Hol ér véget a tanár-diák viszony, és hol kezdődik a visszaélés?

Kié a felelősség, ha a tanár túl sokat ad és túl sokat kér? Mit okoz ez a gyerekben? És mit tesz mindez azzal a kicsi, zárt közösséggel – egy zeneiskolában -, ahol mindenki néz, de nem lát – mert nem akar vagy nem mer? Mi lesz azzal, aki viszont mer? Ezek a kérdések tolulnak föl a nézőben a november közepétől a mozikban látható Szép csendben című film kapcsán, és ezekről beszélgettünk Nagy Zoltán rendezővel, akinek ez az első nagyjátékfilmje.

2019.11.10 Mihalicz Csilla

Férfiként miért érdekelt téged annyira egy gyermeklány elleni szexuális abúzus, hogy az első nagyjátékfilmedet erről forgasd?

A gyerekkoromból van egy személyes kötődésem ehhez a témához: szemtanúja voltam egy hasonló helyzetnek, és úgy éreztem, hogy rengeteg kérdés maradt bennem megválaszolatlanul, mert akkor a felnőttek mindent a szőnyeg alá sepertek. Úgy éreztem, a kérdéseimre ugyan nem feltétlenül fogok választ találni, de maga a keresés folyamata is van annyira fontos, mint az, hogy teljes mélységében feltárjuk a valóságot. Bármilyen ebben a témában felmerülő kérdésre elképesztően nehéz egyértelmű választ adni, és legalább annyira nehéz meghúzni a határt, hogy honnan számít egy érintés félreérthetőnek, illetve mi az, ami még belefér. A filmnek nem is az a célja, hogy felvilágosítsa ezekről a nézőt, hanem hogy feltegye a kérdéseket, és a válaszkereséssel álmatlan éjszakákat okozzon. A történet tehát tíz éve megvan, de a forgatókönyv első verziója évekig pihent, mire kikristályosodott bennem, mi is legyen a film vége, amit aztán forgatókönyvíró-dramaturg társammal, Horváth Antal Jánossal tovább csiszoltunk. Azt láttam magam körül, hogy ezt a témát mindig onnan közelítik meg, hogy lássuk, pontosan, mi történt: az érintéseket, a szaftos részleteket. Pedig nem ezzel kellene foglalkoznunk. A jog egyértelműen kimondja, hogy a 14 év alatti gyermekkel szembeni szexuális cselekmény – legyen az erőszak, kényszerítés vagy visszaélés -, bűncselekmény. Intézménye válogatja, hogy mennyire tiltja vagy tűri meg a tanár-diák viszonyt, ha a diák elmúlt 18 éves, hiszen az már – ha nem minősül zaklatásnak - nem a büntetőjog kategóriájába tartozik. 14 évesnél fiatalabb gyermek esetében azonban feljelentési kötelezettsége van mindenkinek, aki tud róla.

Nekem tetszik, hogy homályban hagyja a film, hogy mi történt pontosan. Számomra az jött le, hogy valami olyasmi történt, amiről a benne résztvevők is az gondolják, hogy titkolnivaló. Van egy jelent, amelyben a kollégája szembesíti a molesztálás gyanújával illetett tanárt…

Igen, ott Frici bá’ és Nóri kettőséből valami erős disszonancia árad - nem egy tanár és diák között megszokott beszélgetést, hanem valami furcsa viszonyt érzékel a néző. 

A tanár szerint az egész „félreértésből” fakad. Ezt mennyire hihetjük el neki?

Én inkább azt hiszem, így építette föl magának a saját logikai érvrendszerét. Így tudta magának megindokolni, amit tett, és fölmenteni magát a felelősség alól. Meg lehet közelíteni abból az irányból is a történetet, hogy itt valami félreértésről van szó, de egy felnőtt embernek az ilyen „félreértéseknek” megálljt kell parancsolnia. Aki gyerekekkel foglalkozik, annak tudnia kell egy ilyen helyzetet a saját emberségéből kezelni.

