Kisiklott válóperek és a kapcsolattartás leggyakoribb problémái

Bár nyilván minden válás más, mégis, gyakran nagyon sok közös motívum van ezekben az élethelyzetekben. Ott, ahol a házasságban gyerekek is születtek, különösen sok nehézséget okozhat a kapcsolattartás. Dr. Regász Mária ügyvéd jogi tapasztalatai alapján mondta el a véleményét ennek az élethelyzetnek a nehézségeiről, jellemző esetekről és a lehetséges megoldásról.

2018.09.30 Kárpáti Judit

Hol van az pont, ahol leggyakrabban kisiklik a kommunikáció és a gyerek rovására elkezdődik a huzavona a kapcsolattartás kapcsán?

A probléma már a párválasztásnál kezdődik. Az emberek sokszor meggondolatlanul választanak partnert, aki lehet, hogy nagyon jó a buliban és a legjobb szerető az ágyban, de nem született jó apának vagy anyának, még nem érett a gyermeknevelésre vagy nem is érdekli, netán zavarja a gyerek.

Amikor aztán megromlik a házasság és válásra kerül a sor, további problémaként jelentkezhet a kapcsolattartás a házasságból született gyerekkel. A kapcsolattartási problémák jellemzőik alapján csoportokba sorolhatók.

Kezdjük talán azzal, amikor nem a gyerek érdekét veszik figyelembe. A gyerek érdeke az, hogy mindkét szülőjével azonos időtartamot tölthessen, hiszen nem ő válik. Neki mindkét szülőjére szüksége lenne, mégpedig a vér szerinti szülőjére. Természetesen előfordul, hogy a nevelőszülő sokkal többet törődik a gyermekkel és sokkal felelősségteljesebb, ettől azonban még nem válik vér szerinti szülővé.

Szintén jellemző eset, hogy az egyik szülő – általában az apa – magára hagyja a gyereket és a másik szülőt és jó esetben letudja a tartásdíjat, néha meglátogatja a gyermekét, rosszabb esetben még azt sem. Természetesen ez előfordul akként is, hogy a nő lép le és nem érdekli a gyermeke.

Harmadikként említeném, amikor a szülők elválnak és mindkét szülő magának szeretné a gyermeket, ezért megindul a harc a gyermekért, elzárják a másik szülőtől, emiatt aztán sérül. Sokszor maga a gyerek is közrejátszik ebben, pontosan tudja, melyik szülő mit vár el tőle és mindkét szülőnél azt mutatja, hogy a másiknál neki nagyon rossz. Legfőképpen a gondozó szülő felé, ugyanis tudja, hogy ő adja a vacsorát, az ajándékot, neki kell megfelelni. Mindkét szülő meg van győződve arról, hogy a másik szülő a megtestesült gonosz. Az egyik szülő – általában az anya – kisajátítja a gyermeket, megfosztva ezzel a másik szülőtől. Ennek sokféle oka lehet, általában akkor történik meg, amikor a férfi vagy a nő oldalán feltűnik az új partner, de előfordul, hogy anyagi érdekből, tartásdíj, vagy vagyonmegosztási előnyök szerzése érdekében zsarolják a másik felet a gyermekkel.

 

A szavaiból úgy tűnik, mintha jellemzően az anyák volnának azok, akik a gyereken is átlépve, a saját érdeküket akarnák mindenáron érvényesíteni.

Hangsúlyozom, ezt mindkét félnél tapasztaltam már, tehát férfi és nő is képes a saját gyerekét tönkretenni ennek okán. Ezen esetben sajnos nem válogatnak az eszközökben, és kölcsönös vádaskodásba kezdenek.

 

Ön szerint mi lehet az oka annak, hogy ez így elszabadul, mi ennek az ellenszere, megoldása?

