19 óra, gyere skype-olni, most!

Miközben egyre több szakmai cikk és tanácsadás arról szól, miképp védjük meg a gyerekünket és a kapcsolatainkat a telekommunikációs eszközöktől, párhuzamosan egyre növekszik azon szülő-gyerek kapcsolatok száma, ahol ez kulcsfontosságú szerepet tölt be a kommunikációjukban. Akár az egyetlen eszköz hónapokon keresztül. De néha nem jó. A gyerek néha nem is akar odaülni. Hogy lehet ezt jól csinálni?

2019.02.06 Fertetics Mandy

Egyes családok szétszakítva élnek. Van, sőt, egyre inkább jelenség Európa-szerte, ahol az egyik szülő vagy mindkettő hónapokig külföldön dolgozik, távol gyermekétől. A 2013-as GKI kutatások szerint minden tizedik háztartásban van tartósan külföldön élő családtag hazánkban. Romániában több százezer gyermek nő fel úgy, hogy hónapokig távol van, többségében az édesapja. Van, ahol az elvált szülők helyzete miatt növekszik meg a videótelefonálás szerepe a gyermek életében. Ha a gyerek elsősorban az egyik szülőnél marad, akkor a másik szülőnek lehet fontos a videótelefonálás a kapcsolattartásban. Ha a gyerek felváltva van szüleinél (egy hét itt, egy hét ott cseremodell), akkor az egy hét elég hosszú lehet ahhoz, hogy mindkét szülő igényelje közben a gyerekkel való találkozás ezen formáját.

Ha kutakodunk néhány fórumon, könnyen találunk olyan megjegyzéseket, am illusztrálja, hogy a gyereknek a másik szülővel való kapcsolata fontos. Akkor is, ha távol van. „Minden reggel letépi a kis cetlijét azzal, hogy ismét eggyel kevesebbet kell aludni apa nélkül. És hiányzik neki, látom rajta... Aztán amikor meglátja az apját a monitoron, hirtelen olyan autózhatnékja, legózhatnékja, akármimástcsinálhatnékja támad, hogy erővel sem tudnám a gép elé tenni, még ha akarnám sem.” Ilyen és hasonló panaszok áradatát lehet találni fórumokon, gyakori kérdés oldalakon. A szülő szenved: fontosnak tartja, hogy a gyerek beszéljen a távol lévő szülőjével, hogy erősítsék a kapcsolatot, hogy tudjanak egymásról, hogy előkészítsék a közelgő személyes találkozást. De a gyerek nem tűnik partnernek ebben. Tényleg? Vagy csak „rosszul” csinálunk valamit?

Ebben a cikkben azzal foglalkozunk, hogyan tudjuk ezeket a videótelefonálásokat élvezetesebbé, érdekesebbé tenni a gyerekek számára.  Alapfeltételezésünk, hogy a szülőpáros önként vagy bírósági végzés eredményeképpen, de szeretné a gyermek és a távollévő szülő között a kapcsolatot fenntartani, ápolni.

Tedd érdekessé, izgalmassá és közvetlenné

Az, hogy a gyerek mennyire kapható vagy nem kapható, nem elsősorban attól függ, hogy mennyire szereti vagy hiányolja a kamera túl oldalán levő szülőjét. Nem személyes ügy. De a helyzet nehéz: a másik fél hiányzik, jobb lenne személyesen beszélgetni, netán még ölelkezni vagy birkózni is. És a videótelefonálás során mesélnie kell, beszélnie kell, válaszolnia kell – miközben, amit igazán elmondana, az elmondhatatlan néha... S persze a szülőnek is nehéz, távol az otthonától, a gyermekétől, lehet, hogy éppen hulla fáradtan vagy drágán pergő internetes percekért próbál mosolyt csalni gyermeke arcára. De mégiscsak a felnőtt dolga, hogy ezeket az alkalmakat a lehető legjobbá varázsolja. Cikkünkkel ebben próbálunk segíteni.

Minél inkább érdekes, élvezetes és interaktív a „kötelező” chat gyermekeddel, annál inkább akar majd veled beszélgetni:

  • Válassz jó időpontot! Lehet, hogy te is korlátozva vagy, mikor tudod felhívni a gyereked, de mégis érdemes átgondolni, mikor lehet jó neki. A videochatelés azt jelenti, hogy nyugton kell ülnie a képernyő előtt és beszélgetnie – tehát ne olyankor hívd oda, amikor fáradt vagy nyűgös vagy nagyon benne volt valami másban vagy éppen mozogna.
  • Használd az érzékszervek illúzióját! A gyerekek, ha személyesen beszélgetnek, minden érzékszervüket használják: a látást, a hangokat, a szaglást, az érintést. Ám a videochat csak a látásra és hangra korlátozódik, a többit nekünk kell segíteni. Legyenek gesztusaid, használd a mimikád, hajolj közel a kamerához, de nyugodtan mozogj, használd a kezeid, változtasd a képet (ne légy olyan, mint egy mozdulatlan szmájli). Mutass neki abból, ami te vagy most: a szobát, a helyet, ahol vagy, engedd, hogy ott legyen veled kicsit. Egyeztessetek akár édességet / ételt stb., amit átadhatsz a kamerán (és közben nála is ott van). Énekeljetek és zenéljetek – akár együtt karaokézhattok vagy hallgathattok zenét és kísérhetitek, táncolhattok is egyszerre, ugyanarra a zenére. Beszélgess vele például olyan dolgokról (is), amit ténylegesen érzékelhet maga körül, ez segíti a koncentrációt. Kívánd meg, amit éppen eszik, dicsérd meg, milyen ruhában van, beszélgess vele arról, hogy hol van, és akár.
  • Legyenek segédeszközeitek! Legyen a közeledben akár mesekönyv, hangszer, a gyereked legutóbbi rajza vagy másfajta műalkotása, fotók, vagy építsd be a beszélgetésetekbe az ő közelében lévő tárgyakat, zenéket. Ezek segíthetnek a gyerek figyelmét terelni, tartani.
  • Nézz a szemébe! Könnyen előfordul, hogy a képernyőt nézzük (őt), pedig, ha a kamerába nézünk, akkor érjük el, hogy úgy érezze, a szemébe nézünk. Gyakorold!
  • Vedd tekintetbe a gyermek életkorát! Lehet, hogy bújócskázni kell vele, vagy bábozhatsz, mesélhetsz vagy éppen használhattok online játékokat is. Erről részletesen is írunk lentebb.
  • Legyen elbúcsúzó rituálétok! Akár egy pacsi / ötös, puszidobás, visszaszámlálás a kikapcsolás előtt vagy egy vicces kézmozdulatsor vagy bármi hasonló. Akár a gyerek mindig eldöntheti, hogy kié az „irányítás” éppen a kikapcsolásban. Ez abban is a segít, hogy a néha „rosszabbul” sikeredett beszélgetés is ismerősen és jól végződjön.
  • Legyen bármilyen rituálétok! A rituálék szerepe az életünkben kulcsfontosságú, ha jól használjuk őket. Gondold át, hogy a gyermek életében már jelen lévő rituálék közül melyet lehetne a virtuális világba is átemelni (pl. meseolvasás, altatódal éneklése, valamely házifeladat vidám és játékos átbeszélése, reggeli ébresztő versike, zenélés gyakorlás, vacsorázás kvázi egyszerre és „közösen” stb.) vagy találjatok ki új rituálékat, ami pozitív érzésekkel, ezekhez a találkozásokhoz fog kapcsolódni számára (viccmesélés, találós kérdések, asszociációs játék pl. mondj egy szót és meséld el egy élményedet, ami arról a szóról eszedbe jut stb.)
  • Használd az online világ lehetőségeit! Minden videóchat applikációnak megvannak a sajátosságai, így akár lehet variálni is őket: Skype, Facebook Messenger, Facetime, Google Hangout. Használd minden eszközödön. Többnek an beépített ilyen-olyan funkciója, játéka, időnként ezzel is színesítetitek a virtuális találkozásotokat.
  • Ne rakj rá terheket! Ez a helyzet neki is, neked is rossz, nehéz, szokatlan. Még ha átmeneti is. Emiatt figyelj rá, hogy ez a videótelefonálás ne legyen plusz teher. Ne éreztesd vele, hogy valamit rosszul csinál. Ne legyél szomorú, ha épp nincs kedve, nem partner benne. Ne kelts benne bűntudatot! Ne arra használd, hogy számonkérd teljesíti-e a feladatait („ugye jól tanulsz” és „segítesz a házimunkában/ház körül” vagy „megérdemled, hogy…”)!  Ne adj neki többlet felelősséget vagy feladatot, ami nem az övé („vigyázz anyádra”; „te vagy a ház ura”)! Ahelyett, hogy eseteleges hibáira vagy gyengeségeire hívnád fel a figyelmét („légy jó”, „légy szorgalmas”, „tanulj jól”), erősítsd abban, ami neki fontos („érezd jól magad a héten” vagy konkrét eseményre, érzésre, vágyára hangolódj).

Nem mindig csúcsélmény - ne légy emiatt csalódott, szomorú, és ne legyen bűntudatod!