Manapság a „szerelem-kultusz” kicsit relativizálja sok esetben a szexuális kilengéseket, pláne egy idősödő férfi esetében, aki egy szikár, beteg feleség mellett ki lehet éhezve arra a rajongásra, ami egy fiatal tanítványától árad felé. A karakter, akit Máté Gábor megformál, a rendezői szándék szerint szerelemet érez vagy ez inkább hatalmi visszaélés, ami történhetett? 

Nem azt mondom, hogy teljesen hiányoznak az érzelmek a tanár karakteréből, de elég tudatos és manipulatív személyiségnek ábrázoltuk. Inkább a hidegvér uralkodik a személyiségében, mint a szenvedély. Ugyanakkor nyilván érzelmeket is táplál. Sok áldozattal és elkövetővel interjúztam még a forgatókönyv érlelődésének korszakában, és találkoztam azzal, hogy azért tudnak ezek a viszonyok fennmaradni, mert a molesztáló elhiteti a gyerekkel, hogy ez valami olyan dolog, amelyet mások nem érthetnek meg. Valami annyira tiszta és irigylésre méltó, annyira nem evilági, hogy a kettőjük titka kell hogy maradjon.

  12 kép

Fotó: Mayer Bernadett

Nagy Zoltán, rendező

De ez már a manipuláció része, vagy az elkövető valóban elhiszi?

Szerintem is-is. Ezek nem feltétlenül tudatos következtetések, inkább önvédelmi reflexek. Valahogyan meg kell magyaráznia, hogy miért szabad úgy éreznie, ahogyan érez.

A legkínosabb része ennek a témának: a lány felelőssége. Jogilag egyértelmű, hogy nem hibáztatható, föl sem merül a beleegyezés kérdése, hiszen az gyermekkorú esetében nem értelmezhető. Ugyanakkor a filmbeli tanár gondolhatott arra, hogy a lány szerelmes belé, és ezt kvázi felhatalmazásként érzékelhette?

Az említett interjúk készítésekor is az volt a tapasztalatom, hogy nem feltétlenül úgy néz ki egy ilyen viszony közelről, hogy van a gonosz elkövető és az ártatlan lány, hanem érzelmileg az egész sokkal bonyolultabb. A filmbeli 14 éves lány gondolhatta a saját érzelmeit szerelemnek, hiszen az első élményeit éli meg éppen a benne zajló hormonális és érzelmi átalakulásoknak köszönhetően, és öntudatlanul is olyan módon dekódolja, hogy ez valami tetszés, szerelem. Nemrég olvastam egy tanulmányt, arról, hogy mi a szerelem ebben a korban: valami pozíciónak, kitüntetettségnek szól – nem véletlenül ugyanabba a menő srácba lesz szerelmes az összes lány. El kell telnie bizonyos időnek, míg valaki rádöbben, hogy az a helyes fiú, akit a buszon meglát, épp az ő esete, és akkor elindulnak az érzelmek. Egy ideig azonban a pozíció sokkal vonzóbb, mert azáltal, hogy hozzá közel kerülhetek, én már nem egy leszek a sok közül, hanem kitüntetett személy. Ha ezekről a fejlődéslélektani jellemzőkről tudnak azok, akik gyerekekkel foglalkoznak, könnyebben tudatosíthatják, hogy nem „én tetszem neki”, hanem ez a rajongás az ő korából fakadó természetes jelenség, amit az ébredező hormonok kavalkádja okoz benne. És a legfontosabb, amit ezzel kapcsolatosan ki kell mondani, hogy ez a rajongás semmilyen felelősséget nem ró a gyerekre. Már a forgatókönyv fejlesztése során is tudatosan próbáltam kikezdeni az áldozathibáztatás reflexét, és rájátszani arra, hogy bizonyos emberekben fölmerülhet, hogy a lány akarta, ami történt, és valamilyen szinten beleegyezett. Elengedhetetlen, hogy feltegyük a kérdést, hogy beszélhetünk-e beleegyezésről egy ilyen kapcsolatban? Egyáltalán kapcsolatnak nevezhető-e, ami egy hatalmi felállásban értelmeződik? És hát egyértelműen ki kell jelenteni, hogy nincs felelőssége egy 14 éves lánynak abban, ahogyan érez.