Amikor egy férfi és egy nő megismerkednek és a férfi például sziklát mászik, a nő nagyon büszke erre és másoknak is dicsekszik ezzel. Amikor válásra kerül sor és nem tudják rendezni a konfliktusaikat, akkor a nő már azt mondja, hogy a férfi veszélyezteti a gyereket, mert felviszi a hegyre, a sziklák közé és a gyerek leeshet. Ha bekövetkezik egy ilyen hamis vád, nincs rizikója, hiszen nem kell tartani attól, hogy elmarasztalják az elkövetőt, maximum nem jön be. Ez többnyire azon nőknél fordul elő, akik bizonytalanok az anyaságukban és tartanak attól, hogy a férfi sok jó élményt nyújt a gyermeknek, ezzel kvázi megvásárolja a gyermeket és a gyermek majd a férfit választja a perben. Férfiak esetében, azoknál jellemző ez, akik elviselhetetlennek tartják, hogy őket elhagyja a nő.

 

Ön szerint hogyan zajlik ideális esetben a szülők között a kapcsolattartást illetően a megállapodás?

Amikor a szülők eldöntik, hogy többé nem tudnak vagy akarnak együtt élni, megbeszélik azt is, hogy a gyerek vagy gyerekek melyik szülőnél maradnak, esetleg hetes, kéthetes vagy havi váltásban mindkét szülő gyakorolja majd a felügyeletet. A gyermek számára ez lenne az ideális, ám sajnos ez a legritkább.

Ez a megállapodás sok esetben működik is, akkor kerülünk mi a képbe, amikor a szülők között megromlik a kapcsolat és vagy nem tudnak megállapodni, vagy az egyik szülő nem hajlandó a megállapodást betartani, ami sajnos sokszor előfordul.

 

Mi az oka annak, hogy születik egy megállapodás, aminek mindkét fél részese volt és azt az egyikük egyszerűen nem akarja valaki betartani?

Ilyen esetekben a vádló fél nem fogadja el, hogy a párkapcsolat megromlása nem azt jelenti, hogy a másik szülő rossz és alkalmatlan, hanem azt, hogy ők nem tudtak együtt élni. Attól, hogy számára nem felelt meg partnernek, még a gyermeknek az apja/anyja és soha nem lesz csereszabatos egy másik férfival/nővel. A válás nem azt jelenti, hogy bármelyikük rossz, gonosz lett, hanem csak azt, hogy nem illettek össze. A megromlott kapcsolatokat követően nem arról kellene vitázni, hogy ki volt a hibás, - hiszen ha nem illenek össze, abban senki sem hibás - hanem azt kell megbeszélni, hogy ki mikor találkozzon a gyermekkel, mert a gyereknek joga van mind a két szülőjével azonos időtartamot tölteni.

 

A leggyakoribb mégsem az, hogy a gyerekek ugyanannyi időt töltenek a válást követően az apjukkal vagy az anyjukkal.

Igen, sajnos sokszor a régi, begyöpösödött gyakorlat marad, miszerint a szülők válását követően a gyermek elveszíti az egyik szülőjét. Pszichológusok arra szoktak hivatkozni, hogy a hetes váltás nem jó, mert a gyermeknek így nincs otthona. Ez szerintem szintén a régi idejétmúlt gyakorlat fenntartását célozza, ugyanis a gyermeknek jó esetben mindkét szülőjénél van otthona, tudnia kell, hogy mindkét szülőjére számíthat akkor is, ha már nem élnek együtt.

Sőt, miután az emberek sokszor nyaralni is elmennek a barátaikkal, ismerőseikkel, megtehetnék ezt a szülők is. Évente egyszer együtt nyaralnának a gyermekükkel, külön szobában, de közös programokkal.

 

Mi a helyzet, ha a gyerek nem tart igényt arra, hogy az egyik vagy másik szülőjével sok időt töltsön?

Igen, előfordul, mondjuk azért, mert unatkozik a másik szülőnél, vagy egyszerűen csak nem alakult ki soha szoros kapcsolat köztük. Az viszont elfogadhatatlan, hogy a gyermek ne találkozzon a különélő szülőjével.

 

Előfordul, hogy az egyik szülő nem is tart igényt arra, hogy hosszabb időt töltsön a gyerekével, ilyenkor hogyan valósulhatna meg az, hogy egyenlő időt töltsön a két szülővel a gyerek?