Előfordulhat, elég nagy valószínűséggel, hogy jó pár ilyen beszélgetés nem éppen sikerélmény lesz. Ha túl gyakran beszéltek azért, ha ritkán, azért. Lesz ilyen.  És ez tök rendben van. Hiszen, ha együttlaknátok minden nap, akkor is lennének jó és kevésbé jó pillanataitok, hiszen ilyen az élet. Éppen ezért ne fújjátok fel ezeket a videótelefonálási alkalmakat. Nem a videóchat kell, hogy legyen élete vagy kapcsolatotok legnagyobb eseménye. Sőt!  Nem baj, ha nem minden beszélgetés valódi beszélgetés. Lényeg, hogy egymás életének részei legyetek, ne légy csalódott, ha épp nem veled beszélgetett, hanem csak szemtanúja lehettél annak, hogyan ugrál / focizik / társasozik / zenét hallgat. Sőt, lehet, hogy néha csak bejelentkezel és érzed, le akar rázni – fogadd el: „rendben, nem is akarok zavarni, csak hallani akartam a hangod / látni akartalak, hiányzol! Érezd jól magad, majd »holnap «dumálunk.”  A gyerek pillanatnyi ellenállását ne vegyük személyesen, hiszen inkább a helyzetnek szól, mintsem személyünknek. A helyzet, az adott pillanat nem alkalmas, tetszetős, jó neki. Ezt elfogadhatjuk – lehet, hogy nekünk is lesz ilyen…  Ez a helyzet mindenkinek nehéz, nem vehetjük zokon tőle, hogy preferálná a személyes találkozást…

Éppen ezért kombináld az eszközöket, csatornákat, ha a személyes találkozás ritka. Bár a videotelefonálás tűnik a leghatékonyabbnak, hiszen egyszerre látja és hallja egymást szülő és gyerek, de éppen ezért néha a többi eszköz alkalmazása színt vihet a virtuális kapcsolattartása. Mert szokatlan, ritka, más, különleges. Rengeteg gyerek szereti kinyitni a postaládát és levelet / képeslapot / fényképet / rajzot / matricát / játék tetoválást kapni, amit csak neki címeztek. Vagy lehet néha csak telefonálni is, amikor azt mondod neki, hallani akartad a hangját (és nem feltétlenül érzi úgy, hogy viselkednie kell, mert közben figyeled). A bejelentkezés lényege lehet csak egy rövid élménymegosztás is, nem kell mindig hosszan beszélgetni. Vagy küldhetsz egy sms-t, mms-t is, néha képek többet mondanak el a szavaknál (akár mert fotók, akár mert üzeneteket jól közvetítő gif-ek, jpg-ek vagy videók).

Testreszabás nélkül nem megy – ez pedig a felnőtt feladata!

A jó videótelefonálások kialakításához érdemes átgondolni az alábbiakat:

  • hány éves a gyermek
  • mennyi ideig tart az elválás, a távolság közöttünk
  • átmeneti-e vagy végleges a távolság
  • milyen gyakran van a személyes találkozás a gyermekkel
  • milyen gyakran tudtok / akartok egyéb kommunikációs eszközökön keresztül találkozni.

Ezek közül az életkor kérdéssel foglalkozunk most részletesebben is: a videótelefonálás bármelyik életkorban működhet, csak másképp. A gyermek életkora nem akadály, de meghatározó abban, hogy ezek a beszélgetések, találkozások jók legyenek. Már a 8 hónapos gyerek is aktívan reagál azokra, akik videóchatelnek vele.  Mire figyeljünk?

Kisbabák: minél kisebb a gyerek, annál megfoghatatlanabb számára az idő és a távolság és annál inkább hagyatkozik az érzékszerveire.

  • ugyanaz a köszöntés, ugyanaz a hangnem javasolt (náluk a többi érzékszerv még fontosabb, ezért a látásra és hallásra tud támaszkodni)
  • minél kisebb, annál fontosabb lehet a napirend: ugyanakkor, meghatározott tevékenységek előtt/után ismétlődően legyen a találkozásotok. A gyakoriság is fontos, hiszen az emlékezete és az időérzék még nem éles
  • fontosabbak lehetnek a gesztusok, a mimika
  • a jól sikerült, gazdag beszélgetések még a kisgyerek nyelvi fejlődését is segítheti (https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/cdev.12166

Óvodáskorú kisgyerekek: már van időérzékük, emlékezetük, ezért

  • érdemes képeket mutatni a másik szülőről, beszélni róla többet, így várni fogja a találkozást és örül is neki
  • érdemes a távollevő szülőről az információkat az esti mesébe beépíteni és így rendszeressé és akár kicsit meséssé tenni őt, különösen, ha távol van és ritkán látható
  • megfoghatóvá lehet tenni neki az időt, ha például nem lehet mindennap videóchatelni, akkor kihúzhatja a naptárból a napot vagy „centit vághat”, strigulákat húzhat ki
  • az óvodáskorú gyerekek imádják a rövid versikéket, a bábozást, a meséket, a bújócskázást, minden, ami ehhez kapcsolódik
  • viszont verbális szinten még nem annyira fejlődtek, nem lehet elvárni tőlük, hogy kerek mondatokban számoljanak be a történéseikről vagy érzéseikről – a beszélgetés inkább legyen közös játék, amibe bele lehet fűzni, hogy mi történt.