Az egy dolog, hogyan érez, de hogy milyen testi kapcsolatba megy bele. A törvény szerint csak a bűncselekmény minősítésben számít az, hogy már betöltötte a 14. életévét, vagy sem, a vele kapcsolatra lépő büntetendősége nem kérdéses. Miközben a serdülő lányok ma teljesen önszántukból is kezdenek szexuális kapcsolatot 13-14 éves korban.

Igen, hiszen mindenki más-más fokán áll a saját érettségének és emberségének. Van, aki 16 évesen még teljesen ismeretlenül áll a saját szexuális élete előtt, más már 11 évesen túl van sok mindenen. Épp ezért nagyon ingoványos terep nem jogilag értékelni a felelősséget.

Mégis, az elkövetők egy része úgy érzi, azzal, hogy - úgymond - bátorítást kapott, megtehette, amit tett. A saját gondolatrendszerében Frici bá’ is úgy könyveli el ezt a kapcsolatot, mint ami részben a személyének, részben az általa elnyert pozíciónak szól. Erre utal a film egyik kulcsjelenete.

Igen, mert nem képes belegondolni, milyen károkat okoz ezzel a gyereknek.

Emlékszel még, hogy amikor te annak idején belekeveredtél egy hasonló történetbe, mit éreztél kívülállóként?

Nem hittem el. Kellett a bizonyíték. Akkor belerejtettem egy hangfelvevőt a lány zsebébe, és beküldtem a tanárhoz. Szerencsére nekem nem egyedül kellett ezzel az egésszel megküzdenem, támogattak más velem egykorúak. Egyébként épp ez maradt az egészben az egyik legfájóbb és legmaradandóbb pont, hogy én sem hittem a lánynak. Olyan burokban élünk mindannyian, hogy fel sem merült bennünk gyerekként, hogy ez az egész egyáltalán mi.

A film nem igazán ábrázolja a lány belső világát olyan szempontból, hogy szerelmes-e a tanárába. Rendezőként úgy gondoltad, hogy nem is annyira érdekes, mit érez?

Az egyik legfontosabb tanulság, amit leszűrtem azokból a történetekből, amelyekkel találkoztam, az volt, hogy a szexuális abúzust elszenvedett fiatalnál a kapcsolat megmarad lelki szinten. Azt éli meg benne pozitívumként, hogy ő kitüntetett személy a nagy ember számára, ezáltal kap olyan figyelmet, szeretetet, amelyet máshonnan nem. Maga a testiség általában csak egy szükséges rossz, amit ennek érdekében megenged, és hiába nem szereti, nem akarja, azért, hogy ez a törődés ne szűnjön meg, elviseli. Valahogy úgy rakja el magában, hogy „hát most ezt csinálom és kész”.

Föltűnik a nézőnek, hogy ennek a lánynak nincs apja – mármint nem tudjuk, mi van vele. Ez a körülmény rizikófaktora az áldozattá válásnak?

Azért ezt így durva lenne kijelenteni. Valószínűleg sok normális családban felnőtt gyermekkel is megtörténhet ilyen, és fordítva. Ha már általánosítunk, akkor egy olyan tanulság talán levonható, hogy valamilyen belső hiányt próbálnak betölteni ezek a gyerekek az ilyen kapcsolattal, vagy inkább figyelemkereséssel. Elengedhetetlenül fontos megvizsgálni, ha egy ilyen eset kiderül, hogy mi az a hiány, amit a gyerek pótolni próbált, és azt miért nem kapta meg más módon? Valamint a legfontosabb, amit ezzel kapcsolatosan ki kell mondani, hogy ez a rajongás semmilyen felelősséget nem ró a gyerekre.

Címlapkép: Mayer Bernadett

Címkék

zaklatás

Neked is kérdésed van gyermekeddel, diákoddal, társaiddal kapcsolatosan?

Keress minket bizalommal!

Tovább a szakértőkhöz!