Sajnos ez gyakori eset. Ha meg tudják beszélni a felek és látható, hogy az egyik szülő nem ragaszkodik annyira a gyerekhez, akkor ez persze lehet másként, nem kötelező az azonos időtartamra törekedni. Amikor egy nő terhes lesz, az első pillanattól kezdve szoros kapcsolata van a gyerekkel. Az én tapasztalatom az, hogy amikor a gyerek megszületik, a férfiak 80 százaléka nem nagyon tud mit kezdeni vele. Azonban a férfiak egy része nem ilyen, ahogyan vannak olyan nők is, akik a férfira hagyják a gyereket, míg ők esetleg a karriert választják, vannak olyan férfiak, akik jobban kötődnek a gyermekhez, pelenkázzák, etetik, fürdetik, játszanak vele. Az emancipáció azzal járt, hogy a férfiak nemcsak a háztartással, de a gyerekekkel is többet kezdtek foglalkozni, így amikor válóperre került a sor, igényt is tartottak rá, hiszen kialakulhatott egy szorosabb érzelmi kapcsolat.

 

Mi történik akkor, amikor még az is tetézi a helyzetet, hogy a szülők különböző városban, országban élnek a házasság felbomlását követően?

Gyakori eset, hogy az anyuka viszi külföldre a gyereket, mert megismerkedik valakivel. Úgy gondolja, hogy a gyerek a batyuja és oda viszi, ahova akarja. Ez azzal is jár, hogy a gyereket kiszakítja az addig megszokott környezetéből, elszakítja a barátaitól, a tanáraitól. Ha az egyik szülő azt tapasztalja, hogy a másik elvitte külföldre a gyereket és egy bizonyos időtartam után nem hozza vissza, akkor azonnal eljárást kell indítani. Ez az időtartam kb. 1 hónap, ami után már tartós elvitelnek minősül, ugyanis nálunk általában 2 hét a nyaralás, ennél hosszabb időre nem szokták a gyerekeket külföldre vinni. Nem szabad hitelt adni az ígérgetésnek; Engedd meg, hogy csak egy darabig hadd maradjunk! Ilyenkor ugyanis, amint beilleszkedik a gyerek, nem hozzák vissza. Ráadásul vannak olyan európai országok is, ahonnan ilyenkor egyáltalán nem adják vissza vagy csak nagyon nehezen a gyereket. Ilyen pl. Anglia is. Olaszországban rengeteg a vegyes házasság, onnan szintén nagyon nehéz visszahozatni a gyerekeket, de ott vannak az arab országok is, ahova, ha elviszik kapcsolattartásra esélyes, hogy nem látják többé.

 

Mit emelne ki, mint leginkább megszívlelendő tanulságot, azoknak a szülőknek, akik úgy döntenek, elválnak?

Azt, hogy a szülő nem csereszabatos. A gyerek nem válik, csak a szülők. Senki ne gondolja azt, hogy azért, mert neki nem felelt meg a férje társként, azért a gyereknek sem lesz jó apja/anyja. Talán furcsán hangzik, de hároméves korig megtiltanám a válást - persze felelősebb gyermekvállalás mellett -, mert akárhogyan is, de a gyerekeknek mindkét szülőjükre szükségük van, leginkább a korai években. A munkám során gyakran találkozom azzal a helyzettel, amikor a pszichológusok megkérdezik a gyerekeket, hogy mi lenne a három kívánságuk. Minden esetben elsőként hangzik el a kívánságok közül, hogy apa és anya legyenek újra együtt. Ma már mindenhez kell alkalmassági vizsgálat, csak épp a gyermekvállaláshoz nem. Persze ez nyilván kivitelezhetetlen, de a felelős szülői magatartást ki lehet kényszeríteni. A mai technológia lehetővé teszi, hogy bizonyíthatóvá váljon, ha egy szülő nem megfelelően bánik a gyermekkel. Fel kellene állítani olyan gyermekvédelmi hatóságokat, amik tényleg a gyermek érdekében járnak el és probléma esetén fel lehetne tárni a valós abúzusokat. A nyilvánvalóan csak a felügyeleti jog megszerzése érdekében elkövetett hamis vádakat pedig igen keményen kellene büntetni.

 

Címlapfotó: Bellai László

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!