Iskolás korú gyerekek: a gyerek már megérti a távolság okát, érdemes elmagyarázni neki az ő szintjén.

  • ha külföldi munka miatt van távol a szülő, érdemes az adott országról beszélni, mesélni annak kultúrájáról, szokásairól stb. Ha van rá mód, látogathassa meg a gyerek a szülőt ott.
  • a gyereknek kezd saját élete kialakulni: barátok, programok, érdeklődés – erről lehet vele beszélgetni, érdemes ezekről akár tájékozódni, hogy tudjunk róla és érdeklődjünk arról, ami őt foglalkoztatja (pl. egyes korosztályában divatos játékot vagy filmet vagy zenét megismerni a kedvéért)
  • lehet spontán, rövid kapcsolatfelvétel is, ami csak egy pillanatot vagy valami rövid élményt akar megosztani a másikkal. Ez nagyobb gyerekeknél különösen segítheti a valódi kapcsolatot. S, ha ő kezdeményez – mindenképp szakíts rá legalább egy percet, mert az fontos lehet olyankor neki.
  • kis- és nagy kamaszok esetében is igaz, hogy dúl bennük és körülöttük a vihar, így a szélsőséges, néha nem racionálisnak tűnő viselkedést ne feltétlenül a kapcsolatunknak tudjuk be, hanem az életkorának. Legyünk megértőek és támogatóak – akkor majd közelít, ha képes rá.

Elengedhetetlen a szülők együttműködése

A szülő akkor is szülő, ha nincs jelen. Ez a másik szülőpáros feladata, ami sok szempontból nem könnyű. Ha külföldön van a társ, akkor azért, mert az otthonmaradottra egy csomó felelősség, feladat hárul, esetleg feszült és magányos. Ha elvált szülőpárosról beszélünk, akkor azért, hiszen lehet, hogy átmenetileg vagy akár állandóan, de nehéz kedvesen és vidáman felemlegetni az expárunkat. De a gyermek érdekeit kell nézzük. Joga és szüksége van a másik szülőre, hogy tudja, érezze annak szeretetét, törődését, aggodalmát. Ebben pedig a másik szülő tud segíteni. Hogyan?

  • segítsük a másikat, hogy akkor videótelefonáljon, amikor az a leginkább illeszkedik a gyerek napirendjébe (változhat a napirend is, a gyerek hangulata is, segíthetjük, hogy korábban/később beszéljenek annak érdekében, hogy a gyereknek jobb legyen)
  • ne keltsünk bűntudatot a gyerekben, ne legyünk féltékenyek, mert a másik szülő hiányzik neki, várja a videótelefonálásokat, miközben velünk esetleg éppen undok, harcias stb.
  • ha magánszférára vágynak a beszélgetés során, adjuk meg nekik
  • ha nem vágynak megánszférára, jelen lehetünk, de ne domináljuk a beszélgetést, hiszen ez róluk szól elsősorban (de az elakadásokat, némaságokat akár mi is segíthetjük átlendíteni témák feldobásával)
  • tegyük élővé a másik szülőt, akkor is, ha nincs jelen, a nap/hét során máskor is: ha kicsi a gyerek, építsük be az esti mesébe, a beszélgetésbe, utaljunk rá néha, hogy most apa biztos ezt vagy azt csinál (pl. időeltolódás esetén érdekes lehet), mutassuk meg a földgömbön/térképen hol van, ha távol van. Kommentáljuk a gyerek sikereit, eredményeit, erőfeszítéseit a másik fél nevében is (ennek örülne, ha látná stb.). A szidalmazásokba, büntetésekbe lehetőleg ne vonjuk be a távol levő szülőt.

Vagyis erősítsük a kötődést. Nem kell attól tartanunk, hogy akkor kevésbé kötődik vagy szeret majd minket. Nem kell a szereteten osztozkodni. Feltételezzük és segítsük szülőpárunkat, hogy ő ugyanígy tegyen velünk kapcsolatba.

Címlapkép: istock / martin-dm

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!