlan viselkedésünkben, azokban a tünetekben, amik hirtelen csapnak le. Benne él azokban a romboló döntésekben, amiket újra és újra meghozunk. Ezek elvezethetnek minket a családi traumákhoz akkor is, ha az érintett családtagunk már nem él.

A családon belüli erőszak az egyik legnagyobb trauma, amit egy gyerek elszenvedhet. Megbocsájthatónak tartja ezt is?

Ebben az esetben mögé kell néznünk az apánk vagy az anyánk viselkedésének, tetteinek, és meg kell értenünk, hogy mi történt velük. Milyen trauma érte őt korábban, ami akadályozta a szeretetüket felénk? El kell jutnunk oda, legalább magunkban, hogy ki tudjuk mondani: Apa, ami történt köztünk, nem volt könnyű, de ha visszanézek a történetünkben, már értem, hogy miért kezeltél engem így.

Rengeteg történetet megismert, melyik a legemlékezetesebb önnek?

Nem lesz könnyű végighallgatnia, de elmesélem. Húsz évvel ezelőtt eljött hozzám egy fiatal nő, aki rendszeresen vagdosta magát. Időnként igazán nagyon mély sebeket, artériát érintő sebet is ejtett. A szülei rohantak vele a kórházba. Nem értettem, miért olyan a mélyek ezek a sebek? Mire szokott ilyenkor gondolni? – kérdeztem tőle a terápián. – „Nem érdemlem meg, hogy éljek” – szakadt ki belőle.  – Mit tett? Megölt valakit? Ártott valakinek? Semmi ilyesmi nem történt. Mint kiderült, a szüleivel fantasztikus kapcsolata volt. A születése, anyja várandóssága is tökéletes volt. Meséljen a nagyszüleiről, kértem. „Az apám anyja alkoholista volt. Részegen vezetett, mellette a nagyapámmal, amikor belement egy oszlopba. A nagyanyám túlélte, de a nagyapám keresztülrepült az ablakon. Az üveg összevissza vágta, mire kiért a mentő, elvérzett” – hadarta. Korábban is tudta, hogy ez történt, mégsem rakta össze a képet. Még amikor nekem elmesélte, akkor sem értette, hogy a nagyanyja félelmeit élte újra. Csak amikor megkérdeztem, hogy kinek a félelmei ezek, akkor döbbent rá az összefüggésre.

Hogyan zajlott az esetében az a vizualizációs technika, ami segített?

Megkértem, hogy gyújtson meg otthon két gyertyát. Az egyiket a nagyapjának, a másikat a nagymamának. Mondja el a nagyapának, hogy minden alkalommal, amikor meg akarja magát vágni, a génjei emlékeznek arra, hogy mi történt vele. Tisztázza vele, hogy ez nem az ő érzése, hanem a nagyapjáé, kértem. Tegye ugyanezt meg a nagyanyjával is. Mondja el neki is, hogy az érzés, mely szerint nem érdemli meg az életet, valójában tőle ered.

Rendbe jött a lány?

Rendbe, igen.

Tapasztalatai szerint akarnak az emberek szembenézni ezekkel a nehéz családi örökségekkel?

(Nevet.) Néhányan ellenállnak. A többség ugyanakkor képes szembenézni a traumáival. Az én tapasztalatom az, hogy ha figyelmen kívül hagyjuk a múltat, akkor visszatérhet kísérteni minket. Míg ha felfedezzük, akkor elkerülhetjük, hogy újra megismétlődjön. Tudja, attól még, hogy a traumákat a génjeinkben hordozzuk, nem kell, hogy a sorsunkat is ez határozza meg.

Az Örökölt családminták című könyv ITT kapható

Milyen kérdésekkel derítsd fel a családi tarumát a családodban? Töltsd le a Mark Wolynn által javasolt kérdéseket!

Milyen kérdésekkel derítsd fel a családi tarumát a családodban?

Töltsd le a Mark Wolynn által ajánlott kérdéseket hírlevél sorozatunk részeként!
Letöltések száma: 243

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!